Amikor korunk egyik legelismertebb gyerekkönyv-szerzője beszél egy ilyen témáról, akkor arra érdemes odafigyelni - még ha nem is annyira új és világmegváltó megközelítés ez.
Kinney szerint ugyanis a technológia okolható azért, hogy a gyerekeink már elveszítették a képességüket arra, hogy benne maradjanak egy beszélgetésben. A 150 millió eladott példányszámot maga mögött tudó, első The New York Times helyezést és Nemzetközi Bestseller címet is elért író azt mondja, a képernyők visszaszorítják a papírra vetett betűket, ami persze nem véletlen, hiszen az előbbiek korunk nagy, friss élménye, viszont a kissrácok szocializációjában éppenséggel nem segít.
"Ahogy a gyerekek kommunikálnak egymással, az alapjaiban változott meg, és talán örökre is"
- közölte vészjóslóan, felidézve, hogy őt is mennyire zavarba ejti, amikor beül a kocsijába a csemetéivel, akik azonnal a telefonjaikra tapadnak.
Egy másik érdekes jelenségre is felhívta a figyelmet: arra, hogy neki, szerzőnek már arra is kell figyelnie, hogy a gyerekkorról írni egyre nehezebb anélkül, hogy ne említené meg az üzenetezést meg a mobilozást.
Többé nem tarthatják fel a kezüket a startupokosok, hogy ők nem csináltak semmit
A 21. század alapvetése, hogy a kütyüinkkel szinte már köldökzsinórszerűen állandó összeköttetésben vagyunk, az pedig már jó ideje ismert tény, hogy ez a jelenség - azzal együtt, hogy általa hirtelen hozzájutunk a világ tudásához, a világ sokmillió zenéjéhez és más szellemi alkotásához - bizony belebuherált az agyunkba. Nehezebben veszünk egy könyvet a kézbe, vagy ha veszünk is, éppúgy kalandozik el, vibrál arrébb a figyelmünk, mint ahogyan az internetes szörföléskor.
Szülőként felelősek vagyunk gyerekeink mobil- és tablethasználatáért, de nem lehet elmenni a tény mellett, hogy azok, akik az elképesztő figyelembecsavaró alkalmazásokat és közösségi felületeket létrehozták, nyilván egy jobb világ és a tudás fájának tovább növesztésének reményében, szintén felelősséggel tartoznak. Szerencsére néhányan közülük már olyan dolgokat fejlesztenek, amik épp ellene hatnak a lájkvadászatnak és netfüggőségnek: Facebook-blokkolást elősegítő, fókuszálást támogató (például YouTube-videóknál a zavaró környezetet, vagyis az ajánlott többi videót elsötétítő), minimalista szövegszerkesztőt és egyéb önkorlátozó appokat.
Amikor már a like gomb feltalálója is letörli a Facebookot
Nemrég Justin Rosenstein, a felfelé mutató hüvelykujjat feltaláló fejlesztő nyilatkozta azt, hogy a Facebook alkalmazását már el is tüntette a saját telefonjáról, és ugyanezt tette a Reddittel és a Snapchattel, vagyis a legnépszerűbb amerikai linkmegosztó közösségi oldallal és a szintén Amerikában legnépszerűbb üzenetküldő appal - amit egyenesen a heroinhoz hasonlított. Amikor pedig a gépén nyitja meg a Facebookot, akkor szigorú időkorlátok közé szorítja magát, asszisztensét meg arra kérte, ne engedjen neki letölteni semmilyen új appot.
Rosenstein nem az egyetlen: a jövőiparban utazó Szilícium-völgyiek táborában rajta kívül is vannak olyanok, akik panaszkodnak a "figyelemipar" kiépülése miatt, és többen közülük korábban épphogy hozzájárultak ehhez egy-egy téglával. De most már lebontanák, amit építettek. Addig viszont marad a saját akaraterőnk: nekünk magunknak kell megküzdenünk a ránk boruló mobiltelefóniával és az omnipotens világhálóval, és tréningezni az agyunkat arra, hogy még képes maradjon összpontosítani.
Ha pedig ez sikerült, akkor okosan, mérsékelten, nem autoriter módszerekkel a gyerekeinkkel is megértetni ennek szükségességét - egy nemrég készült kutatás szerint ugyanis ha átcsúszunk abba, amibe sok szülő, hogy büntetésből elkobozza a mobilt, az épp nem segít az ügyön, hanem pluszban még a szülő-gyermek bizalmat is megroggyanthatja. De ez már egy másik történet.
