Jó tíz évvel ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem kollégiumában egy bosszús diák létrehozott egy weboldalt, aminek egyetlen funkciója volt. Be lehetett állítani rajta azt az információt, hogy
„fúrnak” vagy „nem fúrnak”.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy az utóbbi hetekben-hónapokban több ismerősöm is azt állította, hogy Szombathely belvárosa sokkal hangosabb, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt.
Nemcsak többet fúrnak-faragnak, kalapálnak a szomszédok, de úgy általánosságban is harsányabb lett az élet. És ugyanezt állította egy másik, a város egyik lakótelepén élő házaspár is.
Vannak, akik bútorokat tologatnak rendszeresen, mások az autót túráztatják a ház előtt, bőgetik a mulatós zenét, esetleg a családi perpatvar pikáns részleteit ismeri meg az egész környék a nyitott ablakokon át.
Mindezek tükrében figyelemre méltó az a térkép, amelyet néhány évvel ezelőtt közölt az Eurostat.
Ezek szerint a magyarok nagyon keveset panaszkodnak a szomszédra vagy az utcáról érkező zajokra, nem úgy, mint a németek, dánok, hollandok vagy a portugálok.
Ennek lehet az oka, hogy mi csendesebbek vagyunk, de könnyen lehet az is, hogy magasabb az ingerküszöbünk, vagy éppen szeretünk ugyan panaszkodni, de ez a panasz már nem jut el a hatóságokhoz.
A csendháborítással kapcsolatos bejelentések zöme a 112-es hívásfogadóba érkezik, ahonnan indokolt esetben értesítik a rendőrséget.
„A Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság ilyen jellegű statisztikai kimutatást nem vezet. A rendőrök az összes Főkapitányságra beérkező bejelentésre megteszik a szükséges intézkedéseket, a jogsértő cselekményeket szankcionálják”
- írta megkeresésünkre Seffer Lilla, a Vas megyei rendőrség szóvivője.
Mivel hivatalos adatok nincsenek, így most inkább olvasóink tapasztalatára vagyunk kíváncsiak.
Lapunk ez év elején közölt egy hosszabb írást Mit tehetünk, ha megőrült a szomszéd, vagy csak ha túl zajos? 2013. February 04. 10:24 a zűrös szomszédokról, a csendháborításról és annak lehetséges következményeiről.