Mindenki ismeri, és június 8-án emlegeti is a népi megfigyelést, amely szerint,” ha Medárd napon esik, akkor negyven napig esni fog, ám ha süt a nap, akkor negyven napig száraz időnk marad”
A június elején kezdődő kiadós európai esőzésekre már a római korban felfigyeltek. A meteorológia által „Európai monszun”-ként emlegetett természeti jelenség oka, hogy a mérsékelt éghajlati övben uralkodó nyugati szelek által az Atlanti-óceán felől kontinensre hajtott nedves légtömegeket a nyár elején Afrika felől érkező meleg áramlás blokkolja.
Az 545. június 8-án elhunyt Szent Medárd akit feje fölött kiterjesztett szárnyú sassal ábrázolnak, a 6. században a franciaországi Pikárdiában élt. Harminchárom évesen szentelték Salency város püspökévé. Nevéhez fűződik a keresztény „rózsaünnep” bevezetése, amelyen városának legszófogadóbb erényes leánygyermekét rózsakoszorúval koronázták meg. Medárd püspök és az időjárás kapcsolatának eredete egy böjti legendához kötődik. Egyszer a nagyböjti önmegtartóztatást semmibe vevő mulatozókat önmérsékletre intett, de azok nem hallgattak rá. Ekkor egy hirtelen támadt felhőszakadás bőrig áztatta a víg társaságot, miközben a lelki üdvükért imádkozó püspököt az égi áldástól egy kiterjesztett szárnyú sas védelmezte.
A keresztények másfél évezrede nem csak a jó időért fohászkodnak hozzá, mert Szent Medárd a fogfájósok, a sörfőzők, a borászok, a szellemileg visszamaradottak, a rabságban sínylődők, sőt a gyermekáldásra vágyók közbenjárója is. Az „időjárás szentjeivel” Szent Donáttal és Szent Orbánnal együtt kezében gyakran szőlőfürttel is ábrázolják (490-18)
