Elhunyt Pavlics Ferenc - közölte lapunkkal a holdjáró tervezőjének unokahúga. Pavlics Santa Barbarában hunyt el, ahol élete nagyobb részét töltötte.
Pavlics Ferenc 1928-ban született a Vas megyei Balozsameggyesen (ma Meggyeskovácsi). Szombathelyen érettségizett a Faludi Ferenc Reálgimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1950-ben.
1956-ban hagyta el az országot, az Egyesült Államokban telepedett le, 1957-ben a General Motors kutatórészlegén vállalt munkát, közben a Michigani Egyetemen tanult tovább.
1961-ben a vállalat Santa Barbarában lévő kutatóbázisára helyezték át. Műszaki igazgatóként felelős volt az Apollo-programban megvalósult holdjármű (Lunar Roving Vehicle) tervezéséért és kivitelezéséért.
A világ első Földön kívüli járműve, a holdi talajviszonyokra tervezett különleges kerekének köszönhetően, három napig sikeresen működött a Holdon 1971-ben, az Apollo–15 űrhajó holdra szállása alkalmával, majd másik két példánya 1972-ben az Apollo–16 és az Apollo–17 űrhajók járműveként is. Mindhárom jármű a Holdon maradt.
Később a hibrid hajtású és üzemanyagcellás járművek kutatása felé fordult. Részt vett a Santa Barbara-i elektromos meghajtású autóbusz-hálózat kifejlesztésében.
1971-ben NASA-díjjal ismerték el munkáját. 2000-ben aranydiplomát, 2010-ben gyémántdiplomát kapott a Műegyetemen, 2005-ben a magyar autógyártás 100. évfordulóján a Műegyetemen megtartott ünnepség díszvendége volt.
2008. március 15-e alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választották, a szervezet Gépészeti Tagozata pedig Botka Imre-díjjal ismerte el munkásságát.
