Mindenszentek éjszakáját, vagy ahogyan angolszász országokban hívják, Halloween estéjét rengeteg hiedelem veszi körül. De vajon tényleg a hagyományok alakították őket ilyenre, vagy csak a kereskedők akarták még jobban megszedni magukat?
Az utóbbi években kis hazánkba is egyre jobban begyűrűzik a Halloween megünneplésének szokása. Persze szerencsére még közel sem olyan szinten, mint Amerikában, ahol egy jó jelmez kiválasztása akár hónapokba is telhet, több elő-és utóbulit tartanak, mint Karácsonykor, és annyi édesség fogy, mint az évben szinte soha máskor. A házak dekorációiról pedig még nem is beszéltünk: idén már több is olyan élethűen véresre sikeredett, hogy egy alkalommal például kihívták a rendőrséget egy látszólag elütött ember miatt, akinek csak a véres alsófele lógott ki egy autó alól.
Az eredet
Magának az „ünnepnek” - ha nevezhetjük így -, a kelta hagyományba nyúlnak a gyökerei: ők október 31-ét tekintették az óév utolsó napjának, ezután már a sötét napok következtek, ez volt samhain ünnepe. Hitük szerint ilyenkor elvékonyodik a fátyol az emberi világ és a szellemvilág között, ezért ezen az éjen a gonosz szellemek el tudtak látogatni a mi világunkba, hogy aztán mindenféle bajt hozzanak szegény arra járókra.
Emiatt kellett aztán a töklámpás – bár eleinte nem tökből, hanem karórépából vagy más, vastagabb gyökerekből vájták. Minél ijesztőbb annál jobb, hogy a félelmetes fizimiskája elriassza a rémeket. Nem volt szabad hosszú utakra sem indulni, főként nem a sötétben, hacsak valaki nem akarta, hogy az ártó szellemek útközben elkapják. Ha mégis halaszthatatlan dolga akadt valakinek, az a töklámpást lampionként használva biztosíthatta azt, hogy elérje úticélját.
Jack és az ördög, no meg a tök
A töklámpás használata szintén egy ír regén alapszik: történt ugyanis, hogy a részeges Jackért eljött az ördög, hogy elvigye magával a pokolba. Jack, aki iszákos volt ugyan, de bolond azért nem, megkérte az ördögöt, hogy utolsó alkalommal ugyan had egyen még egy almát a kedvenc fájáról. Az ördög nosza, fel is mászott a fára az almáért, csakhogy míg az ágak között volt, Jack egy keresztet vésett a fa törzsébe. Szegény ördög egészen addig fenn kuksolt a fán, míg meg nem ígérte, hogy soha nem viszi Jack lelkét a pokolra. Ekkor Jack levéste a keresztet, és az ördög gyorsan hazafüstölgött.
De aztán mikor Jack meghalt, bizony elég csúnya helyzetbe került: mivel részeges volt és nem túl jó ember, esélye sem volt bejutni a Mennybe, az ördög pedig hallani sem akart róla. Jack végül addig kérlelte a pokol urát, míg az hozzávágott egy darab szenet. Jack, hogy megvédje a kialvástól, a szenet egy kivájt tök belsejébe helyezte, és mind a mai napig ennek a fényénél bolyongva keresi az utat a túlvilágra. Ezért is hívják angolul Jack O’ Lanternnek, azaz Jack lámpásának.
Csokit, vagy különben!
A
csokit vagy csalunk
hagyománya Skócia környékéről származik: november elseje és másodika környékén sokan jártak ajtótól ajtóig, hogy némi adományért cserébe imádkozzanak a ház népéért. Nyugat Skóciában a gyerekek jelmezt is húztak, és elő is adtak valamit, hogy a ház népét szórakoztassák. Az ügyesebb gyerkőcöket süteménnyel, diófélékkel és gyümölccsel jutalmazták.Elég könnyű elképzelni, hogy mikor az ír, skót és angol bevándorlók megérkeztek Amerikába, ezt a sok hiedelmet mind hozták magukkal. Aztán ahogyan ezek kezdtek elterjedni, néhány előrelátó kereskedő ügyesen meglátta bennük a lehetőséget, és voilá: itt van a horrorisztikus Halloween, teli bolti cukorkával, drága jelmezzel és dizájner tökökkel.
De azért ma éjjel senki ne induljon útnak egyedül, és kerüljék a kivilágítatlan helyeket!
