Tanulni, tanulni, tanulni
Hogyan képzeljük el a politikai elemzők munkáját, illetve milyen ismereteket kell elsajátítani ehhez a tevékenységhez?
Ha az a kérdés merül fel, hogy mit csinál egy újságíró, arra könnyen tudunk válaszolni. A politikai elemző tevékenység azonban még nem kiforrott, valamint nem is tudomány, hanem szakma. Nem ott kezdődik, hogy az embernek véleménye lesz a politikai eseményekről, hanem ott, hogy nagyon sok dolgot tud arról, hogyan működik a politika, és hogyan működött korábban.
Egyébként sajnos ez Magyarországon nem mindig látszik, mert a politikai elemzőnek mondott szereplők egy része inkább véleményekből dolgozik, mintsem tényeken alapuló magyarázatokkal. Továbbá az ismereteket, tudást folyamatosan ápolni és fejleszteni kell, például az én időmnek a jelentős részét ez teszi ki. Ha az ember tisztában van a tényekkel, és így a kezében vannak a szakmai fogódzók, akkor egy megtörtént eseményt könnyebben képes értelmezni és elhelyezni.
Tehát az egyik fontos eleme a szakmának a tudás ápolása, a másik pedig, hogy folyamatosan figyelni kell a történéseket, és azok közül kiválasztani azt, amelyik elemzésre érdemes. Ilyenkor kiderül, hogy van-e valakinek analitikus képessége vagy sem, vagy valaki inkább véleményeket és ítéleteket akar mondani, vagy megérteni, magyarázni.
Nemrégiben a HVG olvasói megválasztották Önt a leghitelesebb szakembernek. Önnek mit jelent az, hogy valaki hiteles politikai elemző?
Én azt látom, nagyon keveredik a fejekben, hogy valaki politikus vagy politológus, tehát, hogy a politikával való foglalkozásban hogyan különülnek el a szerepek. Ebben azért mi is bűnösök vagyunk, mert nagyon sok politikával foglalkozó, nem politikus hivatású ember úgy viselkedik, mintha politikus lenne. Drukkerek, akik politikai jellegű véleményt mondanak és ítéletet alkotnak.
Szerintem a hitelesség mindig csak hosszú távon derül ki, és leginkább attól függ, hogy valaki képes-e a saját, létező politikai preferenciáját – merthogy ilyen mindenkinek van, hiszen objektív, vagy független, vagy neutrális ember nem létezik – a szakmai véleménye és értékítélete alá rendelni. A tények legyenek azok, amik a magyarázatokat meghatározzák, és ne a személyes ambíciók vagy érzelmek. Tehát idő kell ahhoz, hogy kiderüljön, az ember nem politikai pártokhoz és személyekhez hűséges, hanem sokkal inkább a saját szakmai álláspontjához.
Sehol sem szívesen látott vendég
A politikai események mindig változnak, és értelemszerűen minden politikáról kimondott vélemény bekerül egy viszonyrendszerbe. Ha én a legsemlegesebb elemzést adom egy eseményről, az akkor is kedvez vagy éppen árt valakinek. Én tudatosan törekszem arra, hogy csakis a tények alapján elemezzek. Viszont azt látom a blogban is, hogy attól függően, mi a témája egy bejegyzésnek, időnként jobbikos vagyok vagy elkötelezett kommunista, aztán két-három éve Fidesz-bérenc. De ezek nagyon szórakoztatóak.
Milyen a kapcsolata a politikusokkal? Előfordul, hogy egy-egy elemzés után vállveregetést kap, vagy éppen megorrolnak, attól függően, hogy számukra kedvező vagy sem az Ön álláspontja?
A politikusok nagyon egydimenziósak. Abban az értelemben mondom ezt, hogy a szakmájukból következik, hogy számukra minden árt, vagy minden használ. Ebben az értelemben nem lehetnek méltányosak. Nekem is meg kellett értenem, hogy a politikusnak mindig ma van, és mindig most fontos nekik az, hogy valami őket támogatja vagy veszélyeztetni a szavazatszerző potenciáljukat.
Úgy látom, hogy ezért ők nagyon gyorsan alkotnak ítéletet és sorolnak be valahová. Nekem erős az érzésem, hogy én sehol sem vagyok szívesen látott vendég. Bár látom, hogy mindenki lehetőséget teremt, hogy beszélgessünk, de igazán senki nem tart a sajátjának. Így mindenhonnan hűvös, távolságtartó reakciókat kapok, de ezzel semmi probléma nincs, mert rájöttem, hogy ez inkább elismerés, semmint valamiféle kellemetlenség.
Minden politikussal beszélő viszonyban vagyok, és igyekszem is tartani ezt a kapcsolatot, bár ez időnként nehéz. Viszont mégiscsak fontos, mert őket figyelem. Egyébként miközben én nagyon azt érzem, hogy alkalmatlan lennék politikusnak, tisztelem ezt a hivatást.
Az eddigi politikusok csak a szakma bizonyos részeiben tehetségesek
Az Ön egyik kutatási területe a rendszerváltás utáni magyar politikai rendszer. Kit vagy kiket tart ebből az időszakból a legtehetségesebb politikusnak? Nézzük abból a szempontból, amit a választópolgárok például a médiumokon keresztül látnak belőlük vagy olvasnak róluk.
Szerintem a tömegmédia és a tömegdemokrácia korszakában egy téves kép alakult ki a politikusokról: tapasztalataim szerint az emberek többsége azt gondolja, hogy a politika lényege az a nyilvánosság előtt is látszó rész. Hogy a politikus képes-e jól szabott öltönyt felvenni, jól tudják-e megkötni a nyakkendőjét és képes-e érthetően, röviden, hatásosan beszélni. Azonban ez a politizálásnak csak egy kötelező kelléke.
Például az ókorban egy politikusnak azt kellett bizonyítania, hogy tud lovagolni és fegyvert forgatni. Ma viszont azt kell, hogy a média világában megállja-e a helyét. Ebből a szempontból sok tehetséges politikus van, aminek a prototípusa Magyarországon Gyurcsány Ferenc volt, aki iszonyú lendülettel robbant be a médiatérbe, és képes volt hatásosan megjelenni. Hogyha a politizálást annak tartanánk, amiben ő nagyon jó volt, tehát a nyilvános szereplésben, akkor azt mondhatnám, hogy ő tehetséges politikus.
Szerintem azonban a politika lényegi része a döntéshozatal. Abban az értelemben, hogy valaki képes legyen hosszú távon maga mögé felsorakoztatni a támogatókat, hatalmat szerezni és azt meg is tartani, valamint olyan döntéseket hozni, amelyek előbbre viszik az országot. Ebből a szempontból itt már nem az előbb említett név merül fel, hanem mások. De sajnálatos módon nem tudok olyan politikust mondani, akikben ezek a tulajdonságok egyformán megvannak.
Míg kommunikációs szempontból Gyurcsány Ferencet tehetségesnek tarthatjuk, a párton belüli hatalomcentralizáció szempontjából Orbán Viktort lehetne ide sorolni. De nem mondanám, hogy a döntéshozatal szempontjából ugyanezt a tehetséget árulták volna el. A politika fontos szegmensében, de nem a legfontosabban voltak ők tehetségesek. Talán pont arra a politikusra várunk még, aki a harmadik szempontnak is megfelel.
És ki volt a legcsapnivalóbb politikus a rendszerváltás óta?
Erre nem tudok válaszolni, óriási a verseny.
Lehet-e reményünk az ifjú titánokban?
Akkor vegyük csak a legnagyobb pártokat.
Persze a politikában a siker és a kudarc mutatja meg utólag, hogy ki mekkora tehetséggel rendelkezik. Miközben én Medgyessy Péternek bizonyos emberi tulajdonságait nagyra értékeltem, lehet, hogy mégis őt kellene a kérdésre megadnom válaszként.
Hiszen ő volt az a magyar politikus, aki a legdilettánsabb módon veszítette el a miniszterelnöki hatalmat, csupa olyan lépést téve, amivel felgyorsította saját maga bukását. A legtragikomikusabb szereplő, ha lehet így fogalmazni, az egyértelműen ő, de ettől még nem merném azt állítani, hogy a legcsapnivalóbb is egyben.
És a fiatalabb generációban mit lát? Ön szerint mit várhat a magyar közélet az ifjú politikusoktól?
A fiatal generációban, amelyről azt gondoltuk, hogy reményünk lesz, nagyon sok politikust látni, akikben megvan már az elődök hatalomakarása, viszont hiányzik belőlük az elődök intelligenciája, hivatástudata és elkötelezettsége. Ha ők hatalomra kerülnek, akkor van egy olyan félelmem, hogy könnyebben tudok majd az előző kérdésre választ adni.
1990-től egyre jobban kontraszelektált a politikusi utánpótlás. Miközben a rendszerváltáskor olyan emberek hagyták ott a szakmájukat, akik tehetségesek voltak, ma már normális ember nem megy el politikusnak elég régóta. Amiben sokan reménykedtek, hogy a generációváltás majd megoldást hoz, az én félelmeim szerint nem jobb, hanem rosszabb helyzetet fog teremteni.
Mert két típusú ifjú politikussal találkozunk: az egyik, aki máshol nem rúghatna labdába. Ő azért választja a politizálást, mert azt gondolja, az néhány aprósággal elintézhető. A karrierje elindul egy párt ifjúsági szervezetében, majd bekerül a parlamentbe. A másik típus pedig az, aki abban az értelemben válik elhivatottságból politikussá, hogy azt gondolja, saját maga lenne a messiás, a megmentő.
A Jobbik kampánystratégiája a legtudatosabb
Nem tudom, hogy melyik a rosszabb, de mind a kettő nagyon rossz. Úgyhogy, ha itt a remény körül forog a kérdés, akkor azt hiszem, nem a most létező politikai erők szelekciós mechanizmusa hozhatja meg ezt a reményt, hanem valami nagyon más, valami új, aminek természetesen a nyomát sem látom. Miközben persze a választóknak van erre igénye.
A pártok már javában kampányolnak az áprilisi választásokra. Melyikük kampánystratégiáját látja a legprofibbnak?
Ha mindent lecsupaszítunk a politikáról, és csak azt nézzük, hogy melyik párt gondolkozik leginkább stratégiában hosszú ideje, és a szerint is teszi meg a lépéseket, és követi el a legkevesebb hibát, akkor egyértelműen a Jobbikot tudom megnevezni. Látszik, hogy 2006 óta nagyon tudatosan politizál, tehát hogy egy terve van arra nézve, hogy mikor mit tesz, és hogyan fogja a választási kampányig növelni a szavazatai mennyiségét.
Egy elemzőnek ilyen esetben könnyű a helyzete, mert könnyen tud visszakövetkeztetni a történésekre, hiszen világosan látszik a szándék és az irány. Régebben egyébként ilyennek tartottam az MDF-et is, ami azonban nagyon eltaktikázta magát a mostani választási kampányban. Tulajdonképpen a Fidesz és az MSZP sem kárhoztatható azzal, hogy nem stratégiailag viselkednének, azonban mindkettőnek megvan a maga keresztje.
A Fidesz esetében a rendszeresen visszatérő politikai taktikai hibák, az MSZP-nek meg a kolonc, ami ott van a nyakán az elmúlt nyolc év miatt, és ami annyira lehúzza, hogy nehéz jelentősen javítania a helyzetén. Ha ezt a kínálatot végignézzük, akkor én mindenhol látom a tudatosság nyomait, de a legprofesszionálisabb pártnak a Jobbikot tartom. Például az internet adta lehetőségeket is a legprofibban használja ki. Nem véletlen, hogy a fiatalok körében a legnagyobb arányú támogatottsággal rendelkezik.
A Jobbik sikerét nem az ideológiájában kell keresni
Éppen a napokban olvastam az egyik portálon, hogy korábban Ön azt nyilatkozta, hogy a Jobbiknak van a legjobb weblapja az összes párt közül.
Ott az egyéni választókerületekről volt szó, tehát a jelöltekről. Akkor valóban azt írtam, hogy az egyéni jelöltjeit a Jobbik mutatja be a legjobban: fényképpel, leírással, sőt választókerületi térképpel találkozunk az oldalon. Látszik, hogy nemcsak díszletként használják az internetet, hanem komolyan felismerték, hogy nekik a fiatalok körében leginkább az internetes kampány hozhat szavazatokat.
Mégis hogyan, mivel tudta ennyire megszólítani a Jobbik a fiatalokat? Vagy úgy kérdezem: tulajdonképpen kik a párt szimpatizánsai?
Ez nagyon jó kérdés. Szerintem a Jobbik sikerét nem a szélsőjobboldaliságával lehet magyarázni, mert a sikerének az oka nem az ideológiájában ragadható meg. Miközben persze a Jobbik egy radikális jobboldali párt, tehát az ideológiája az. A vonzereje azonban nem ebben rejlik, hanem abban, hogy új politikai erő, radikális politikai erő, és ebbe az is beletartozik, hogy egészen más nyelvezettel beszél, és másképp közelít a témákhoz, mint a létező politikai erők.
Márpedig a mostanában felnőtt korba lépőknek, vagyis a fiatal választóknak már nem nagyon vannak ismereteik a rendszerváltás koráról és az akkori pártokról. A fiataloknak ma már a Fidesz nem azt jelenti, amit jelentett mondjuk a „hallgass a szívedre” időszakában, az MSZP-vel kapcsolatban egyáltalán nem tudnak ilyen típusú vonzalmak kialakulni. A liberális párt, ami esetleg adhatná még magát egy fiatal közönségnek, amortizálódik.
És van egy vágy arra, hogy jöjjön valami más. A Jobbik szerintem az újdonság jellegével, illetve a létező pártokkal szemben megfogalmazott kritikájával, beszédmódjával aratott sikert. Amikor a Jobbik cigánybűnözésről beszélt, szerintem az nemcsak azért volt népszerű, mert nagy a cigányellenesség Magyarországon, persze ez is igaz. Hanem azért is, mert meg mert szólalni más módon egy témában, mint ahogy a politikai korrektség jegyében ezt a nagy pártok nem tették.
Én sajnálom valamennyire, hogy ez az újdonság kizárólag radikális irányból érkezett, sokkal nagyobb lenne a kihívás a létező politikai pártokkal szemben, ha ez a mérsékelt oldalon született volna meg. Nálunk ezt az újdonságot egy radikális párt karolta fel, és ennek köszönhetően valószínűleg nagyon sikeres lesz a 2010-es választáson.
