A szombathelyi Vásárcsarnokban a korán beköszöntött tavasz eredményeként is széles volt a választék, de bizony elég húzósak az árak. Természetesen előtérbe került mindaz, ami húsvéthoz dukál.
Az osztrákok tucat számra viszik
Tojás, tojás hátán volt, s mérettől függően az árak is szóródtak 30-42 forintig. Ahhoz képest, hogy egy-két éve még horribilis tojásárakkal ijesztgették a fogyasztókat, ezek az árak megfizethetők.
Az első csarnok több hús-hentesárú üzletében is többféle sonkát kínáltak. A minőségibb füstölt comb és tarja kilójáért 2200 forintot kértek, egy helyen lehetett kapni akciósan 1900 forintért. A kötözött sonka 1500-1600 forintos ára már olcsónak számított. Aki meg tudott venni egy egész parasztsonkát, annak kilójáért „mindössze” 1500 forintot kellett fizetnie, igaz, ebben már a csont is benne volt.
Aki pedig a hagyományos tormagyökérhez ragaszkodik, annak utána kellett járni, mert elég kevés helyen kínálták, ami nem csoda, ha a 900-1400 forintos kilónkénti árát vesszük alapul. Amint egy régi kereskedő elmondta, ma már a szokást felülírja a pénztárca vastagsága. Aki szívesen fogyasztana természetes reszelt tormát, az is inkább a multiknál veszi meg az üveges eceteset.
Mindössze három standon láttunk dísztojásokat. A második csarnokban egy idősebb asszonynál szebbnél szebb húsvéti tojások vonzották a szemet. Volt köztük karcolt, gyöngyökkel kirakott, viaszos és különböző figurákat – bohóc, nyúl, egyéb - ábrázoló. Mint kiderült, leginkább ezeket viszik, pedig 800 forint darabjuk.
Igaz, nem a magyarok, ők a hímes, díszes tojásokra nemigen áldoznak 600-800 forintot. Ha vesznek is, csak egy-két darabot. Az osztrákok viszont tucat számra viszik őket, feltételezhetően kint még kereskednek is velük.
Csokifigurákból a báránytól a nyúlig többféle méretben és minőségben kínálták a portékákat, itt is csupán az ár lehetett a visszatartó erő a vásárlásnál. Élő nyulat – kicsiben vagy nagyban – ezúttal sem láttunk a piacon, pedig hajdanán az is volt.
Az újhagymától a medvehagymáig
Sokan szívesen fogyasztanak a sonka, a kalács, a torma és a tojás mellé különböző zöldségféléket és gyümölcsöket, ezért érdemes volt ezen a téren is körbenézni. Az átlagáraknak csak egy-két helyen mertek alámenni.
A régi sárgarépa kilója 100-250, az újnak 600, a fehérrépáé 300-600, a régi káposztáé 120, az újé 600, a régi burgonyáé 130-160, az újé 500-1000, a paradicsomé 400-800, a spenóté 300-500, a vöröshagymáé 190-200 forint volt. A paprikát darabonként adták 120-160 forintig. Egy fej salátát 80-150 forintért lehetett kapni. Az újhagyma csomója a silánytól a szép, egészségesig 100-130 forintba került. Retekből nagy volt a kínálat, 120-150 forintért csomónként.
Az utóbb időben felkapott medvehagymát is több helyen lehetett kapni csomónként 100 forintért (kissé nevetséges volt, ahol az őstermelőnél a 99 forintot írtak az ártáblára). Vevőriasztónak számított, ahol egy kicsi fej foghagymát 120 forintért adtak, amúgy kilója 1200 forint körül volt.
A gyümölcsök közül a narancs 280-300, az alma 150-220, a banán 300-500 forintba került kilónként. Egy-két árusnál feltűnt dióbél is, kilója potom 1100-1200 forintot kóstált. S, ha már a piaci kínálatnál tartunk, megjelent a gyöngyvirág is, s persze nem hiányzott a választékból a húsvéti díszítéshez közkedvelt barka sem.
