Sok és jogos kritika éri az immár 11 év óta hivatalban lévő Orbán-kormányt, de azt el kell ismerni, hogy hatékony kommunikációs gépezetet építettek fel.
Most ne firtassuk, hogy milyen pénzekből és miféle üzeneteket juttat el a propagandacsapat a derék választópolgárnak, de azok jó eséllyel célba érnek.
Magyarország lakóinak jelentős része megtanulta például, hogy Bécs elesett a bevándorlás elleni harcban, Brüsszel lassan egyenlő lesz az egykori Moszkvával, Soros György pedig éjjel-nappal ármánykodik ellenünk. Még szerencse, hogy a kormány a helyén van, intézkedik, megvéd stb.
Ezzel a típusú politikai kommunikációval nemcsak az a baj, hogy eltorzítja az valóságot, hanem az is, hogy esélyt sem ad a valódi problémákról való valódi vitára, párbeszédre, netán a megoldás közös keresésére.
Itt van például a fizetések ügye, amiről nagyon sokat beszélünk baráti körben, de amiről szemérmesen hallgat a kormánypárt, és amiről az ellenzéknek is kevés véleménye van.
Pedig adódik a kérdés. Hogyha minden ennyire jó és szép errefelé, akkor hogyan lehetséges, hogy a fizetések annyira alacsonyak, hogy arról csak arcpírral lehet beszámolni a nyugati ismerőseinknek.
Még szomorúbb tény, hogy az egykori szocialista országokhoz képest is romlottak pozícióink. Míg a rendszerváltáskor Magyarország irigylésre méltó helyzetben volt a keleti blokkban, addig mára sikerült a lista aljára verekedni magát.
Ez gyakorlatilag a három évtized politikai elitjének közös kudarca, de mi most koncentráljunk az elmúlt egy évtizedre, azon belül is a minimumbérek változására, amelyet - ha éppen beszél róla - a sikertörténetek között emleget a kormánypropaganda.
Nos, valamennyi alapja ennek kétségkívül van. Az Eurostat adatai szerint 2011-ban a Magyarországon a minimálbér 280 eurónak megfelelő forint volt, ami 2021 januárjában már 442 euró volt. Ez 58 százalékos emelkedést jelent.
| Ország | 2011 | 2021 |
| Bulgária | 123 | 332 |
| Albánia | 137 | 243 |
| Románia | 157 | 458 |
| Szerbia | 213 | 366 |
| Litvánia | 232 | 642 |
| Észtország | 278 | 584 |
| Magyarország | 281 | 442 |
| Lettország | 282 | 500 |
| Szlovákia | 317 | 623 |
| Csehország | 319 | 579 |
| Lengyelország | 349 | 614 |
| Horvátország | 381 | 563 |
| Portugália | 566 | 776 |
| Málta | 665 | 785 |
| Szlovénia | 748 | 1024 |
| Spanyolország | 748 | 1108 |
| Görögoszág | 863 | 758 |
| Franciaország | 1365 | 1555 |
| Németország | 1614 | |
| Belgium | 1415 | 1626 |
| Hollandia | 1424 | 1685 |
| Írország | 1462 | 1724 |
| Luxembourg | 1758 | 2202 |
A növekedés kétségkívül gyorsabb, mint a nyugati országokban, amelyek jellemzően 15-25 százalék körül mozogtak az utóbbi évtizedben, de még mindig hatalmas a szakadék.
Ráadásul, és ez e nagyobb baj, a térség egyéb államai jóval látványosabb javulást tudnak felmutatni, mint Magyarország: Lengyelországban 76, Csehországban 81, Szlovákiában 97 százalékkal lettek magasabbak a minimálbérek, de az igazi rekorder Bulgária, Litvánia és Románia, ahol közel háromszorosára növekedett a minimálbér összege 10 év alatt.
Mindezek következtében most az a helyzet állt elő, hogy Magyarország egyedül Bulgáriát előzi be az EU-ban, Románia nemcsak beérte, de meg is előzte Magyarországot. Azért erre kevesen fogadtunk volna 10 évvel ezelőtt.
A minimálbérek változásának kétségkívül van olyan olvasata, hogy a pohár így is tele van, de talán közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy az elmúlt egy (három) évtized az elszalasztott nagy lehetőségek időszaka volt.
Az is tudjuk, hogy a minimálbérek összege önmagában elég labilis mutató, mert nem kevesen a valóságban ennél többet visznek haza, és ott van még a vásárlóerő is, de ezek másik, és sem vidámabb történetek.
* Dániában, Olaszországban, Cipruson, Ausztriában, Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Izlandon és Svájcban nincs hivatalos minimálbér.