Harmadszorra nézzük ezt a hajógyárból átalakított arénában felhúzott színpadot, és bár bírunk némi technikai érzékkel és tapasztalattal, de még mindig nem értjük, hogy működnek a színpad mögötti kivetítők. De ez legyen a mi bajunk.
Eyecandy
Szóval újra eltelt egy év, itt volt az ideje a soron következő anyázásoknak a facebookon. Jóideje követjük ezt a z össznépi rongyrázást dalversenyt, de Dana International óta nem találkoztunk olyan megosztó versenyzővel, mint az osztrák Conchita Wurst. Halkan megjegyeznénk, hogy a fogadóirodáknál a szürke ködből a döntőre a legesélyesebbé lépett elő. Talán ők tudtak valamit? Kállay viszont volt negyedik is, de a finálé előtt már csak a hetedik hely jutott neki. De ne szaladjunk előre!
Az elsőként színpadra álló ukrán Maria Yaremchuk volt az este eyecandyje, nálunk már akkor megnyerte az egész rendezvényt, mikor még bele se fogott az amúgy szépirodalmi határokat súroló Tick-Tock című dalába. Reméljük a férfi nézők már beértek a konyhából a sörrel, mire a 21 éves lány megvillantotta a lábát, akarjuk mondani, énektudását. Ha mégsem, megmutatjuk:
Megér még pár szót a fehéroroszok Teoja is, aki egy sajttortát próbált meg lenyomni a torkunkon - több-kevesebb sikerrel. A leglazább pali szerepre törő énekes tánca inkább hasonlított egy téli álomból ébredt medve kínos erőlködésére, amint épp a barlang bejáratát keresi.
Szexfaktor
Az izlandiak egy softos punk zenekart küldtek, a Pollapönk című dalt inkább az óvodákban tudjuk elképzelni altatónak, mint a Végállomásban egy zúzos este zárószámának. Túl sok szót nem érdemelnek, viszont az utána következő norvég asztalos fiatalember már annál inkább. Carl Espen másodállásként egy rock klubban kidobó, meghallgatnánk, hogyan tessékeli ki a megvadult részeg motorosokat ezzel a tekintélyt parancsolónak nagy udvariassággal sem nevezhető hangszínnel.
A szexfaktorra építő lengyeleket megsüvegelnénk, okos döntést hoztak, mikor nem az amúgy értékelhetetlen zenei produkcióra helyezték a hangsúlyt, hanem a színpad két oldalán hatalmas mellekkel tejet köpülő, vagy mit csináló óriás mellű csajokra. Eztán arról is meggyőződhettünk, hogy Görögországban a válság nagyon csúnyán begyűrűzött a zeneiparba is. Más magyarázat nincs a szegény ember David Guettája előadásra. A zene szót szándékosan nem használtuk. A lengyelek:
Kolbász kisasszony
Tizenegyediknek pedig a már beharangozott osztrák hölgy (úr?), Conchita Wurst érkezett. Nos, szavakat is nehéz találni rá, így maradunk a tényeknél: kolbász kisasszonynak szépen fazonírozott szakálla van, ádámcsutkája, nagyestélyije, meg olyan műszempillája, hogy még VV Teó is sírva könyörög érte. És nem elhanyagolható, zseniális hangja. Biztosak vagyunk benne, hogy szakáll nélkül is ugyanannyi esélye lett volna megnyerni ezt a műsort. Nézzék meg:Kállay-Saunders András huszonegyediknek állt színpadra, s úgy tűnik, ez meghozta a szerencsét, minden idők második legeredményesebb szereplése lett ez az 5. hely. „Nem érdekel, hogy hányadik leszek, ha jó énekelek. Persze, szeretnék örömöt okozni az országomnak, azzal hogy minél előrébb végzek” – mondta még a műsor előtt. Nos, sikerült.
