Fanny hat évvel ezelőtt kezdte el írni a blogját. Átélt azóta jót és rosszat, érezte magát a topon, és kisírta a szemeit, mint bárki más. Ebben nincs köztünk semmi különbség. De Hozleiter Fanny tolószékkel jut el egyik helyről a másikra, és saját elmondása szerint nem tud nehezebb dolgot felemelni egy kiló kenyérnél.
Ahogyan elkezdődött
18 évet jósoltak neki az orvosok. Az izomsorvadás genetikai betegség, ami az idő előrehaladtával egyre csak rosszabb lesz. Fanny úgy döntött, minden esélyt megragad, hogy ha meg nem is gyógyulhat, de legalább állapota ne romoljon. Elkezdett hát kutatni, és rátalált az őssejt terápiára. Akkor ez még nem volt olyan „befutott” gyógymód mint manapság, és egy kezelés ötmillió forintot kóstált. De nem szeretett volna egész életében azon morfondírozni, mi lett volna ha…
Már akkor is dolgozott, de diákmunkából elég nehezen lehetett volna összegyűjteni ennyi pénzt. Tudta, segítséget kell kérnie. De bárhová is kopogott, bárkihez is fordult, sehol sem voltak nyitottak a problémájára. Legyen az tévé vagy újság, mindenhonnan elküldték, mondván: most nem fér be a tematikába, vagy már egyébként is túl sokat foglalkoztak a témával. Fanny most, utólag azt mondja, ez volt az első akadály.
Így született meg az ötlet, hogy blogot indítson. Mert ott arról ír, amiről ő akar, olyan formában, ami neki tetszik. Azt érezte, az emberek nem tudják, mi van egy ilyen élet mögött. Látnak egy lányt kerekesszékben, aki igyekszik mindig mosolyogni, de nem értik mi történik az életében, hogy az olyan egyszerű dolgok, amik másnak természetesnek tűnnek, milyen problémát jelenthet neki. Mi van, ha nem tud lenyomni egy kilincset, vagy ha leejt valamit, ha kiesik a kocsiból, nem kap levegőt, vagy éjszaka nem képes megfordulni?
Mese, jó véggel
Úgy érezte, az emberek kezdik megérteni. Elindult egy összefogás, sok kicsi sokra megy alapon, és másfél év alatt összegyűlt majdnem egymillió forint. Fanny eközben folyamatosan írt. Aztán megtörtént a csoda. Egy nap levelet kapott egy újságírótól, Kovács Barbarától. Azt írta benne, hogy elolvasta az összes bejegyzést, és ez bizony olyan mese, aminek jó vége lesz. Neki már megvoltak a megfelelő kapcsolatai, hogy tegyen is ezért: Fanny A TV Ügyvédje élő adásában megkapta a kezelésre szükséges pénzt.
Elutazott hát Kínába, ahol a beavatkozást végezték. Ugyan kerekesszékben ment ki és jött vissza, de a különbség hatalmas volt. Olyan izmai is elkezdtek fejlődni, amiknek addig híre-hamva sem volt a testén. A bicepszei miatt a barátai és a családja elnevezte Popeye-nek. Az év végére járógép segítségével lábra tudott állni. Erre 6 éves kora óta nem volt képes. Konyhanyelven úgy írná le, hogy meg kellett tanítania az őssejteket, hogy mit csináljanak. Ez rengeteg munkával járt, torna, úszás, masszázs és még akupunktúra is szükséges volt a javuláshoz. De ez sem tart örökké, az őssejtekkel nyert erő is hullámzik. Hol jobban van, hol rosszabbul. De ha tehetné, gondolkodás nélkül kimenne megint.
Nincs tabu
Fanny számára nincsen tabutéma. Olyan dolgokról ír, amikről általában az emberek nem beszélnek, de ő úgy érzi, ez szükséges. Mert ha nem beszélünk róla, hogyan fogunk rajta változtatni? Éppen ezért igyekszik aktívan beszámolni a mindennapjairól, a blogján és a Facebookon is. Ha nem beszél, marad egy guruló ufó, mondja.
Tegnap a barátnőivel a Tó vendéglőben voltak, kiültek a teraszra. Megbeszélték, itt kéne rendezni az esküvőjüket. Nagyon várja a ma esti divatbemutatót, ez lesz az első fellépése mint modell. Ugyanúgy megéli a mindennapokat, mit bárki: neki is törték már össze a szívét, csalták már meg, számolgatta a forintokat, hogy jusson kenyérre, és már volt dolga behajtóval is.
Hozzáállás kérdése
Csütörtök délelőtt Fanny két hallássérült fiatal és egy mopeddel közlekedő mozgáskorlátozott hölgy segítségével bejárta a szombathelyi Fő teret. Az volt a céljuk, hogy megnézzék, megtapasztalják, hol van akadálymentesítve a közlekedés, a boltok. Matricákat osztottak azoknak az üzleteknek, ahol gond nélkül tudtak vásárolni, és ahol az eladók is igyekeztek segíteni őket. Mert ez a fő dolog: még ha nem is tud bemenni, legalább az emberek tegyenek meg mindent, amit tudnak, hogy segíthessenek.
Az üzletek, amik átmentek a teszten és matricát kaptak, felkerülnek majd egy online térképre. Szombathely az első város, ahol ezt megtették, de szeretnék majd megismételni minél több helyen. Sok kerekesszékes ugyanis nem mer elindulni otthonról, mert nem tudja, mi vár rá. Éppen ezért a matricázás. Azok a boltok, amik nem kaptak matricát nem kaptak semmiféle fekete pontot sem. Fanny nem szereti a negatív kampányt, azt mondja, rossz ízt hagy a szájában.
Szombathely ugyan elég jól teljesített, de még bőven van hova fejlődnünk, lenne mit javítani Fanny szerint. De fő az igyekvés, a segíteni akarás, és abban már jó úton vagyunk.
Te döntesz
A legfontosabbnak az életben a hozzáállást tartja: ez az egyetlen olyan dolog, amit az egyik percről a másikra meg tudunk változtatni. Éppen emiatt készített Te Döntesz feliratos bögréket is. Az egyik oldalukon egy szomorú, a másikon egy vidám arc van. Így minden reggel miközben a kávénkat, kakaónkat isszuk, emlékeztet minket arra, hogy a döntés a mienk. Csak rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki a napunkból, magunkból és az életünkből.
Hozleiter Fanny szerencsés embernek tartja magát. Az egyetlen dolog, ami miatt még itt van, az az, hogy tudja történjen bármi, nincs világ vége. A beszélgetésünk után meglátogat egy pékséget, szeretné beszippantani a sülő kenyér illatát. Este pedig ragyogni fog a színpadon, ebben biztos vagyok.
Látogasd meg Te is Fanny blogját- kattints ide!
