Vas megyei látogatása egy országjáró körút része?
Igen, tavaly januártól, az Avas lakótelep óta csinálom. Pár hétig megyünk, aztán pár hétig Pesten vagyunk. Tegnap Győr, ma Vas megye, holnap Zala, holnapután Veszprém megye. Elmegyünk a szülővárosomba, Pápára is, régen voltam már ott.
Korrepetálja magát
Szimpatizánsokat szereznek vagy pártot építenek? Vagy hallatni akarnak magukról?
Igen, legalább ez a három cél van. Sok családot, intézményt látogatok, mondjuk úgy, korrepetáltatom magamat.
Miben?
Hogy milyen az életük, hogyan élnek ma az egyszerű emberek Magyarországon.
De hát ezt Ön is tudhatja, nem gazdag úri gyerekként nőtt fel.
Az már régen volt, könnyű elfelejteni. Ha az ember egy pár évig politikus, országgyűlési képviselő, és keres sok százezer forintot, akkor hajlamos arra, hogy kikopjanak belőle az emlékek. De az is fontos, hogy az ember elmondja, minél szélesebb körben azt, amit a világról gondol. Ez már valahol valóban kampány, de nem a kampány sűrűje.
Igaz, az előbb adtam interjút egy másik lapnak, most meg itt vagyok, és interjút adok, hogy minél több emberhez eljusson az üzenetünk. Engem száz választóból azért 99 ismer. De a Demokratikus Koalíciót százból ötven sem ismeri. Ez nagy kihívás.
"Minek költözik oda be, mit mutogatja magát"
Pláne, ha az Avas-lakótelepi akciónak, aztán az éhségsztrájknak nem volt igazán pozitív a sajtóvisszhangja.
Van, aki fanyalog. A jobboldal soha nem fogja szeretni, amit csinálok. Nem is tudnék olyat tenni. Ha én a Gyöngyösön száraz lábbal át tudnék menni, a jobboldal azt írná rólam, hogy az a hülye Gyurcsány még úszni sem tud. Ezen nem kell megsértődni, természetes, hogy így van. De az is igaz, hogy a baloldali, liberális kultúrkörben van egyfajta elitizmus. Ez a „minek költözik oda be, mit mutogatja magát” hozzáállás. Fel sem tételezik, hogy az embert valóban érdekli az, amit tapasztal. Az elit általában nem szereti a bulvárt, és szívesen kritizál mindent. Jobban szereti, ha az ÉS-ben írok egy cikket, mint ha elmegyek az emberek közé.
Az is a korrepetálás része, hogy bemegy a cigánytelepre? Vagy ezt tényleg jobban szereti a bulvár?
Nekem a magyar cigánytársadalomról az átlagnál részletesebb ismereteim vannak, úgy mondanám, hogy szociológiailag többet tudok a magyarországi cigányság életéről, mint az átlag. De nem éltem közöttük. Más elmenni egy olyan faluba, ahol a 90 százalék cigány, és szembesülni azzal, hogy mennyire nem igaz a sztereotípia, hogy minden cigánycsaládban sok gyerek van.
Nagyon sok olyan, harminc éves szülőnél voltunk, ahol azért van csak egy gyerek, mert kettőt nem tudnának rendesen felnevelni. Végtelenül szegény házakat láttam, elképesztő tisztaságban, és persze láttam olyan putrikat is, ahol embertelen körülmények vannak. Erről olvasni, vagy ott ülni közöttük, az nagyon más érzés.
Hogyan választja ki, melyik lakótelepi lakásba, vagy cigánytelepre megy el?
Azt kérem a munkatársaimtól, hogy oda menjünk, ahol nehezebb az élet. Az én társadalmi közegemben, baráti világomban ilyen emberekkel keveset találkozom, kár lenne tagadni. Nem középosztálybelieket kell látogatnom, mert őket a normális életemből is ismerem, tudom, hogyan élnek.
Olyanokhoz kell mennem, akiket nem ismerek. A nehezebb sorsú, a sokgyermekes, az egyedül nevelő, a munkanélküli emberekhez. Nagy hibát követnék el, ha azt hinném, csak ilyen az ország. De ilyen is.
Nincs svájci bankszámlája
Ön a gazdag emberek közé tartozik, örök kérdés, hogy mennyi pénze van. Sok van? Egyáltalán: mit jelent Magyarországon gazdagnak lenni?
Magyar körülmények között kifejezetten gazdag vagyok, pár milliárd forintos vagyonnal. Ám a baráti társaságomban nincsenek hozzám hasonlóan vagyonos emberek. Ott egyetemi oktatók, kutatók, újságírók, tanárok, középosztálybeliek vannak, akik rendezett körülmények között, párszobás lakásban laknak, autójuk van és időnként eljutnak síelni.
Lázár János most a svájci bankszámlák után nyomoz, azt már tudjuk, hogy neki van, pontosabban a fiának. És Önnek?
Ebben nagyon egyszerű ember vagyok. A vagyonom két nagy ipari vállalatban van. Nagyjából ezer embert foglalkoztatunk. Ha jobboldali ember lennék, akkor a mostani kormány engem mutogatna az országban, mint a felelős nemzeti tőkést.
És Orbán Önnel is stratégiai együttműködést kötne?
Igen. Mi a cégeinkből egyébként – amelyekben nagy erőfeszítéssel dolgozunk - csak minimális osztalékot veszünk ki évente.
Szóval, nincs svájci bankszámlája?
Őszintén szólva, magyar sem nagyon van. Összesen két bankszámlánk van, két banknál, és ezzel minden évben el is számolok. Vagyis vagyonos ember vagyok, de nincsen pénzem. Ha megkérdezi, mennyi van a bankszámláinkon, azt mondom, kevesebb, mint egymillió forint.
A cégben van a tőke, annak kell a pénz. Én mit csináljak vele? Nem tudok dupla annyi szendvicset megenni reggelire.
Térjünk vissza egy kicsit az előző témára. Említette, hogy középosztálybeliekkel barátkozik, vagyonos embernek számít. És volt miniszterelnök, jelenleg országgyűlési képviselő. Ha elmegy egy nyomornegyedbe, annak bizony van olyan hangulata, hogy na, a nagyember eljön közénk, jól megnéz minket, aztán elmegy, és nem történik semmi. Mint egy szafarin.
Csak olyanhoz megyünk, aki örül, hogy megyünk. Ha másnak nem is, de annak igen, hogy elmondhatja a búját-baját. Az is jó, ha valaki a barátjának elmondhatja a problémáit. A barát nem tudja őket megoldani, de legalább meghallgatja.
Teljesen természetes, hogy sokan bírálják. De inkább jöjjenek velem, csinálják végig! Induljanak el hétfőm Budapestről, érkezzenek vissza pénteken, közben aludjanak többségében olcsó motelokban és beszélgessenek, beszélgessenek…
Az is természetes, hogy én ebből építkezni akarok. Az újságíró újságot akar írni, a pék el akarja adni a kenyerét, a politikus meg el akarja adni azt, amit ő gondol a világról.
"Sokfajta életet élnek a gyerekeim"
A feleségét ismeri a média és az ország, a gyerekeit viszont nem. Ők hol laknak, mit csinálnak? Van olyan, hogy a magyar elit gyerekeinek hova kell járnia iskolába, hol kell tanulniuk külföldön, melyik labdarúgó akadémia tagjának kell lenniük?
Nagyon sokfajta életet élnek a gyerekeim. A legnagyobbnak, Péternek érettségije van, 25 éves, és műtőssegéd, rendesen, két műszakban, ahogyan azt illik csinálni. Talán százezer forintot sem keres. Egy nagyon helyes afromagyar, feketebőrű lánnyal él együtt, és azért tudja kifizetni a lakása bérleti díját, mert mi adunk hozzá pénzt.
Nem volt olyan, hogy fiam, neked diplomát kell szerezned?
Péternek nagy teljesítmény volt eljutni az érettségiig. Sok évig raktáros volt, fizikai munkás, amíg műtőssegéd lett.
A Bálint fiam közgázos. Nappali tagozatos, de az első évtől kezdve nyolc órában dolgozik egy cégnél, segédkontrollerként. Az is igaz, hogy már negyedik éve végzi a három évet, de a mai egyetemisták ilyenek.
Anna lányom középiskolás, egy kéttannyelvű gimnáziumba jár Budapesten. Francia a másik nyelv, és éppen ezért az idei évet egy francia kis faluban tölti, átlag középiskolásként, egy európai diákcsere-program keretében. Nem kell ehhez az embernek nagyon a zsebébe nyúlni, magunk között szólva. A legkisebb, a Tomi Eötvös-gimnazista a hat plusz hat osztályosban, most kilencedikes.
De ügyesek, helyesek, jövőre a Tomi megy valahová a csereprogramban. És miközben az apjuk egy karakteres politikus, akit sokan szeretnek, sokan meg utálnak, nekik nincsenek ebből konfliktusaik.
Pedig biztos, hogy ismerik őket.
Hát, a Gyurcsány nevet nem nehéz ismerni ebben az országban.
Úgy kellek a jobboldalnak, mint egy falat kenyér
A 2010-es kormányváltás után a politikai szakértők azt javasolták, vonuljon teljesen vissza, hadd felejtsenek az emberek, aztán néhány év szünet után, mintegy megtisztulva visszatérhetne. Így meg csak…
Erre mondhatnám, hogy lárifári. Amikor 2009-ben lemondtam, utána egy évig, a választásokig nem szólaltam meg, nem adtam interjút sem. De nem volt a Magyar Nemzetnek olyan száma, ami ne foglalkozott volna velem. Úgy kellek a jobboldalnak, mint egy falat kenyér.
A jobboldal összetartásában vannak negatív toposzok, ezekből az egyik legfontosabb az antikommunizmus. Ami náluk azt jelenti, hogy mindenkivel szembemennek, akik nem ők. A Pozsgay például már nem kommunista, mert ő velük van. De egy 28 éves fiatalember az tud kommunista lenni, ha nem velük van.
A másik az antigyurcsányizmus. Én társadalom-pszichológiai funkciót látok el a jobboldalon.
Ön a mumus.
Igen. A jobboldal szemében én vagyok a baloldalt bizonyos értelemben megszemélyesítő ördög, akinek patája és bojtos végű farka van.
Hogyan lehet ezt kezelni? Hiszen ha bármi negatív történik, abban a pillanatban azt mondják: Gyurcsány a hibás. A Bajnai elleni hadjáratot is Önnel színesítették, elég az összehajolós óriásplakátokra gondolni.
Nagyon jóképű pasinak tűnök azokon a képeken, nekem teljesen bejött ez a dolog.
Nem dobban meg a szívem, amikor húsz darab újnáci jobbikos üvöltözik egy fórumom előtt
Ki teszi az Ön lelkében helyre az ilyen dolgokat?
Nem járok pszichológushoz. Nekem a politikához és a politikai küzdelmekhez jó karakterem van - mondom ezt szerénytelenül. A személyiségem alkalmas erre. Nem dobban meg a szívem, amikor húsz darab újnáci jobbikos üvöltözik egy fórumom előtt. Sőt, még élvezem is, mert milyen jó, hogy a nácikkal lehet vitatkozni. És milyen baj lenne, ha a nácik barátkoznának velem.
Tudomásul veszem, hogy ez a politikai küzdelem része. De a III. Richardok gonoszak, és azokkal meg kell küzdeni.
Nem is gondolkodott azon, hogy visszavonul?
Dehogynem. Több alternatívát vizsgáltuk. Még tavaly is volt meghívásom, hogy menjek előadni a Harvard egyik intézetébe. Sokat veszekedtem egy ott tanító professzorral, aki állandóan kapacitált. Nyilvánvaló, ha EU-biztos akartam volna lenni, a lemondásom környékén megállapodhattam volna a saját pártommal, hogy küldjetek el Brüsszelbe, hogy ott legyek egy jó állásban öt évig. Nem akartam.
Dönthetett volna úgy a család, hogy visszaveszem a családi üzlet irányítását, amit korábban csináltam. Nagyon nem akartam visszavenni, és nem is tettem. Engem a politika izgat. Magát meg az újságírás izgatja.
Szeret harcolni?
Nem harcolni szeretek, a magam igazát szeretem képviselni, amit csak harccal lehet. Tudomásul veszem, hogy ennek ez a szabálya. Aki kimegy a jégre korcsolyázni, az vegye tudomásul, hogy időnként fenékre huppan.
Milyen érzés Magyarországon bukott miniszterelnöknek lenni? Viccek tárgyává válni? Biztos vannak, akik nem állnak szóba Önnel, vagy ha szóba is állnak, közös fotót már nem vállalnak. És olyanok is, akik szó nélkül eltűntek.
Ha az ember politikus, közéleti szereplő lesz, akkor jó, ha belekalkulálja, hogy azok többsége, akik körülötte vannak, nem őt magát szeretik, hanem a közéleti szerepét. A másik, hogy aki egyszer győz, a demokráciában egyszer bukni is fog. Még a diktátorok is megbuknak előbb-utóbb.
Az akarjon győzni, aki a győzelem pillanatában tudja, hogy veszíteni fog. Nem győzni, veszíteni nehéz. És miközben sokszor mondják, hogy Orbán és Gyurcsány, egyik kutya, a másik eb, a kettőnk között lévő sok-sok különbség egyike, hogy én tudok veszíteni.
Létezik a hatalom mámora? Milyen az, amikor az ember hirtelen mindent megtehet?
Nagyon jó befolyást gyakorolni arra, hogy mi történik az országban - és erre a legnagyobb befolyása a miniszterelnöknek van. Az a kérdés, hogy ennek a befolyásnak a lehetősége mennyire gyúrja át a személyiségét. Miniszterelnökként hetente kétszer egy átlagos budapesti konditerembe jártam.
Gyúrunk, vazze?
Gyúrunk vazze! Ez teljesen természetes volt, és nem engedtem, hogy a gyerekeimet a kormányőrök vigyék iskolába, maradtam a saját lakásomban, és most nem azért járok egy átlagos Skodával, mert meg akarom játszani magamat, hogy én milyen átlagcsávó vagyok. Hanem azért, mert a fiúkkal ellentétben én nem vagyok autómániás.
Nem gondolja, hogy ennek ellenére Öntől nem ezt várják?
Milyen nagyon jó, hogy nem kell foglalkoznom az elvárásokkal. Amíg miniszterelnök voltam, addig kellett.
Milyen Skodája van?
Egy új Superb.
És remek?
Remek. Őszintén.
Pedig valahol azt olvastam, hogy az audis férfiak a legvonzóbbak.
Üzletemberként nagyon sokáig Audim volt. Gyerekkoromban valóban nagyon szegény voltam, és fontos volt, hogy komoly autóm legyen. De ma már nem fontos. És sajnálnék kiadni négymillió forinttal többet, nagyjából ugyanazért. És nem érdekel, hogy engem inkább öltönyben szeretnének látni.
És nem érdekel, hogy a kolléganőm szerint ilyen farmerdzsekiben csak régimódi hülyék járnak. Mert hálaistennek, nincs közfunkcióm. Nem kell szerepelnem, az vagyok, aki vagyok. Akinek nem tetszik, annak van választék. Szavazzanak a Vonára, az Orbánra, a Bajnaira, a Mesterházyra, bánom is én. De én nem szerepelek nekik, és nem udvarolok a választóknak.
Pedig kellene, nem?
Udvarolni talán nem.
"…kevesebb kompromisszumot kellett volna kötnöm személyi ügyekben…"
Sokan mondják, hogy a bukásában az is közrejátszott, hogy nem jól választotta meg az embereit. Illetve, amikor keményen azt kellett volna mondania, hogy állj, ez így nem mehet tovább, akkor nem mondta.
Dehogy fogom bántani a volt kollégáimat nyilvánosan! Magánbeszélgetésben persze sokat tudnék beszélni egyikről vagy másikról. De mire mennék vele, ha utólag bárkit is bántanék? A szocialista párt és én nagyon különböző fából voltunk faragva. Én sokkal polgáriasabb vagyok, a gondolkodásom szabadelvűbb. Nem éltem soha a politikából, azt gondolom, más volt a kultúránk.
Megvezették, ledarálták, meggyőzték?
Minden van. Ne menjen a politikába, aki nem érti, hogy ott van ármány, van hátbaszúrás, de van tisztességes szövetséges is. Volt ilyen is, olyan is. Utólag azt gondolom, hogy kevesebb kompromisszumot kellett volna kötnöm személyi ügyekben saját volt pártom sok-sok vezetőjével. Mert volt hozzá elég hatalmam. Csak én nem vagyok egy balhés csávó ilyen ügyben.
Nagyon szívesen küzdök a másik oldallal, ezt látják rólam. De nem sokat hallottak arról, hogy belebonyolódtam párton belüli ügyekbe. Mindig azt gondoltam, hogy nem az én dolgom. Azokkal kellett együttműködnöm, akiket erre megválasztottak a párttagok.
Ma már ezt árnyaltabban gondolom. Például lehetett volna véleményem arról, hogy kit választhatok meg, és kit nem. De ilyet soha nem tettem. Hát, ebben olyan amatőr voltam.
Tehát hatalma lett volna hozzá.
Lényegesen több hatalmam volt, ide ilyen ügyekben egyáltalán nem használtam.
Az Ipsos a napokban hozta nyilvánosságra a legutóbbi mérésének adatait. A pártok támogatottsága nem sokat változott, valamivel több lett a bizonytalan szavazó. Ám ami igazán érdekes, a válaszadók 75 százaléka szerint másik kormány kell az országnak, de 50 százalékuk nem tud választani a jelenlegi kínálatból.
Ez az 50 százalék nyilván kevesebb lesz majd a választásokra. Mert a választások, nem csak nálunk, alapvetően arról szólnak, hogy kit nem akarnak a választók, kit akarnak leváltani. Ha nem lesz nagyon új választék, és én nem nagyon látok ilyet…
Fodor Gábor éppen most alapít liberális pártot. Két tucat közelében jár az ellenzéki alakulatok száma.
Ha valakinek van tapasztalata, milyen nehéz egy új pártot csinálni, hát nekem van. Pokoli nehéz! De tessék jönni és csinálni! A végén mégis meg kéne próbálni összeállni.
Van rá esély?
Azt gondolom, hogy ez lesz a vége. Mindenkinek benő a feje lágya.
Vagy majdnem mindenkinek.
Vagy majdnem mindenkinek. Azt hiszem, hogy a végén, különösen most, hogy nem lesz regisztráció - és pokoli év áll előttünk -, megváltozik a választási hajlandóság. Most nagyjából három és fél, négymillió ember mondja, hogy elmenne szavazni. Rajtuk kívül még nagyjából másfél millió el fog menni. Annak a másfél milliónak a túlnyomó többsége pedig a kormány ellen szavaz.
Hozzáteszem, ez nemzetközileg is így van. Nagyjából a választók húsz százaléka hezitál az utolsó percig.
És őket akarták kizárni a regisztrációval.
Így van. A napnál is világosabb, ahhoz nagyon jó állapotban kell lennie az országnak, hogy a végén hezitálók legalább fele a kormányra voksoljon.
"A legszörnyűbb az lenne, ha a kutyát nem érdekelném…"
Azt mondta, hogy nagyon nehéz pártot szervezni. Ön hogyan talál embereket maga mellé?
Van, ahol nagyon könnyen, és nagyon jó embereket találok. A leendő 106 választókerület felében szerintem jók a szervezeteink, akcióképesek, erősebbek, mint a szocialisták vidéken. A hétvégén 25 százalékot kapott, az elmúlt két hónapban két faluban győzött a polgármester-jelöltünk az időközi választáson.
És vannak olyan helyek, ahol nem találunk jó embereket, Vas megyében sem vagyunk túl jók, tegyük hozzá. De ez hagyományosan jobboldali világ.
A jobboldal önnel szembeni viselkedéséről már beszéltünk. De a baloldalon is félnek attól, hogy Önnel szövetséget kössenek.
Tőlem sokan tartanak, én egy karakteres pasi vagyok. Egy versenyt kétféleképpen lehet megnyerni. Vagy úgy, hogy jobb vagyok, mint a másik, vagy úgy, hogy a másikat kiiktatom. Sokan szeretnének engem kiiktatni a magyar politikából.
De látom az interneten, hogy a leglehetetlenebb cikkekbe beleteszik a nevemet, hogy rákattintsanak. 2012-ben a hazai politikusok között a Gyurcsányra kerestek rá a legtöbbet az interneten. Akik utálnak, azok is, meg akik szeretnek, azok is.
Ez azért valahol siker.
Fordítsuk meg a dolgot. A legszörnyűbb az lenne, ha a kutyát nem érdekelném, annál nincs rosszabb egy politikusnak. Ha valaki jelentéktelenségbe, szürkeségbe süllyed. Abból nincs visszaút.
"Amit én képviselek, annak az országban nincs többsége"
De ha váltani akar, és azt mondja, volt az életemnek egy politikusi korszaka, most valami más jön?
Akkor az történik. Ha egyszer úgy döntök, hogy ezt befejezem, akkor valóban, nagyon-nagyon sokáig nem szabad adnom egyetlen interjút sem, és nekem valószínűleg nem szabad elolvasnom egyetlen újságot sem. De nem tartok még ott.
És egyébként mi akar lenni?
Mi leszek, ha nagy leszek? Nagyon szeretném, ha ez a fiatal párt érdemi parlamenti párt lenne. Annyi erő van benne most, hogy 2014-ben lesz olyan hét-nyolc százalékunk. Csodálkoznék, ha ennél több lenne, és akkor is, ha nem jutnánk be a parlamentbe. Én nem leszek ennek a pártnak a frakcióvezetője, ha kormányra kerülünk, nem leszek kormánytag, végképp nem miniszterelnök.
És mi lesz?
Parlamenti képviselő és pártelnök. Remélem, 2014 után is.
A háttérből akar irányítani?
Amit én képviselek, annak az országban nincs többsége, ez teljesen világos. Egy polgáribb, nyugatiasabb, modernizáló politikus vagyok, az ország meg ma inkább szorongó. Fél a változástól és fáradt. Az országnak inkább olyan politikusok kellenek, akik azt mondják, hogy nem kell sokat változni, jó lesz ez így, majd rendben mennek a dolgok, majd az állam megvéd. Dehogy kell tandíj, dehogy kell vizitdíj. Ezeket szeretik hallani a választók.
Én meg minden este elmondom nekik, hogy ha rajtam múlik, akkor lesz tandíj, az egészségügyben muszáj fizetni, különben az orvosok itt fognak hagyni bennünket. Ehhez, amit mondok, Európai Egyesült Államok kell. A jobboldal ezt hazaárulásnak tekinti, én meg azt mondom, hogy nincs más jövőnk.
Ezt Magyarország többsége nem tudja támogatni. De minek kellene nekem keresni a többség kegyét? Nem kormányozni akarok. Én azt akarom, hogy amit képviselek, az legyen benne Magyarországban, és 30 év múlva azt fogják mondani, ennek a fickónak igaza volt.
