Vigyázat, húsvéthétfő! Emlékszem még az elmúlt pár évtizedre, így aztán tudom, hogy ez a hétkezdő nap rossz esetben bizony vetekszik akár a szilveszterekkel is – amiből következik, hogy az utána következő kedd amolyan január elseje lesz néhányunknak, munkaszünet nélkül. Ilyenkor, Hrabalt szabadon idézve, az ember csak fekszik az ágyában és azért könyörög, hogy mielőbb magához szólítsa őt az Úr.
Szóval, ha a másnaposság Önök közül is megtalál valakit egy fáradt keddi reggelen, talán hasznát veszi majd néhány jó tanácsnak. Sajnos, egyelőre azzal az akadállyal is meg kell küzdeni, hogy munkanapról van szó - így aztán, amíg az illetékesek meg nem kegyelmeznek a másnapos locsolóknak, addig kénytelenek kivenni egy szabadnapot. De higgyék el, megéri!
Bár sokak szerint ilyenkor legjobb ellenszer egy kisüveges (méregdrága, ha kapni egyáltalán) Pilsner Urquell, azért ez sem működik mindig. Van az úgy, hogy reggel inkább egy pohárka ásványvízzel öblítenénk le az előző locsolkodós napot: nem kell túlköltekezni, legalkalmasabb erre egy nem túl szénsavas, lágy víz, márkát ne említek, de nem kell Perrier után koslatni. Ha megvolt az első reggeli pohár, legjobb, ha nyugodtan visszafekszünk, vagy a fotelbe roskadunk: és ha zenekedvelők vagyunk, s netán kéznél van Mozart Prágai Szimfóniája vagy Bach valamelyik brandenburgija Gould előadásában, nos, akkor az elkövetkező idő nem telik hiába. De bármely barokk zenét ajánlani tudom, leszámítva néhány, ilyenkor túlpörgetettnek minősíthető Vivaldi-futamot. Ha úgy érezzük, hogy Mozart vagy a barokk és az enyhén szénsavas már megtették áldásos hatásukat, nekikészülhetünk a (más)nap fő attrakciójának, ami nem más, mint a fokhagymaleves elkészítése. De nem valamiféle zacskós vagy krém-változat: kell hozzá krumpli, fokhagyma, majoránna, só és pirított kenyérkocka. A többiek - sárgarépa, bazsalikom, tojás - már a kellemes luxus kategóriájába tartoznak. A leveskocka pedig a lustaságéba, de ilyenkor ez is megbocsátható.
Szóval, ha mindez megvan, a már forró vízbe tesszük az apró kockákra vágott krumplikat, a majoránnát, esetleg leveskockát és répát, no meg a sót, és 15-20 percig főzzük. Ekkor tesszük bele a kinyomott vagy összepasszírozott fokhagymát, a bazsalikomot, majd elkeverünk benne egy egész tojást. Átforraljuk, és tálaláskor apró, jól megpirított kenyérkockákat szórunk bele.
Aligha akad példa arra a másnaposságok hosszú történelme során, hogy egy ilyen leves ne segített volna! Aki netán dohányzik, de nem függő, annak most már nem árthat az ebédet követő egy szál cigi vagy egy jól megtömött pipa, és kezdődhet a délután! Mindenképpen ajánlatos egy kis séta is: legjobban tesszük, ha elbattyogunk a Természetbe, de ha túl messze van, vagy ehhez még gyengének érezzük magunkat, akkor megnézhetünk valamilyen kiállítást, természetesen csak módjával - a túl sok művészet talán még az alkoholnál és a politikánál is veszélyesebb következményekkel járhat!
Higgyék el nekem, ekkorra már mindenkiben felmerül egy szépen csapolt sör gondolata - önismeret kérdése, hogy engedhetünk-e a kísértésnek. De azokat sem ítélhetjük el, akiket még mindig fogva tart a húsvéthétfő emléke, és továbbra is ellenáll: őket ugyanúgy utoléri a végzet, legfeljebb néhány órával később. Amitől óva intenék mindenkit, az az újabb zenehallgatás, mivel a délutáni órákban hág tetőfokára a másnaposok jól ismert hajlama a depresszióra!
Este hat után a sörre való szomjnak ellenállni már kifejezetten káros lehet egészségre: ha azonban hétfőn túllőttünk az amúgy sem előre kitűzött célon, inkább olvassunk valami vidámat, vagy álmodozzunk csak... arról, hogy ez az élet itt mégiscsak szépséges, hogy a barátság és a szerelem a két legszebb csoda, és hogy már a puszta tény, mely szerint e világon vagyunk, remek alkalom arra, hogy mégiscsak elinduljunk, és egy sörözőben tovább gondolkozzunk: mi lenne velünk e zűrzavaros században, két héttel a választások után, húsvéthétfő utáni kedden, ha nem lenne sör, ha nem létezne a szerelem, ha nem lenne kocsma és másnaposság, barokk zene és enyhén szénsavas ásványvíz, no meg a fokhagymaleves...
