November 21-én, helyi idő szerint reggel 6 órakor földrengés rázta meg Japánt. A Richter-skála szerinti 7,4-es földmozgás epicentruma a Fukushima prefektúra csendes-óceáni partjaitól nem messze a tenger alatt volt, 10 kilométeres mélységben. A rengéseket egy-másfél méteres árhullámok követték.
A rengéseket a 160 km-re fekvő Tokióban is érezni lehetett. Pável Vivien, a sikeres magyar modell lány, éppen a japán fővárosban tartózkodik jelenlegi munkája miatt. Szerencsére jól van és az ijedtségen kívül semmi baja.
Vivi volt olyan kedves és elmesélte nekünk saját tapasztalatait és élményeit, és hogy hogyan élte meg azt a napot:
Hogyan ért a földrengés? Mi volt az első gondolatod?
A 11. emeleten lakok egy másik magyar lánnyal, Nórival, közel a tengerparthoz. Reggel 6 órakor arra ébredtem, hogy mozog az ágyam, mozog minden. Pont ki voltak teregetve a ruháim, amik lengedeztek a teregetőn. Nagyon durva érzés volt. Halálfélelmem volt, mert tényleg azt hittem, hogy most ebben a pillanatban le fog szakadni az épület. Éreztük, ahogyan kilengett.
Felkeltem és pont abban a pillanatban a laktársam hangját hallottam meg: VIVI!!! Ő is felébredt és szintén nagyon megijedt. Viszonylag hosszú volt, 2-3 perces, alig vártam már, hogy vége legyen. Közben, amikor picit csillapodtak a mozgások, Nóri gyorsan átfutott az én szobámba, leült az ágyamra és együtt remegtünk, vártuk, hogy vége legyen ennek az egésznek. Én az ágyamban akartam maradni, magamra húztam a takarót, mert úgy voltam vele, hogy ha szakadok, akkor ágyastul szakadjak és puhára essek! (nevet)
Tényleg nagyon félelmetes volt, főleg az az érzés, amikor tudod, hogy tehetetlen vagy. Szerintem a természeti katasztrófák a legfélelmetesebbek. Az abszolút tehetetlenség, amikor csak várod a halálod. Még egy órán át reszkettünk, mert ilyen durvát még nem éltünk át sosem.
Nóri, akinek lakás másik felében van a hálószobája, azt mesélte nekem, hogy egy nagy reccsenést hallott. Az egész épület ropogott a rengések elején, és bekapcsoltak valami riasztók, amikről először azt hitte, hogy autóriasztók. Később kiderült, hogy a környéken vannak elhelyezve, hogy ha erősebb földrengés van, akkor figyelmeztesse az embereket.
Ezután megpróbáltunk megnyugodni és visszaaludni. Amikor ismét felkeltünk, rend szerint mentek a napi dolgok. Elmentünk castingra és nem is nagyon esett szó a történtekről egymást között . Kérdezték a többiek, hogy felkeltünk-e rá, de semmi extra. Nem sérültek meg emberek itt Tokióban, nem volt ez annyira komoly.
Castingok után hazaértünk és elkezdtünk készülődni és bulizni mentünk. (nevet)
Éltél már át valaha földrengést?
Magyarországon még nem, ott nem is jellemző, csak itt. Mióta kint vagyok 2 és fél hónapja, azóta volt párszor, körülbelül háromszor-négyszer maximum, de nem voltak ilyen erősek, szóval ugyanúgy ment tovább az élet. Egyszer itthon voltunk, ültünk és az asztal elkezdett remegni és olyan is volt, hogy éppen castingon voltunk.
Az előrejelzések szerint jöhetnek még utórengések. Szerinted szükség lehet óvintézkedésekre?
Voltak utórengések, ezek általában nem is nagyon vészesek, sőt én nem is nagyon éreztem őket. Még aznap este kaptunk üzenetet egy lánytól, aki éppen akkor a nyolcadikon volt, hogy megint földrengés van. Kérdezte, hogy, hogy vagyunk, de mi lent ültünk egy kávézóban és semmit nem éreztünk belőle. Mivel ő magasan volt, az épület kilengését érezhette.
Vannak már ilyen applikációk telefonra, én arra gondoltam, hogy le lehetne tölteni ezeket, azoknak, akik éppen itt tartózkodnak vagy itt élnek Japánban. Egy ismerősöm említette is, hogy létezik ilyen alkalmazás, de neki nem jelezte ki ezt a fölrengést.
Sajnos más óvintézkedést nem nagyon lehet tenni. Az lenne a legjobb - ha előre látható egy ilyen erejű földrengés – hogy minél hamarabb értesítsék az embereket, hogy húzódjanak biztonságos helyre.
Ilyenkor leállnak a metrók is, ahogy most is. Szerencsére itt fel vannak készülve az ilyen helyzetekre, főleg a 2011-es katasztrófa után, ami szintén Fukushimában volt.
Japánban nem ritkák a kisebb-nagyobb földrengések. Az otthoniak is biztosan aggódtak érted. Hogyan tapasztaltad, Japánban könnyen túllépnek az emberek egy ilyesfajta történésen?
Egyből írtam anyának, meg a mamámnak is, akivel a nővérem is ott volt, hogy most keltem fel és minden rendben van. Utána az itteni embereknek, hogy jól vannak-e. Sajnos nagyon megijesztettem az otthoniakat, izgultak értem. Kicsivel később utánanéztük, hogy mit írnak róla az interneten. Jó ideig nem volt semmi róla, se hírek, se előrejelzés, úgyhogy nagyon hirtelen jött.
Mindenki felébredt az ismerőseink közül. Ki is írtuk Facebookra, hogy földrengés volt, de nem esett semmi bajunk.
A szomszédokat hallottuk mozgolódni, de ők nem zavartatták magukat. Pont az én szobám mellett van az ő fürdőszobájuk, így hallhattam, hogy mossák a kezüket. Mi itt konkrétan magunk alá csinálunk, ők meg csak tesznek-vesznek a lakásban. Durvább volt, mint az eddigi földrengések, de egyébként megszokott dolog.
Az itteni emberek lazán fogták fel. A hírekben nagyon fel lett kapva, sok helyen írtak róla, de itt tényleg természetes ez a jelenség. Pár japán ismerősöm meg is jegyezte, hogy miért kell ezt ennyire felkapni, ők csak felkeltek és egyből vissza is aludtak. Nem reagálják túl az emberek.
