Készül valamire, ezért a szombathelyi látogatás? Merre járt mostanában?
Felsorolni sem tudom, annyi helyen megfordultam. Legközelebb hétfőn Székesfehérvárra megyek. Elkezdtem ősszel és úton vagyok karácsonyig, aztán februártól májusig meg se állok, nálam ez így normális.
Október végén röpiratban fogalmazta meg a baloldalról és az ország helyzetéről a véleményét. Ez a mostani országjárás apropója?
Terveink szerint februárban fogad el a DK kongresszusa egy átfogó pártprogramot. A „Sokak Magyarországa” című röpirat ennek elvi bevezetője. Amellett, hogy ellenzéki politikusként bírálom a kormányt – erre minden nap bőven adnak alkalmat – beszélnünk kell oktatásról, egészségügyről, nyugdíjról. Fel kell villantanunk, hogy miben lenne más az a Magyarország, amilyet mi szeretnénk.
Emlékszem, 2006-ban, a választások előtti hajrában stadionnyi ember várta Önt Szombathelyen. Megéri az energiát most a vidék bejárása úgy, hogy pár száz emberrel találkozik egy-egy helyen?
Akkor én voltam a miniszterelnök és kampány volt. A DK most építkezik. Egyre több szervezetünk alakul egészen kicsi falvakban is. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az emberekkel személyesen találkozzam nem kampányidőszakban is. Így ismerhetjük meg igazán gondjainkat, problémáikat.
Akik a fórumra eljönnek, 99 százalékban bennünket is támogatnak, nekem ezektől a találkozásoktól több szavazóm nem lesz, ez is biztos. Viszont fontos, hogy időnként ne csak a médiában, hanem élőben is találkozhassam velük, halljanak, lehessen tőlem kérdezni, rám reflektálni. Egyébként meg, mi a csudát csinálnék egész évben Budapesten, ellenzékben.
A nyafogásnak elég nagy a kultúrája itthon
A röpiratát az MSZP vezetése élesen elutasítja, a PM-es Szabó Tímea, valamint az Együtt azt hangoztatták, hogy nem a tartalmával van bajuk, hanem azzal, hogy miért Gyurcsány írja le ezeket a javaslatokat. Mi volta célja a röpiratnak, felkavarni az ellenzéki állóvizet?
Az alapcél számomra az volt, hogy rendet tegyek a saját fejemben, összegezzem, hol tartunk jelenleg. A második célom az volt, hogy a saját pártom gondolkodásához segítsek közös alapot teremteni. A nyafogásnak elég nagy a kultúrája itthon. Szerintem az a jó, ha minél többen és többet beszélnek, nem arra kell bátorítani az embereket, hogy csendben maradjanak. Jó lenne, ha érdemben szólnának hozzá a vitához más pártok vezetői is.
Egy friss felmérés szerint - bármennyire is berzenkednek sokan -, a mi baloldali szavazótáborunkban a megkérdeztettek 34 százaléka Gyurcsány Ferencet tartja az oldal vezetőjének, és utána, hét százalékkal Bajnai Gordon következik, majd lemaradva a többi párt politikusai. Informálisan ezt a szerepet érzem is, tudom, de ezzel járnak kötelezettségek is. Hogy ez egyik-másik pártvezetőnek nem tetszik? Én nem nekik, hanem a választóimnak akarok megfelelni. Írjon jobbat, hajrá! Tessék leülni, pár napig gondolkodni, nem tiltja senki! Nekem eszembe sem jut kritizálni másokat. Örülök, ha megtudom, mit gondolnak a világról.
Ilyen véleményt is olvastam, balról, nem jobbról: Húzódjon már vissza!”. „Miért nem érti, hogy hiteltelen?”
Aki bent van húsz éve a politikában, mint én, az pontosan tudja, még mielőtt megírta volna az anyagot, hogy ki hogyan fog reagálni rá. Melyik orgánum elemzője mit fog írni róla. Nem kell ezzel foglalkozni, olyan sok vitatható megjegyzés hangzott el az elmúlt hetekben a „mi világunkhoz” tartozó politikustól is, és most nem mondok neveket, mégsem reagáltam. Nekünk nem egymással, hanem a kormányon lévőkkel kell vitázni, mert ne feledjük, hogy a legfontosabb kérdésekben azért hasonlóan gondolkodunk.
Vitairatában megrajzolta az ideális miniszterelnök-jelölt profilját. Ki az?
Amikor 2010-ben és 2014-ben Mesterházy Attila lett a jelölt, én a legnagyobb erővel támogattam a kampányban, függetlenül attól, hogy a véleményem sokkal árnyaltabb volt. Az volt a dolgom, hogy támogassam, megtettem. Hogy ki lesz a jelölt? Nem tudom.
Lezajlik nemsokára az MSZP kongresszusa, aztán jövőre a párt tisztújító kongresszusán is sok minden eldőlhet. Addigra az is, hogy a kisebb formációk, az Együtt és a PM jutnak-e majd valamire. Aztán 2016 második felétől szépen csendben, nem a nagy nyilvánosság előtt, el kell kezdeni tárgyalni arról, hogy milyen módon rakjuk össze az erőnket, mi a mondanivalónk, és hogy kit jelöljünk miniszterelnöknek. Leülni, tárgyalni, és a kész programmal előrukkolni, mindezt együtt! Ez a feladat.
Orbán azt akarja, hogy féljünk!
Menekültügyben az egyik legkarakánabb ellenvéleményt fogalmazza meg. Nem fél attól, hogy ez még visszaüthet Önre, ismerve a többség idegenellenes félelmeit?
Ha azt kérdezi, hogy az ország többsége inkább fél-e a menekültáradattól, akkor én azt mondom, hogy pontosan tudom, hogy igen, fél. Az ország többsége nem bánja, hogy bármilyen eszközzel, de eltereljük a menekülteket. Ezeket a félelmeket értem is. De azoknak, akik úgy szeretnének élni, ahogy a németek vagy a franciák élnek, azoknak muszáj azt mondanom, hogy ahhoz azt a kultúrát is akarni kell!
Ha mindössze egyharmadnyi támogatása van annak, amit én gondolok, akkor sem mondhatok mást. Szerintem az én javaslatom korrekt: legalább pár évre, a háború elől menekülőket kéne befogadni az unió által előírt mértékben, aztán ha béke és nyugalom lesz. Nem hőzöngeni kell, hanem embernek maradni, vigyázni a magyarok biztonságára és az Európai Unióra is. 1914-ben az ország boldogan rohant a háborúba, hat év múlva pedig átkozta Trianon miatt. Az idő megmutathatja, hogy annak is lehet igaza, aki éppen kisebbségben van.
Bár az országból már kizárták őket, befogadna még menekülteket az otthonába?
Büszke vagyok arra, hogy segíthettem. A nálunk megpihenő családokkal ma is Facebook-kapcsolatban vagyunk. Mindannyian megtalálták a számításaikat, odaértek, ahová érni akartak. Ez nekem öröm. A segítségnyújtás számomra természetes. A teljes politikusi fizetésemet tizenvalahány éve nehéz helyzetben lévő magyar családoknak adom.
Miben látná a megoldást, elfogadtatná Magyarországgal a kvótarendszert?
Mondjuk azt, hogy ez a németek problémája, vagy a svédeké, bennünket ez nem érdekel? Az egész kvótaügynek az a problémája, hogy vagy megállapodunk, hogyan osztjuk szét őket, vagy azzal nézünk szembe, ha nincs egyezség, akkor visszatoloncolják őket oda, ahonnan jöttek, ráadásul a befogadó Európa - Orbán miatt - a magyarokat büntetheti azzal, hogy megtiltja a magyarok szabad utazását az unióban. Kell ez nekünk? Megér ez ennyit? Nekünk a kvóta alapján egy-kétezer embert kéne elhelyezni, Szombathelyen mondjuk négy családot. Maga szerint Savaria ősi városát felforgatná négy szír háborús menekült család?
Hozzáteszem, hogy ami itt Szombathelyen épült az elmúlt tíz évben, azt többek között a német adófizetők fizették és fizetik be, mind a mai napig. Ha nekünk van szükségünk rájuk, akkor tartjuk a markunkat, de amikor nekik van szükségük ránk, mert nem tudnak elhelyezni ennyi menekültet, akkor azt mondjuk, ez nem a mi, hanem a ti problémátok? Orbán azt akarja, hogy féljünk. Ne tegyük meg neki ezt a szívességet. Európa akkor fog veszíteni, ha azoknak hisz, akik a rettegést hirdetik. Európa közös fellépéssel, közös titkosszolgálattal meg tudja magát védeni. Magyarország egyedül erre sosem lesz képes, mondjon bármit Orbán.
Ha hármat kívánhatna, mi lenne az?
Ha módja lenne rá, mi lenne az a három dolog, amin biztosan változtatna a mai magyar viszonyok között, mi lenne az a három égetően fontos ügy?
Szabaddá és két tannyelvűvé tenném az iskolákat, és nagyon megfizetném a tanárokat. Kinyitnám az egyetemeket, felvételi nélkül lehessen bemenni, aztán egy év múlva vizsgáztatni, kiszűrni a tehetségtelent – ő fizethet tandíjat - a többieknek ösztöndíjat adni. Másodsorban megpróbálnám megbeszélni az emberekkel, hogyan tartsuk itthon az orvosainkat és nővéreinket?
A szomszédos Ausztriában ötször annyit keresnek, ha így folytatjuk, nem lesz orvosunk, de honnan fizessük meg őket? Vagy beleteszünk extra biztosítással pénzt a rendszerbe, vagy valahol adót kell emelni, de pénz kell rá, ez egészen biztos.
A harmadik, amit tennék: hogy megpróbálnám megértetni a magyarokkal, hogy tegyünk bele 20-30 évet abba, hogy azt a szakadékot, ami a cigánytársadalom és közöttünk van, próbáljuk meg áthidalni.
Medgyessy Péter után szabadon, Ön mikor vesz át kitüntetést Szijjártó Pétertől?
Hogy senkit se bántsak meg, az Orbán-kormány és az én viszonyomban nem elképzelhető, hogy engem kitüntessenek. Ha kitüntetnének, azt kikérném magamnak, és kizárt, hogy elfogadnám tőlük.
Mi olyan életet élünk, hogy a nappalinkban nincsen tévé, nem is volt
Apaként mit szólna ahhoz, ha mondjuk egyik gyereke politikusnak állna? Nem akarná lebeszélni róla?
Nem, csak tudnia kell, mivel jár ez. Elképesztően izgalmas dolog annak, aki ezt szereti. Keménység, állóképesség kell hozzá, de az egyik legszebb szakma. A közélet egyébként mind a négy nagyobb gyerekemet érdekli, ők már mind 18 év felettiek. Marcit, a legkisebbet még nem izgatja, az inkább, mikor van a fürdetés ideje, és mi lesz a vacsora. Mi olyan életet élünk, hogy a nappalinkban nincsen tévé, nem is volt. Aki hazaér, az beül a nappaliba és beszélget a többiekkel. Akinek elege lesz, elmegy aztán a saját szobájába.
A beszélgetéseink persze szólnak az iskoláról, a családról, tervezzük a hétvégét, de szólnak arról is, mit gondolunk a világról. Ők ezekben a beszélgetésekben nőttek fel, ezek a gyerekek baloldali szabadelvű gyerekek, elmentek az internettüntetésre, utólag tudtam meg, hogy kimentek a pályaudvarokra is, segíteni a menekültek. Nem kértek rá engedélyt, nem is dicsekedtek el vele, nekik ez természetes volt. Nem járnak pártrendezvényre, de ha van egy nekik fontos megemlékezés, akkor szívesen elkísérnek.
És, hogy lesz-e valamelyikből politikus? Nem tudom, ha tippelnem kéne, akkor a Tamás fiamra fogadnék, aki két hete lett 18 éves. De ő is előbb elmegy külföldre tanulni, remélem lesz egy tisztességes szakmája, aztán majd eldönti, akarja ezt, vagy sem.
Nem viseli meg őket, mármint a gyerekeket, ha „apát” a médiában támadják?
A hétköznapok nagyon mások. Ön szerint nem kap eleget Orbán Viktor vagy Lázár János? Gyerekeiknek nem kell szembenézniük azzal, hogy az apjuk minden nap ott szerepel a tévében, és van, aki szereti őket, van, aki gyűlöli? Ha az ember a gyerekeivel őszintén beszél az élet dolgairól, akkor ők is megértik, hogy ez a politikuslét része.
Mennyivel más ennyi év után újra kisgyerekes apának lenni?
Más. Azért az megjegyzem, hosszú gondolkozás előzte meg, hogy legyen, mégiscsak 54 éves vagyok. A legidősebb fiam már elköltözött, a két unokahúgomat is mi neveljük, most az egyik nálunk lakik, úgyhogy újra öt gyerekünk van. De azt tapasztalom, érettebb fejjel sokkal nyugodtabb az ember. Most vagyunk túl két olyan héten, amikor minden éjjel felébredt. Miközben eddig jó alvó volt. De most nemcsak felébredt, hanem két órán keresztül fenn is volt. Éjjel kettő és négy között tologatni, úgy hogy tudom, hogy én már nem fogok tudni visszaaludni, és hol énekelsz, hol reménykedsz, hogy már vissza lehet tenni - és nem… Én ezt most állati nyugalommal tudom csinálni. Nagyszerű dolog apának lenni.
