Kezdjük az est második felével. A Savaria mozi Rock klasszikusok sorozatának második darabján vagyunk túl, megnéztük Jimi Hendrix több mint 80 perces koncertjét, amit a háromnapos és mára legendává vált woodstocki fesztiválon adott. Nem voltunk kevesen, a rendezők 120 nézőről számoltak be. A film magával ragadó, de erről később. A vetítés után Kozma Gábor újságíró és Zsoldos Báró Zoltán zenész beszélgetett egyet az aulában.
Az ösztönzenész
Persze, Woodstockról és Jimi Hendrixről. A korán, 27 évesen elhunyt gitárosról egyetértettek abban, hogy igazi zseni volt, és zenéje meghaladta korát. Ne felejtsük el, a hatvanas évek végéről van szó, amikor a rock korszak még csak bontakozott kifelé, Hendrix azonban olyan, sajnos túl rövid életművet tett le, ami alapjaiban változtatta meg a műfaj alakulását.
Báró, persze, a gitárról és a zenéről beszélt. Hendrix klasszikus Fender Stratocasterje és a csöves Marshall erősítő együtt adta meg a jellegzetes hangzást, Jimi pedig igazi ösztönös zenész volt. Báró próbálta elemezni a hangnemeket, a ritmusképleteket, de ez nem egyszerű, hiszen Jimi rengeteget váltogatta ezeket, valószínű nem is volt tudatában annak, hogy zeneelméletileg hol is jár.
Igazi jelenség volt, hatalmas kisugárzással, aki húzónévnek számított a fesztiválon. Ahogy Kozma Gábor mondta, Hendrix után már senkinek sem volt szabad fellépnie. Az újságíró a háttérről is elmondott néhány dolgot.
A lezárt autópálya
A woodstocki fesztivál nem csak a fellépők magas száma, és a közel félmillió látogató miatt volt jelentős. 1969-ben nagyon komoly volt a helyzet az USÁ-ban, javában dúlt a vietnami háború, naponta amerikai fiatalok százai haltak meg. Az Államokban csúcson járt a hippikorszak, mindennaposak voltak a háborúellenes tüntetések, a rendőri fellépések.
Ezért is volt nagy jelentősége, hogy Jimi koncertje végén eljátszotta az amerikai himnusz dallamát, persze, saját felfogása szerint. A koncert után eljárást is akartak ellene indítani hazaárulásért, de ez végül hamvába holt.
A fesztivál azért is volt különleges, mert ez volt az első rockkoncert, amiről beszámolt a média. Nem éppen a fellépők miatt, hanem azért, mert a közelben halad el egy kétszer négysávos autópálya, ami bedugult. Az újság és tévészerkesztőségek pedig ezért küldték ki a tudósítókat, akik aztán írtak a fesztiválról is.
Éjféli koncert reggel kilenckor
Kozma elmesélte, hogy annak idején – érdekes módon – erről beszámoltak a vasfüggöny mögötti újságok, tévék is. Ennek egyetlen oka volt, az egész koncertet átlengte a vietnami háború elleni tiltakozás, amit a korabeli kommunista propaganda saját céljaira használt fel.
És akkor nézzük a filmet. Az első húsz perc visszaemlékezés. Az biztos, hogy az interjúkat régebben vették fel, a megszólalók nagy része már nincs életben. A fesztivál szervezői, Jimi volt zenésztársai mesélnek, röviden. Arról, hogyan szedte össze az új zenekart Hendrix, nem sokkal Woodstock előtt oszlott fel korábbi triója.
Hogy Woodstock már korábban is művésztelepnek számított, Jiminek is volt itt egy bérelt háza, itt próbáltak. És, hogy a vasárnap éjfélre meghirdetett koncert a sok csúszás és a szakadó eső miatt hétfő reggel kilenc órakor kezdődött.
Fogalmuk sincs, hol is vannak
De ez nem látszik a teljes egészében rögzített koncerten. Jimi elementáris, erőlködés nélkül, könnyedén, teljes odaadással játszik. Érezni, hogy mindent tud, ami a fehér Fenderen tudható, kevés effektet használ, és valóban játszva váltogatja a ritmust, a hangnemet, sőt, a stílusokat.
A kísérőzenészek alázatosan a háttérben maradnak, de látszik, ahogyan Jimi egy-egy szemvillanással irányítja a hattagú zenekart. Valódi profi dolog, de nem izzadságszagú.
Mai szemmel kicsit furcsa, hogy a színpad szélét és hátulját rajongók foglalják el, szinte a zenészek szájában állnak. Az is látszik rajtuk, nincs fogalmuk arról, hogy rocktörténeti pillanatot élnek át. Ahogyan a közönségnek sincs, ők egyszerűen élvezik a zenét.
A filmen azért érződik valamennyire a woodstocki hangulat, habár itt már nyoma sincs a narkós kábulatnak, a nyilvános és közös meztelenkedésnek, a sárban csúszkálásnak, az össznépi felszabadultságnak. Itt csak Jimi Hendrix és zenekara van, de értük is érdemes megnézni. Nem bántuk meg.
A Savaria mozi Rock klasszikusok sorozatának következő része április 10-én lesz, amikor a Rolling Stones 1978-as, texasi koncertjét nézhetjük meg.
