Három éve plébánosa Szombathely legrégebbi templomának P. Tokár János ferences rendi szerzetes, aki a Tokaji borvidékről származik, egy kis községből, Mádról. Talán pont emiatt, a Szent Erzsébet ferences templom egy igazi találkozási ponttá vált a belváros szívében.
János atya ugyanis bárki számára megszólítható, legyen az templomba, vagy csak arra járó ember. Nem nehéz őt elcsípni: ha kell, akkor saját maga veri le a vakolatot a templom faláról ütvefúróval, szedi fel a burkolatot, cipekedik, kertészkedik. Közben pedig szívesen beszélget.
Egykor hatvan szerzetes is élt a nagy épületben. A templom mellett rendház, volt kollégium, plébánia, régi színházterem is tartozik a ferencesekhez. Energetikai fejlesztések zajlanak most: napelemmel szeretnék megoldani a fűtést, melegvíz-ellátást. Fontos feladat az épületek állagmegóvása. Pályázati pénzből és a hívek adományaiból újítanak fel. A célok között szerepel egy közösségi szálláshely létrehozása a kollégiumban. A többi épületrészt a plébánia különböző csoportjai veszik birtokba.
Most öten laknak itt, három pap és két rendtársuk, no meg persze a kakas és a tyúkok. A baromfiudvar hangjait a templom mellett elsétálva néha hallani lehet a város zajában. Sokan szóvá is teszik, hogy milyen jó ez a falusi hangulat.
„A templom mindenki előtt nyitva áll, én pedig mindenkinek a rendelkezésére állok” – mondta a plébános. A mindennapi beszélgetések fogódzót jelentenek a számára. Vannak akik saját istenélményükről mesélnek neki, míg másokkal teljesen hétköznapi témák kerülnek szóba.
Szívesen hallgat, és figyel. Egészen elképesztő történetekkel találkozik, amelyekről talán egy későbbi interjúnkban beszélgetünk János atyával.
