Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Eddig: 0 0 0 0 0 0 0 / 2 500 000 Ft, még 0 nap

Halálra ítélték a 80-as években a Szombathelyen nemrég elfogott fegyveres trafikrablót

Anno meggyilkolt egy 11 éves kislányt, most gázfegyverrel ment be egy dohányboltba és arcon lőtte az alkalmazottat.

A most 51 éves férfit a Terrorelhárítási Központ emberei fogták el egy szombathelyi munkásszállón. A férfi egy éve érkezett a városba és az elfogása előtt egy héttel tért be a Zanati úton egy Nemzeti Dohányboltba, amit aztán ki is rabolt Gázpisztollyal lőtte fejbe az eladót a rabló egy szombathelyi dohányboltban 2018. November 21. 10:46 . A történtekről részletesen beszámoltunk Képek és személyleírás a szombathelyi trafikrablás elkövetőjéről 2018. November 21. 12:47 . A nyomozók sikeresen azonosították a rablással gyanúsított férfit, a TEK pedig elfogta Elkapták a szombathelyi trafikrablót 2018. November 28. 14:49 .

Forrás: police

Egy momentumot idéznénk fel a korábban leírtakból. A férfi zárás előtt, 21.40-körül lépett be a dohányboltba, ahol a hölgy alkalmazott éppen takarított. A rabló ráüvöltött a nőre, hogy adja át a bevételt, az asszony pedig nyugtatni próbálta és közölte, hogy a kasszához kell mennie, de megkapja a pénzt. A férfi ekkor feltehetőleg pánikba esett és közvetlen közelről arcon

lőtte

gáz-riasztófegyverével a nőt, majd a menekülő asszonyba bele is rúgott, illetve ismételten

elműködtette

a fegyvert.

Információink szerint az azonosított és elfogott rabló huszonévesen, sorkatonaként nagyon súlyos bűncselekményt követett el, meggyilkolt egy 11 éves kislányt. A férfi akkor elismerte a bűnösségét. A dr. Biszak János hadbíró őrnagy vezette büntetőtanács a férfit aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint kifosztás bűntettében találta bűnösnek és ezért kötél általi halálra ítélte. Nem sokkal később azonban eltörölték Magyarországon a halálbüntetést, így a férfi életfogytiglant kapott, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy 20 évet töltött el a szegedi Csillagban, majd 2008-ban szabadult.

A férfi azóta az ország több megyéjében is megfordult. Szombathelyen egy éve tartózkodott, M. László álnevet használt, de mellette időnként az Aladárt, Ákost, Ádámot is. A Kisfaludy utcai szállásra kb. egy hónapja költözött be. Akikkel beszéltünk kicsit furcsa figurának tartották, aki szívesen nézelődött más lakásában és a gondolatai jellemzően a pénz körül forogtak. Azt állította, hogy nincs mobilja - miközben látták, hogy van -, illetve volt olyan, akit abba is beavatott, hogy az M. László nem az igazi neve, de mivel inkasszó van ellene érvényben, ezért a NAV elől próbál így elbújni.

Forrás: police

A házból többen is próbáltak neki segíteni abban, hogy munkát találjon, de ez valamin mindig zátonyra futott. Pl. a személyi igazolványát, lakcímkártyáját sem akarta senkinek megmutatni. Jellemzően egy fekete kabátban volt, igaz, egy másik konfliktus éppen adódott, amikor nem volt rajta kabát. A szálláson ugyanis a folyosó végén volt a fürdő, K.A. pedig több alkalommal is anyaszült meztelenül ment a fürdőtől a lakásáig, amit többen szóvá tettek neki.

Érdekes adalék, hogy a trafikrablás előtt egy, vagy két nappal hatalmas csattanás hallatszott a szálló második emeletéről, ahol K.A. lakott. Egy férfi le is szaladt megnézni, mi történt. A katona múlttal rendelkező férfi lőporszagot érzett, de azt gondolta, hogy valaki petárdát robbantott. A későbbi események tükrében azonban sokkal valószínűbb, hogy K.A. akkor próbálta ki a rabláshoz is használt gáz- riasztófegyverét.

A rablás utáni napon K.A. több olyan személynél is jelentkezett, akiknek tartozott. Nekik azt mondta, hogy volt főnöke végre kifizette, így meg tudja adni a tartozásait. Attól viszont mereven elzárkózott, hogy őt telefonon keressék, illetve az internetes kommunikáció is frusztrálta.

November 28-án délelőtt K.A. kávéra várta egy ismerősét, az udvarias kopogásra gyanútlanul nyitotta ki az ajtót. Egy másodperc múlva már a földön feküdt, a hátán néhány TEK-essel.

A férfi nem csak az álnevét váltogatta. Volt, akinek az mondta, hogy Szerbiából származik, ahol verték a szülei. Más úgy tudta, hogy ukrán szülők gyermeke, de ő is hallott a verésekről. És előkerült egy olyan történet is, ami a legtöbb ember szívét összefacsarta. A férfi ugyanis elárulta, hogy 21 éves korában autóbalesetben elveszítette a kislányát...

Ezzel szemben 1988-ban, a férfi 21 éves korában...

A 11 éves K. Anita meggyilkolása komoly indulatokat váltott ki Magyarországon. A kislány 1988. május 5.-én osztálykirándulásról tért haza, édesanyjának tükrös mézeskalácsszívet vett ajánndékba és izgatottan várta, mit szól majd az ajándékhoz. Mivel lekéste az esti, Máhomfa-Lenti felé tartó buszt, ezért egyedül, gyalog indult haza. Nem messze az otthonától egy motorkerékpáros, eltávozáson lévő sorkatona érte utól a kislányt.

Innentől idézzük a Somogyi Néplap 1988. december 10-i cikkét, Kovács Gyula írását.

"A katona megállt a kislány mellett, és udvarias kérdés-felelet kezdődött. K. ezután leszállt a motorról, és közeledni próbált a lánykához: átfogta a vállát, megcsókolta. Anita ekkor már sejtette, mire megy ki a játék és sikítozni . kezdett. K. ekkor a karjánál fogva megragadta és bevonszolta a közeli Török-erdőbe. A kislány továbbra is védekezett, sikított, erre K. fojtogatni kezdte.

Többször is megszorongatta áldozata torkát, mígnem az „elvesztette eszméletét, vagy tán meg is halt”. A magatehetetlen kislányt azután a hátáról a hasára fordította, rátérdelt és 80 kilós testsúlyával a törékeny test szinte minden részét végigropogtatta. Később az orvosszakértői vizsgálat 20 súlyos sérülést állapított meg. A roppant súly hatására az áldozat 5 bordája eltörött, a mája szinte szétrobbant, a tüdeje, szíve is megrepedt és más, vérzéssel járó sérüléseket is elszenvedett.

A vádlott ezután hazament a közeli Tormaföldére, majd szülei személygépkocsijával visszatért a helyszínre; a holttestet a gépkocsiba tette, a Kerka patakhoz vitte. Ott meztelenre vetkőztette. Ekkor vette észre a kislány fülbevalóit. Magához vette a kis ékszert, majd a vízbe dobta áldozatát. K. a nyomozókat megpróbálta félrevezetni Először hamis helyszínre vezette őket. Másodszorra pontosan megmutatta a helyszínt.

A nyomozók megtalálták a kislány karóráját és más, a bűntettre utaló tárgyakat és nyomokat is. K. nagyon szűkszavú volt a bírósági tárgyaláson. "Nincs mit mondanom, nem emlékszem, nem tudom” — mindegyre ezt ismételgette rendkívül halkan, időnként sanda mosoly kíséretében. Csak arra emlékezett, ami ránézve kedvező volt. Azt bizonygatta, hogy minden hátsó szándék nélkül állt meg Anita mellett. A lányka azonban „egy rókát látott a közelben és sikítani kezdett”. K. — mint mondta — épp csak „elnémította”.

A vádlottat a „memóriazavara” miatt két igazságügyi elmeszakértő és egy igazságügyi pszichológus is megvizsgálta. Egybehangzóan állították: K-nak sem az esetben, sem máskor nem lehetett emlékezetkiesése. „Nem elmebeteg, nem gyengeelméjű és tudatzavarban sem szenved”. Viszont: „önző, a társadalmi normákat semmibevevő, agresszív hajlamú ember, akinél nem kizárt a bűnismétlés veszélye sem. Emlékezetkiesése nem más, mint tudatos manőverezés.”

A büntetlen előéletű, 21 éves vádlottnak ez év augusztusában telt le a sorkatonai szolgálati ideje. Előéletében eddig csupán két gyanús epizód volt: évekkel ezelőtt egy nőt megfogdosott és közösülni akart vele. Később pedig egy diáklánynál próbálkozott.

Anita édesanyja többször elsírta magát a tárgyaláson. Különösen szívszorító volt, amikor a bíró két ismeretlen

tárgyat

mutatott fel az édesanyának: egy mézeskalács szívet és egy kifestőkönyvet. A kislány a szüleinek szánta e kirándulási emlékeket — vélte az anya —, mert máskor is szeretett ajándékot adni.

Dr. Biszak János hadbíró őrnagy tanácsa tegnap a zsúfolásig telt tárgyalóterem hallgatósága előtt hirdette ki az ítéletet: a vádlottat aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés, valamint kifosztás bűntette miatt halmazati büntetésül halálra ítélte. A katonai ügyész tudomásul vette az ítéletet, a vádlott és védője föllebbezett ellene."

Csókos

helye volt a laktanyában

Azt katonatársai későbbi, K.A. szabadulása utáni fórumbejegyzéseiből tudjuk, hogy K. Lentiben, a laktanyában a dandárparancsnok sofőrje volt, akit emiatt irigyeltek társai. Ladát és Latviát vezetett. Sanyarú gyerekkoráról többször is beszélt katonatársainak.

Az ítélet után Szegedre, a Csillagba került. 10 évvel később, 1998-ban Gaál Béla készített egy tanulmányt a Börtönögyi szemle részére

Túlélési stratégiák - Kivédhető-e a tartós börtönártalom?

címmel. Ennek több fejezetében is foglalkozik K.-val. A következő idézet a Börtönügyi szemle 17. évfolyamának 3. számában jelent meg:

Belső falak

K.A. 31 éves. Az ő sorsa kiváltképpen nehéz a Csillagban, mert kiskorú lányt ölt meg aljas indokból vezérelt különös kegyetlenséggel. Ezért kapott 20 éves életfogytot. Csak a törvényi változás mentette meg a kötéltől az utolsó pillanatban.

- Talán furcsának találja, de a fegyőröknek sokat köszönhetek - kezdi a beszélgetést. - ’90 óta ülök a Csillagban, de csak a kis kétfős zárka véd meg a veréstől. Mind a mai napig utaznak rám az elítélttársaim. Gyakran a képembe vágják:

Szemét gyerekgyilkos, miért nem lógattak föl!

A fürdőben mindig óvatosnak kell lennem, mert a nagy gőzben nem tudhatom, merről jön a pofon.

A bűncselekményemet a mai napig képtelen vagyok feldolgozni. A halott kislány képe gyakran kísért álmomban. Látom, ahogy élettelenül fekszik az avarban. Ilyenkor felriadok, vizes a hátamon a pizsama.

Amikor Szegedre kerültem, a gyakori támadások miatt önvédelemből magam köré húztam egy belső falat. De hamar rádöbbentem: ez bizony nem tartható sokáig, mert így nem bírom ki a 20 évet.

K. A. egész sor olyan dolgot megfogalmazott, amelyekkel mások esetében is találkoztam az életfogytosokkal készített interjúim és tesztjeim során - mondja Éles Éva, aki még 1993-ban készítette ötvennégy életfogytossal az említett felmérést. Az országos parancsnokság megbízása alapján a pszichológusnő többek között arra a kérdésre keresett választ, hogy milyen túlélési stratégiákkal rendelkeznek az életfogytosok. Kíváncsi volt arra is, létezik-e valamiféle szakaszosság ítéletidejük letöltése során. Természetesen azóta is figyelemmel kíséri mindennapi munkája során e fogvatartotti csoport szokásait, életvitelét.

- Hallhatnánk ezekből néhányat?

- Amikor az életfogytosok elkezdik tölteni a büntetésüket, rendkívül nehéz időszakot élnek meg - válaszol a pszichológusnő. - Először úgy érzik, nem fogják túlélni a 20-25 éves büntetést, nincs értelme semmit sem tenni, hiszen nincs jövőjük. Beszéltem olyan emberrel, aki az első két évben azt sem tudta, milyen színű a zárkája fala! A frissen bekerülő elítélt általában eleinte nem vesz részt a kultúrprogramokon. Az ok egyszerű: visszahúzódik, magában akar lenni, hogy

megeméssz

e a bűncselekményét. Ezerszer visszaidézi a történteket. Kutatja, melyik volt az a pont, amikor meg lehetett volna állítani a végzetes eseménysort. Ilyenkor az elítélt a börtönön belül plusz fallal veszi magát körül, úgy ahogy erről K. A. is beszámolt.

Zárkatársak

Az első bűntényes, kiváltképp ha krízis-bűnelkövetőről van szó - folytatja a pszichológusnő -, bár maga is embert ölt, eleinte rendkívül primitívnek, rosszarcúnak látja zárkatársait. Gyakran megfogalmazza:

Mit keresek én ezek között a bűnözők között?

De idézzük tovább K. A. monológját! Elevenítsük fel, mit tett, amikor rádöbbent, hogy a maga által emelt falak mögött nem lesz képes egészséges átvészelni a börtönéveket. - Nekiláttam tanulni - emlékszik a történtekre -, szinte mániákusan faltam a könyveket. Elvégeztem a szakközépiskolát, kitanultam a targoncavezető, a kerámiatárgy-készítő szakmát. Jelenleg egy emelt szintű teológiai tanfolyamra járok. S ha már itt tartunk, el kell mondanom: a vallásnak, a hitnek rendkívül sokat köszönhetek. Tíz esztendeje járok református istentiszteletre. Azóta sokkal könnyebben elviselem a megpróbáltatásokat. Úgy gondolom, ha eljön a szabadulás ideje, akkor sem tudok a bűncselekményem miatt visszailleszkedni a normális civil környezetbe. Az egyetlen esélyem, ha befogadnak a hittestvéreim...

- A kezdeti kilátástalanság után átlendűlnek a krízisen - mondja Éles Éva. - Néhányan meg is fogalmazzák, miként sikerült ez nekik.

A nevelő úr talált egy jó munkát nekem.

Először nem nagyon akartam beiratkozni a kerámiatanfolyamra, de a nevelő rábeszélt. Nem bántam meg,hogy hallgattam rá.

Persze egy idő után legtöbben külső segítség nélkül is keresni kezdik helyüket a közösségben. Oppozícióba kell hogy kerüljenek. Ütközniük kell. Ekkor derül ki, meddig mehetnek el, meddig terjed a

territóriumuk

, milyen súlyt képviselnek az információs rendszerben. Ez idő tájt előfordulhat, hogy egy-két elítélt sokszor kerül fogdára.

Éles Éva szerint nagyjából öt év eltelte után fogalmazzák meg először:

Látom derengeni az alagút végét

! Azaz ekkor érzik először úgy, hogy mégis képesek lesznek elviselni a hosszú ítéletidőt. Á ez a

lehiggadás

gyakran együtt jár a konformizmus kialakulásával. Gyakran megfogalmazódik bévés körökben:

Az életfogytosokkal nincs probléma

.

Valóban sokan a konformizmus útját választják, és látszólag mindenki jól jár. Az elítélt beáll a sorba, nem kell vele sokat foglalkozni."

Források a 112Press saját anyagain kívül:
Somogyi Néplap / Kovács Gyula (1988.december 10.)
Magyar Nemzet (1988.december 10.)
Börtönügyi szemle (17.évf./3.)
Éles Éva, Gaál Béla
index.hu fórum

Kedves Olvasó!

Hangot szeretnénk adni nektek! Kérjük, segítsetek nekünk abban, hogy elindítsuk új stúdiónkat, és hogy minél több beszélgetést és videót készíthessünk veletek, nektek!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Sokkoló