Sokszor azt gondolnánk, csak az a szép és a minőségi, amit nagyon drágán tudunk megvásárolni. Holott ez tévhit. Ha ügyesen rááll a szemünk, és időt is tudunk szánni a kincsvadászatra, akkor csodadarabokat vihetünk haza.
Tudjuk, tudjuk, milyen rohanó ez a világ, hát mennyivel könnyebb bemenni egy bármilyen üzletbe, odamenni ahhoz a színű polchoz, amit szeretünk, és lekapni egy darabot a fogasról.
De ha már mindenhol azt hirdetik, hogy lassuljunk le kicsit, akkor tegyük meg ezt a vásárlásaink során is, ne csak a reggeli rutinunkban. Szóval itt jön képbe a turkálás. Hiszen semmit nem kínálnak tálcán, nekünk kell keresni, kutatni a legjobb darabokat.
Ehhez egyébként nem kicsit fontos a tudatosság több szempontból is. Az egyik, hogy ismernünk kell magunkat, a ruhatárunkat. Hiszen nem vihetünk haza mindent, csak azért mert jól áll, át kell gondolni azt is, hogy ki tudjuk-e használni majd a későbbiekben.
A másik pedig, hogy a ruhák ára könnyen függővé tehet bennünket. A próbafülkében pedig egyenesen szenvedélybeteggé válunk: "ó, ha csak ennyibe kerül, hát itt nem hagyom!" - hangzik el a fejünkben, már landol is a kosárban, majd pedig otthon a szekrény legsötétebb, legrejtettebb zugában, és legközelebb akkor kerül elő, amikor kiborítjuk az egész gardróbot.
Alapvetően nagyon megéri. Hiszen a kilós részlegen a nyári kisruhákat, pántos topokat párszáz forintért meg tudjuk venni, azonban fontos meghúzni a határt, hogy ne a halmozásról szóljon az egész.
Szép, szép, hogy negyedannyiért háromszor akkora ruhatárat tudunk összehozni, de akkor is csak egy van belőlünk, szóval kihasználni maximum akkor tudnánk, ha egy nap ötször átöltöznénk.
Szóval legközelebb, ha útba ejtünk egy klassz tutit, szánjuk rá az időt a vadászatra, vigyünk be mindent a próbafülkébe, és ott is töltsünk el bátran több időt. Gondoljuk át mivel tudjuk kombinálni, hogy amúgy is viselünk-e hasonló darabokat, így beépülhet az új is a többi közé. Ha ezekre odafigyelünk, már tettünk is egy lépést a környezettudatos ruhatár felé.