Jászságból a Kisalföldre
A Sóti házaspár az ország másik feléből, Jászberény mellől költözött Mosonmagyaróvárra öt évvel ezelőtt két kisfiúval. Rokonaik, ismerőseik nem voltak a környéken, de tetszett nekik a határ közeli város és munkalehetőség is több adódott. A most 35 éves Attila fröccsöntőként dolgozott és időnként Ausztriában is vállalt munkát, hat évvel fiatalabb felesége, Antónia pedig háztartásbeliként a gyerekekkel foglalkozott.
Takaros földszinti lakásban éltek és úgy gondolták, nincs akadálya a nagy álmuknak, így megszületett a harmadik gyermekük is. Attila, Ricsi és Dávid között 2-2 év a korkülönbség. A legidősebb 8, a legfiatalabb 4 éves. Okos rosszcsontok. Vasárnap a budapesti állatkertbe készültek, izgatottan készültek lefekvéshez, mert nagyon szeretik a közös kirándulásokat. De aznap este történt valami váratlan, amiből a két kicsi még csak annyit ért, hogy azóta Apa szomorú. Nagyon szomorú.
Megérezte a bajt
Antónia este egy barátnőjéhez indult. Egy könnyű puszival búcsúzott férjétől, ahogy mindig szokták, akkor is, ha csak a szomszédos boltba indultak. A barátnő 5-8 percnyire lakott Sótiéktól. Attila a gyerekeket fektette le, amikor szirénázást hallott. Máskor is volt már ilyen, most viszont nagyon ideges lett. Azonnal telefonált a feleségének, aki nem vette fel.
- Éreztem, hogy baj van. A nagyfiamnak meghagytam, hogy vigyázzon a kicsikre és lerohantam a kerékpáromért. Arra tekertem, amerre Antónia is ment. Néhány utcával arrébb megláttam a mentőt és a rendőrautókat. Tudtam, hogy a feleségemet érte baleset, pedig még nem láttam, mi történt. Aztán észrevettem az összeroncsolódott kerékpárját egy motor elején. Éppen beraktak valakit a mentőbe, azt hittem a feleségemet. Rohantam kérdezni, hogy van, de megállítottak a rendőrök. Megmutatták Antónia véres táskáját és kérdezték, felismerem-e? Mondtam, hogy persze, de inkább azt mondják meg, hogy van a feleségem? A rendőrök részvétet nyilvánítottak, velem pedig megfordult a világ – mondta csendesen a férj és az arcán kövér könnycseppek futottak végig.
Búcsú a pártól
- Antónia az út szélén feküdt, letakarva. Mellé térdeltem és simogattam a fejét. Eszembe jutottak a közös tervek, az, hogy majd büszkén állunk a fiúk ballagásán. A táskájából előkerestem a kulcstartóját, amin ott mosolyog a három fiú. Ezt a szívére tettem, hogy így mellette lehessenek és zokogtam. Sírva hívtam a testvéremet is, aki az Alföldről azonnal ide indult. Arra nem emlékszem, hogyan kerültem haza – mondta könnyeivel küszködve a férj. „Apa azzal jött haza, hogy sírt” - tette hozzá a hat éves Ricsi. - „Mondta, hogy meghalt Anya és mi is sírtunk. Nem tudom, mikor jön majd haza, de remélem meggyógyul.”
Életet mentett halála előtt
A kisfiú szavaira Antónia 55 éves édesanyjának vállai megrázkódtak, az asszony csendben zokogott. Négy lányt nevelt fel és eddig a kisebbikért izgult az egész család, Viktória ugyanis leukémiás lett. Az állapota gyorsan romlott, donorra volt szüksége. Antónia habozás nélkül vállalta, januárban befeküdt a kórházba és ennek köszönhetően a húga állapota sokat javult. „Viki felhívott és azt mondta, neki kellett volna ott feküdnie. Mondtam, hogy ez butaság, emiatt ne eméssze magát, de a testvére halála nagyon megviselte” - meséli az asszony.
Rossz álom?
Az orvos a tragédia után erős nyugtatót, Xanaxot írt fel Attilának, aki korábban még soha nem szedett ilyesmit. Este azonban bevette a tablettát.
- Reggel vidáman ébredtem és kimentem a konyhába Antóniához. Azt hittem, reggelit csinál a kicsiknek. Nem volt ott. Beletelt egy percbe, mire felfogtam, már soha többé nem láthatom. Ez az egész egy rémálom. Várom, hogy felhívjon, hogy nyíljon az ajtó és belépjen. De hiába – csuklott el a férj hangja. - Mindez egy felelőtlen fiú miatt. Amikor ott térdeltem a halott feleségem mellett azt kívántam, bárcsak örök életére nyomorék maradna a motoros, reméltem, hogy soha nem épül fel. Most már nem kívánok neki ilyent, mert attól még nem kapom vissza a páromat. A gázoló szüleit is hibásnak tartom, amiért olyan járművet vettek a gyereküknek, amit az nem tudott uralni, amihez még nem nőtt fel.
19 éves gázoló
A jánossomorjai 19 éves fiatalember, B. R. egy 18 éves lányt vitt Yamaha R6 motorkerékpárján a Szent István úton, amikor elé került Antónia, aki már csaknem átért a négy sávos úton. Azt egyelőre vizsgálja a rendőrség, hogy tolta a kerékpárt, vagy rajta ült. Az ütközés után a kerékpár rátekeredett a motorra. A fiatalasszony teste a zebrától több mint negyven méterre feküdt. A vétkes sofőr súlyosan, utasa könnyebben sérült. Úgy tudjuk, a gázoló édesapja is szervátültetésnek köszönheti az életét.
- Itt rendszeresen száguldoznak, egykerekeznek a motorosok délutánonként és esténként, a rendőri ellenőrzés viszont nagyon ritka. Elgondolkodtató, hogy a szülők miért vesznek tizenéveseknek nagy és bivalyerős motorokat. A fiatalok nem csak saját életüket veszélyeztetik a nagyzolással - mondta Mészáros Attila és Kollár István a Szent István út mellett állva. - Annak sincs szankciója, ha elkapják valamelyik száguldozót, pár ezer forinttal megússza. Nagyon sajnáljuk az áldozat családját.
Az édesapa egyelőre nem tudja, hogyan tovább
- Nem tudom, miért, de három hónapja beszélgettünk arról, hogy mi legyen, ha valamelyikünk meghal. Megállapodtunk, hogy hamvasztást kérünk, de arra egyikünk sem gondolt, hogy erre mostanában sor kerül. Arra gondoltam, hogy hazahozom Anyát egy urnában, hogy vigyázzon a gyerekekre, de még nem tudom, ez jó ötlet-e? Egyelőre minden olyan távoli. A szép életünk egy pillanat alatt szertefoszlott. Mi ketten mindent meg tudtunk oldani együtt, még a gyerekekre sem kellett soha másnak vigyázni.
A munkahelyemen tudták, hogy csak magunkra számíthatunk, nincsenek itt rokonaink és mindig segítőkészen álltak hozzánk. Most még itt a nagymama az Alföldről, de neki is munkahelye, családja van. A gyerekek talán majd akkor jönnek rá végleg a megváltoztathatatlanra, amikor ő hazautazik és itt maradunk, mi fiúk.
Nagyon szerettünk itt élni, de nem tudom, ezután mi lesz. Nyolctól négyig tart a munkaidőm, így a gyerekek iskolába, óvodába juttatását meg tudom oldani, de mi lesz, ha valamelyik lebetegszik, vagy ha velem történik valami? Elvesztettem az egyik felemet...
