Hiába szállnak ki a puccos autókból, jönnek és keresik az olcsó lucot. Nagyon nincs pénzük az embereknek, csak nézelődnek, kétezer forintnál többet nem akarnak kiadni a karácsonyfára
- panaszolja a síruhába burkolózott hölgy. Két napja pakoltak ki, ide a szombathelyi hipermarket parkolójába. Forgalom van, a legtöbben azonban csak nézelődnek:Tíz éve árulunk már, de egyre rosszabb, biztos hiteleket fizetnek, meg annyi másra is kell a pénz, hogy ezerszer meggondolják azok is, akik dolgoznak, hogy egy fára mennyit költenek. Szegények az emberek
– konstatálja az árus.
Megint hétfő, álmosan indul a reggel a szombathelyi piacon. Fagyott fenyőágakat fazoníroz egy ásítozó kereskedő, legyint, mutatja üres övtáskáját, ma még semmit sem adott el.
Holt nap ez a mai, nincs piac
– közli a mellette árusító hölgy is, aki amúgy helybéli, őstermelőként a saját fáit árulja. Ahogy meséli, reggel héttől fél ötig van kint, családi vállalkozásban csinálják, ő árul, férje pedig a kertből hozza az utánpótlást, amiből fogy, abból vágnak frisset.Összefutunk őrségi kereskedőkkel, ők is azt mondják, még nem indult be a piac: és senki sem értesítette őket, hogy hétfőn a vásárcsarnok zárva lesz. Ha tudják, ki se pakolnak, mert alig van forgalom. Sok a benzinköltség, az Őrségből nap mint nap ingázni… A holnapban bíznak.
Egy másik nagyáruház előtti placcon végre egy elégedett kereskedővel is találkozom, négy helyen is árul a városban - ő nem morgolódik.
Aki nem hirtelen, pár nap alatt akar ebből meggazdagodni, annak megéri karácsonyfát árulni, még mindig jól kijöhet belőle.
Más kérdés, meséli, hogy neki se fenékig tejföl, épp a szomszéd placcon áruló kereskedővel gyűlt meg a baja, aki rosszallja, miért árulja nála olcsóbban a fákat. De ha neki ennyiért megéri, miért is adná csak ezért drágábban, mert a másik feljebb tette a lécet?Az idei árakról
Összességében elmondható, itt Szombathelyen az országos átlaghoz képest viszonylag olcsóbban juthatunk tűlevelűhöz. A fákat általában a kereskedők küllemre-darabra mérik. Senki sem méricskél léccel, ránézésre mondanak árat. A luc viszi a prímet, gyantaillata és olcsósága miatt.
Egy egy-másfél méteres darab 1500- 2000-ért a miénk. Az ezüstfenyőből, más néven szúróslucból is nagy a választék. Én kevésbé rajongok érte, illata nincs, szúrós, viszont szép, egyes híresztelések szerint nem hullajt annyira. Átlagban az ára 2500-3000 forint, a nordmann (kaukázusi jegenyefenyő, a neve a nemesítőre utal) 4000 Ft/m, a földlabdás darabja 1500-2500 forint. Egyre keresettebb – mesélik a kereskedők, mert sokan gondolják úgy:
Ha már vesznek valamit, pár hét múlva ne az utcán végezze, maradjon is belőle valami
.A karácsony fájáról
Ki gondolná, hogy a karácsonyfán az angyalhaj és a fémgyöngy a bibliai kígyót idézi?
A fenyő az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Ágait régebbi korok népei is piros almával, dióval, mogyoróval, tojással: termékenységszimbólumokkal díszítették. Az örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét: a meleg, a fény visszatértét a földre, a fák kizöldülését, a rontó szellemek eltávozását, az élet újjászületését.
A történelemkönyvek tanúsága szerint újesztendő napján már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat, az ún. strenaét. A keresztény hitvilágban a fenyőfaállítás szokása viszonylag új keletű, és a tudás fájának képzetköréhez kapcsolódik. Erre utal, hogy a legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom (Paradies) volt a neve, s hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Bizonyára kevesen tudják viszont, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy és papírlánc a bibliai kígyót idézi, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa alá tett ajándékokat pedig ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak, a szellemeknek szánták.
Az első karácsonyfát a 15. század végén Strasbourgban állították. Gyertyával díszített fáról is Strasbourgból, 1685-ból való az első említés. A karácsonyfa állításának szokása német földről, evangélikus szokásként terjedt tovább. Hazánkban Bécsből közvetítve, a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Hogy nálunk ki állította az első karácsonyfát, nem tudni biztosan. Valószínűleg közel egy időben, 1824-26 táján Brunszvik Teréz, Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége és aszódi kastélyukban a Podmaniczkyek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
