Lepecsételt fenékkel – Hrabal-Krobot univerzuma, a WSSZ-ben

Már az is sikernek számít, hogy a WSSZ őszi szezonjának első kamaratermi premierjéhez a csehek egyik legismertebb színházi emberét, Hrabal „udvari rendezőjét”, Ivo Krobotot sikerült megnyerni. Egyrészt mert meglehetősen otthonosan mozog Hrabal univerzumában (húsz darabot rendezett tőle), másrészt nem egy alkalommal dolgozott együtt a mesterrel is. (Magyarországon a nyíregyházi színházban vitt színre jó pár előadást, köztük több Hrabal-átiratot.)

A kultikus aktus előtt, Alberti Zsófia

Mészáros Zsolt

Úgy tudni, Krobot érti és érzi Hrabalt - ettől tűnt talán még izgalmasabbnak ez a mostani szombathelyi premier. Kíváncsian vártuk, ötven-hatvan év távlatából nézve milyen értelmezésben jelenik meg Milos forgalmista groteszk tragikomédiája, egy cseh rendezőtől, szombathelyi színészekkel. Egy történet, amit sokan ismerünk, és amiből kihagyhatatlan filmtörténeti remek (Jiří Menzel Oscar díjjal jutalmazott alkotása) született.

Beszippant a negyvenes évek szűk levegője

Forgalmistának lenni jó, garantált a kíméletes élet – hogy rátérjünk a lényegre - sok dolguk nincs, tárcsával integetnek, szívatásból néha pirosat adnak egy-egy szerelvénynek, de itt, a világvégi (kisvárosi) állomáson naphosszat alig akad tényleges tennivaló. Ebben az unalmas paradicsomi idillben turbékolnak a galambok és a távírászlányok, és ebbe piszkít bele a második világháború, ugyan a végsőket rúgja, de az állomáson nácik, katonai szerelvények, sérültek és halottak vagonjai hajtanak át. Milos, a fiatal fiú, ahogy a galambok, csak élni szeretne, enni, lenni, szeretni, és végre Férfi lenni…

Milos forgamlista szolgálat közben

Mészáros Zsolt

Történetünk azzal veszi kezdetét (ahogy a kisregényben), hogy Milos sikertelen öngyilkossága után újra szolgálatra jelentkezik. Itt van Hubička forgalmista úr, a bohém szoknyavadász, aki egy éjszakai szolgálat alkalmával az összes fellelhető vasúti bélyegzőt rányomta a távírász kisasszony pucér ülepére, amiből éktelen balhé kerekedett. A botrány legfőbb kárvallottja nem Hubička, hanem az állomásfőnök, a megszállott galambtenyésztő, aki csak a szárnyasokért él és hal…

Sínek között, a vonatból figyelünk

A díszlet két felvonáson át ugyanaz marad, középen a vasútállomás szolgálati helyiségével (képzeletben kettészelve, mi nézők pedig valahol a sínek között foglalunk helyet). Kispolgári szürkeség és rend. Szembe velünk, középen a bűvös vezérlőasztal, ahol a vasút és vonalai önálló, szürreális életet élnek. Oldalt a magasban egy galéria, terepasztallal, vasúti makettel, sok szerepe nincs, egyetlen egyszer indul be a kisvasút (elnézegetném többször is). A galéria aljában, a félhomályban játszik a zenekar (zongora, cselló, klarinét), lágy muzsikával színezik az előadást.

Fennforgás van: Németh Judit és Szabó Tibor

Mészáros Zsolt

Apák és anyák

A vasútállomás két öregje (Max, az állomásfőnök, és Hubička) egymás ellentétei. Max (Szabó Tibor) szenteskedő karrierista, akit egyetlen dolog érdekel, a turbékoló szárnyasai. Hubicka a macisan „vagány”, léha, nőcsábász és álmodozó. Barátságos, nyitott és pimasz lénye teszi élettelivé, ezt a kietlen állomást. Milos, a tinédzser srác apa nélkül nő fel, kettőjük, Max és Hubička közül kell azonosulási mintát választania. Aki nem lehet mást, csak Hubička, Milos is élni és nem félni akar.

Elismerés illeti meg Milos (Balogh János) és Hubička (Bajomi Nagy György) bájos kettősét, élvezettel nézzük apró játékaikat. Bajomi még mindig tud meglepetést okozni. Karaktere egyszerre reális és finoman groteszk, nem érzem benne a modorosságot, van benne humor, kedvesség, és figurájában ott lapul a magát kívülről cinikusan szemlélő kiégett ember is.

Nyerő páros

Mészáros Zsolt

Szabó Tibor állomásfőnöke Krobot értelmezésben a hrabali figuránál kevésbé összetett, erkölcsösebb, szívósabb, szárazabb. Kevésbé puhány, mint a hrabali Max. (Nem szerepel például az a jelenet, amelyben a forgalmista unokahúgának tenné a szépet, ám a könnyed légyott helyett a fonalat kell gombolyítani az asszonnyal - pedig sokat hozzátesz az állomásfőnök álszent figurájához.)

Hrabal női karakterei „anyatípusú” nők. Németh Judit élettelibb és nőiesebb, kevésbé nagymamás. Alberti Zsófi is nagyon rendben van. Mását, a kalauznőt (Varga Dóra) látom haloványabbnak, nem érzem át a szerelemet, a vibrálást Milossal. Ugyanez a bajom a Viktóriával töltött légyottal (Lévai Tímeával) is, nem érzem, hogy megtört volna Milosban a jég, hogy jelenet után férfivá lett.

Mint egy antik drámában, úgy fakadnak dalra

Krobot Hrabal tragikomédiáját a szombathelyi társulatra szabta, nem akar a legendás film színpadi adaptációja lenni, sem a könyvet felolvasni. (Nekem kevésbé groteszk, lágyabb, líraibb.) Játszik szereplőkkel, jelenetekkel. Külön mesét megérne, miben más a film vagy a könyv, és miben más ez a mostani színházi rendezés. Nem ragoznám túl, de feltűnik pár eltérés. Kulcsnak vélt momentumokat gondolnak újra, hogy egy érdekeset említsek – itt a darabban például egészen más okból engedi el Milost az ördögképű náci a vonatról, mint a könyvben.

Átszínezik a karaktereket, vagy épp a kisregény pár sorából kerekítenek új mellékszereplőket. Nem emlékszem például a vasgyűjtő apára és rokkant fiára, csupán a kisregény elején egy leírásra, hogy a kisváros lakói hogyan tüntetik el egy lezuhant repülőgép roncsait. Nekem kihagyható is lett volna ez a pár jelenet, sőt inkább zavar.

WSSZ: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Mészáros Zsolt

A rendezés egyik érdekes szelete a mellékszereplőkből verbuvált kórus, amely a galéria alatti térségben ül-áll. Mint egy görög sorsdrámában, énekükkel a legmegrázóbb, vagy épp a legmulatságosabb pillanatokban adnak nyomatékot a színpadi történéseknek. A „kardalok” elidegenítenek, kizökkentenek, vagy magyarázzák a cselekményt, de olyan szerepük is van, mint az antik drámában: az egyes jeleneteket el is választják egymástól.

(Apropó a pénteki premier előtt a szombathelyi színház aulájában nyílt „A Hrabal-galaxis pillanatképei” című vándorkiállítás. A tárlat Hrabal életét és művészetét dolgozza fel. Érdemes előadás előtt vagy szünetbe ebbe a képzőművészeti univerzumba is belépni…)