A Magház KultúrKocsma és az AGORA Szombathelyi Kulturális Központ közös rendezvénysorozatba kezdett, amely a M-AGORA nevet kapta. E programsorozat első állomása ma este 20 órakor lesz a Magházban (Óperint utca, a volt Country Club helyén), ahol Frenk önálló estjét hallgathatja meg a nagyérdemű. Frenk beszélgetőpartnere Büki László lesz (vaskarika.hu). Frenk sokszínű elődadóművész, tagja a Hiperkarmának, a Budapest Bárnak és egy szál gitárral is meg-megfordul egy-egy fesztiválon. A beszélgetés során különféle sztorik és dalok lesznek hallhatók, modnhatni egy élő interjú, kalandozás egy összetett zenei személyiség, Frenk világában.
A M-AGORA program egy héttel később ugyanitt folytatódik, október 24-én Czutor Zoltán, a Belmondo frontembere érkezik, hasonló zenés-sztorizos beszélgetésre, a Kultúrkocsmába.
Kicsoda Frenk?
Frenk Torma Gábor néven látta meg a nap- és holdvilágot 1977. július 25-én Dunaújvárosban. Zene iránti érdeklődése elég korán megmutatkozott, mikor is négyévesen már a lábosokat ütögette a szülei rock and roll lemezeire. Hatéves volt, amikor megkapta első gitárját, tizenegy évesen pedig az első – behangolhatatlan – rozzant pianínóját. Színpadon nyolcévesen debütált – dobosként – nagybátyja gimnáziumi rockzenekarában (ekkor már Frenk néven!). Fokozatosan felfedezte a klaszikus és kortárs zenét, és idejével felvételizett a konzervatóriumba, ahová fel is vették.
A tinédzserévek ismét a rock and roll térhódítását hozták, mikor is beszállt egy újvárosi rockzenekarba, ahová Almási Endre és Varga Laca hívták, akik ma is a zenekara tagjai. A rock and roll életmód, a lázadás a konziból való azonnali kicsapáshoz vezetett. Később volt ugyan még egy kísérlete, hogy részese legyen a magyar zenei oktatás „elitjének”, amikor felvették a Zeneművészeti Főiskola jazz-tanszakára, amit elég gyorsan ott is hagyott. A félbehagyott iskolák nem múltak el nyomtalanul: mindenhol felszedte azt a tudást, amire szüksége volt. 2000 nyarán Bérczesi Robi invitálására megalakították a hiperkarma zenekart, ami fordulópont volt Frenk életében is: ekkor került bele az underground zenei kultúra sűrűjébe. A 2003-ban megjelent „amondó” c. lemezen a dobolás és vokálozás mellett billentyűs hangszereken is közreműködött.
Kábé ezidőtájt pattant ki az agyából egy saját zenekar gondolata, és mivel pár önálló szerzeménye már volt a tarsolyában, mindenképpen meg akarta mutatni az eddig csak a hiperkarma koncertek végén megvillantott énekesi és frontemberi habitusát. A tervből 2005-ben lett valóság, amikor a fejében lévő hangok végre rezgő levegőmolekulákká váltak. Még ezévben aláírt egy lemezszerződést az FF Film&Music lemezcéggel, majd egy egyéves munkafolyamat eredményeképp 2006 végén megjelent az első szólólemeze „Szívzörejek” címmel. Bár dobosként olyan zenekarokban közreműködött, mint aQuimby, a Kispál és a Borz, a Balaton stb., úgy tűnik, dobverőit végképp a földbe szúrta, és 2007 októberében végleg kiszállt a hiperkarma zenekarból. Attól kezdve csak a zeneszerzéssel, szövegírással és a saját színpadi produkciójával foglalkozik.
2007-től a Budapest Bár produkció oszlopos tagja. Az azóta kiadott két cd-n skeresen azonosult a 20-as, 30-as évek sanzonos hangulatával. A most, 2010-ben megjelenő nagyvárosi éjszakák című második nagylemeze az első egyenes folytatásának is fel lehet fogni, bár hangszerelésében komplexebb, sürűbb. Az éjszakai élet különböző hangulatai: szexel, drogokkal, alkohollal és szerelemmel túlfűtött élethelyzetek fogalmazódnak meg benne. Az anyag egy korszak lezárásának is tekinthető.
forrás: frenk.hu
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
