Az idei bajnokság meglepetés csapatához, a Kaposvárhoz látogatott szombat este a Lami-Véd Körmend. Ez idén már a második összecsapása volt az együtteseknek, hiszen a nyitófordulóban már egymásnak feszült a két gárda.
Swanston duplájával vette kezdetét a találkozó. Erre még válaszolni tudott a vendég együttes, aztán a kaposvári alakulat eggyel magasabb fokozatba kapcsolt és a negyed derekára már 8 pontos hazai vezetést mutatott az eredményjelző (15-7). A különbség pedig ekkor még nem érte el a végső határt, az etap végére 16 pont tátongott a csapatok között. A Körmend 34 pontot engedett dobni a Kaposvárnak, ami nem volt megnyugtató előjel.
A második negyed kicsit szolidabban sikerült a hazaiaknak, ám a Körmend így is csak éppen, hogy halványítani tudta ellenfele fórját. A félidőre 5 pontos kaposvári előny maradt.
A szünet után a Kaposvár megint gyorsabban lendült játékba, mint a vasiak. Spica közelijével ismét ott voltak a 10 pontos lélektani előny kapujában. A körmendiek triplamutatója feljavult, ennek köszönhetően pedig nagyon tapadtak vendéglátóikra. A harmadik játékrész végére mégis ismét 9 pontra lépett meg a Kaposvár.
Az utolsó negyedben még volt némi remény a fordításra, ám Dunn duplájával ismét meg tudott lépni a hazai együttes, a 17 pont pedig túl soknak bizonyult már. A Körmend így nem tudott revansot venni a szezon első meccsén elszenvedett verségért.
Fekete Ádám, a Kaposvár edzője: Ez a meccs úgy indult, hogy igazi gála lesz belőle. Sajnos elveszítettük a ritmusunkat. Ezt a Körmend megérezte és remekül kihasználta. A harmadik negyed közepétől aztán, ha több hibával is játszottunk, de sikerült nyernünk. Köszönjük a szurkolóknak, hogy egyre nagyobb létszámban biztatnak bennünket. Sokat jelent a támogatásuk.
Hencsey Tamás, a Körmend edzője: Gratulálok a Kaposvárnak, megérdemelten nyertek! A problémánk az volt, hogy az első negyedben nem a megbeszéltek szerint, csapatként játszottunk. A folytatásban aztán már így kosárlabdáztunk és volt is keresni valónk, hiszen a szünetig feljöttünk öt pontra. A második félidő egyes szakaszaiban megint az egyénieskedésé volt a főszerep és a lepattanócsatát is nagyon elveszítettük.
