Jó tíz évvel ezelőtt a Budapesti Műszaki Egyetem kollégiumában egy bosszús diák létrehozott egy weboldalt, aminek egyetlen funkciója volt. Be lehetett állítani rajta azt az információt, hogy
Támogasd a Nyugat.hu-t!
„fúrnak” vagy „nem fúrnak”.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy az utóbbi hetekben-hónapokban több ismerősöm is azt állította, hogy Szombathely belvárosa sokkal hangosabb, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt volt.
Nemcsak többet fúrnak-faragnak, kalapálnak a szomszédok, de úgy általánosságban is harsányabb lett az élet. És ugyanezt állította egy másik, a város egyik lakótelepén élő házaspár is.
Vannak, akik bútorokat tologatnak rendszeresen, mások az autót túráztatják a ház előtt, bőgetik a mulatós zenét, esetleg a családi perpatvar pikáns részleteit ismeri meg az egész környék a nyitott ablakokon át.
Mindezek tükrében figyelemre méltó az a térkép, amelyet néhány évvel ezelőtt közölt az Eurostat.
Ezek szerint a magyarok nagyon keveset panaszkodnak a szomszédra vagy az utcáról érkező zajokra, nem úgy, mint a németek, dánok, hollandok vagy a portugálok.
Ennek lehet az oka, hogy mi csendesebbek vagyunk, de könnyen lehet az is, hogy magasabb az ingerküszöbünk, vagy éppen szeretünk ugyan panaszkodni, de ez a panasz már nem jut el a hatóságokhoz.
A csendháborítással kapcsolatos bejelentések zöme a 112-es hívásfogadóba érkezik, ahonnan indokolt esetben értesítik a rendőrséget.
„A Vas Vármegyei Rendőr-főkapitányság ilyen jellegű statisztikai kimutatást nem vezet. A rendőrök az összes Főkapitányságra beérkező bejelentésre megteszik a szükséges intézkedéseket, a jogsértő cselekményeket szankcionálják”
- írta megkeresésünkre Seffer Lilla, a Vas megyei rendőrség szóvivője.
Mivel hivatalos adatok nincsenek, így most inkább olvasóink tapasztalatára vagyunk kíváncsiak.
Lapunk ez év elején közölt egy
hosszabb írást
Mit tehetünk, ha megőrült a szomszéd, vagy csak ha túl zajos?
2013.
February
04.
10:24
a zűrös szomszédokról, a csendháborításról és annak lehetséges következményeiről.
