Az őrület nagyjából 2013-ban indult, amikor piacra dobták Johanna Basford Titkos kert című színezőjét. A könyv úgy vezette hetekig az Amazon bestsellerlistáit, hogy azokban szinte egy szó sincs, indák, virágok, méhecskék és falevelek viszont orrvérzésig. Az új mánia tovább gyűrűzött, tavaly akkorát robbantott a magyar könyvpiacon is, hogy rogyásig lettek a könyvesboltok polcai a legkülönbözőbb kifestőkkel. A cuki állatos mintáktól kezdve a mandalákon, véres zombikon át egészen Ryan Goslingig mindenféle témában találunk már színezőket.
És hogy mire jók? Ezeket a foglalkoztatókat arra találták ki, hogy kreatívan vezessük le a stresszt egy-egy hosszabb nap után, de emellett fejleszti a kreativitásunkat és a koncentrációképességünket is. A pszichológusok szerint a kifestőkkel kezelhető az indulatos állapot, szorongás és a depresszió leküzdésében is hasznos lehet.
Mi is cerkát ragadtunk!
Ha már a szakemberek szerint ilyen szuper hatásai vannak a színezgetésnek, mi is kipróbáltuk milyen élményeket nyújthatnak ezek a kifestők. Beszereztünk egy színezőt, ceruzát ragadtunk és próbáltunk minél több színt csempészni egy macskás rajzokkal teli könyvbe.
Amilyen lendülettel és izgalommal estünk neki a színezésnek, hogy mi is átéljük az áhított Flow-élményt (amit már szinte törvényszerűen szajkónak ezekkel a könyvekkel kapcsolatban), rájöttünk, hogy akadhatnak nehézségek is menet közben.
Az első stresszfaktor – az alapvetően nyugtatónak mondott satírozgatásban -, ha nincs kéznél egy faragó, ugyanis a színezők mintái nagyon aprólékosak. Ha bár a feladat pofonegyszerűnek tűnik, komoly kihívások elé állít, mivel egyáltalán nem könnyű vonalon belül maradni.
Művészet vagy időpocsékolás?
Néhány óra színezgetés után azon kaptam magam, hogy a monoton satírozgatástól megfájdult a csuklóm. És hogy megérte-e? Egyszerre igen és nem. A színezés teljesen kikapcsolt, szórakoztatott és készítettem pár olyan darabot, amit akár dekorációként is fel tudok használni a lakásban. De ettől függetlenül szerintem a színezés nem más, mint tuti időpazarlás, aminek talán akkor van leginkább értelme, ha valakinek várnia kell például az orvosi rendelő előtt vagy unatkozik a repülőn. A módszer tehát működhet, de arra azért kíváncsi lennék, hogy egy türelmetlenebb, agresszívabb ember mennyi idő után vágna kukába egy hasonló könyvet.
