Ha bealkopnyul, a táncoló télapó egy fénnyalábból eszkábált létrán kapaszkodik a tetőre. Másutt életnagyságú, dundi változata az erkélyen egy hóember társaságában mereng. A hangulatvilágításról egy hullócsillag körvonalai gondoskodnak.
Imitt egy tuja átlényegülve, égigérő mesebeli paszullyá válik a sötétben, felékszerezve megannyi pirosan villogó micsodával, árnyékában rénszarvasok és kertitörpék kémlelik az eget.
Népszokásról még nem beszélhetünk, ám Szombathely családi házas övezeteiben is dívat a házak és kertek karácsonyi felcicomázása, minden negyedik-ötödik ház visel valamilyen fénykábeles testékszert. Korszerű és hangulatos? Vagy amerikát majmoló giccsparádé?
Valami amerikai giccs
Lekéstünk pár évtizedet, hiszen nálunk a lámpafüzéres, fénykábeles fa- tető- és homlokzatdíszítés divatja alig pár éves múltra tekint vissza, miközben az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában versenyeket hirdetnek a legszebben kivilágított otthonoknak.
Van tehát hová fejlődnünk, másképpen nézve van mit majmolnunk… Bár azért ne feledkezzünk meg arról sem, már húsz-harminc éve is akadtak olyan elvetemült karácsonyozók, akik a kinti kerti lucot körbehuzalozták soros égőkkel, vagy, mint a szomszéd utcánkban, alufóliával körbetekert pingponglabdákból eszkábáltak rá gömböket.
Pár éve még a fényár csupán belvárosok és vásárlási szentélyek úri huncutsága volt, csodáltuk is az adventkor felfénylő belvárosi ragyogást, vagy Bécsbe jártunk ki díszes ünnepi fény-köntös látni. Mi (már aki) jobbára üvegfestékből, matricákból fabrikálhatunk az ablakra hópelyheket, télapókat, vagy egyszerűen kiraktuk a csizmát, vagy nagyság szerint sorba rendeztük a csoki Mikulásokat. Az adventi koszorú már a rendszerváltás hozadéka, pár éve még szinte minden valamirevaló ajtón, csillogó szalagokkal felékesítve, ott függött.
Már semmi sem lehetetlen, bármit kivilágíthatunk magunknak, magunk körül, még attól sem kell tartanunk, hogy a soros égők az esőtől zárlatosak lesznek.
Ablakomból, ablakomból kisüt a holdvilág
Az alkonyat után a panelrengetegben jó, ha egy-egy tömbben két-három ablakban feltűnik egy-egy világító égitest. Tömeges jelenségről tehát ott még korántsem beszélhetünk. A kedvenc egy 3D-s hintázó télapó, de a csillagsoron mászó pajtása sem kutya. Akad azonban olyan ünnepváró, aki panelja erkélyét is körbehuzalozza, nem egyszer, ötször, és legalább négyféle különböző színű égősorból készít fényorgiát. Ide biztosan odatalál az angyalka/télapó/Jézuska.
A leggyakoribb világító dekorelem, amely tapasztalatunk szerint Szombathely polgárainak ablakából ilyen-tájt világít, a hanukagyertya. Pislákoló, vibráló és villogó kivitelben. Gyanítjuk az okot, az általunk áttekintet ablakdísz- arzenálban ezek a konzervatívabb, (ízlésesebb?) kategóriába sorolhatók, elég csak tüzetesebben megvizsgálnunk egy színváltós táncikáló hóembert. Az interneten egy helyütt egyenesen adventi gyertyaként árulják. De azért kíváncsi lennék, hány hanuka-gyertyával ünneplő család tudja, valójában milyen jelképpel világítja ki ablakát, és hányan tudnák megmagyarázni, mi köze a zsidó vallás egyik kiemelt, nyolcnapos ünnepének a karácsonyhoz?
Csillagos ég felettem, csillagok a kertemben
Újabb építésű telepeken viszont megfigyelhető, ha egy utcában valaki elkezdi a fényesítést, ott rövidesen a szembeszomszéd is körbedrótozza a birtokot. A következő lakó már a fáját is, majd a két másik szomszéd is bevásárol. Bájos jelenség, nevezzük adventi licitálásnak…
A szolidabbak csupán a ház kontúrjait és bejárati ajtaját húzzák vibráló fénydróttal körbe, akad viszont, aki éjszakai tündérkertet varázsol magának: mindent bearanyoz (helyesebben kivilágít), fénykontúros télapókkal, őzikéket, és fenyőfákat ültet a gyepre.
Ha giccs kategóriában eredményt hirdetnénk, az első háromban a tetőre felfutó rénszarvas-szán, a benne csücsülő télapóval biztosan előkelő helyen szerepelne, nem semmi fény-drót-kompozíció.
Csak ne legyünk álságosak !!!!
Tetszik, nem tetszik? Ízlés dolga… (Szavazzon!) De mindez mennyi plusz energiát emészt fel? Állítólag egy plazmatévé egy óra alatt többet fogyaszt, mint amennyibe egy átlagos heti otthoni díszkivilágítás kerül. Persze azért jó lenne tudni, mennyit emészt meg egy plazmatévé….
Azonban gazdasági recesszió és globális felmelegedés közben elgondolkodtató, valójában mennyire luxus vagy mennyire felelőtlenség a fényszennyezés, főként, ha tömegesen követjük el (mert akkor már tíz meg tízezer plazmatévé).
Feszegethetnénk tovább a kérdést, amit itt a fejlett világ polgárai karácsony ürügyén magukra, fáikra és házaikra aggatnak (aggatunk), annak mennyi köze van ahhoz a Betlehemhez, ahhoz a jászolhoz, és amelyet ünnepelni készülünk? És hogy jön ehhez a hollywoodi filmekből megismert, zokniba ajándékot csempésző télapó? Érdemes lenne kicsit átgondolni, miben hiszünk, ebből a globális karácsonyi katyvaszból mit akarunk magunknak: nem lenne kevésbé álságos, ha végre tiszta vizet öntenénk a pohárba? Nem lenne érdemesebb befejezni (értse magára, akire vonatkozik) a Jézuskázást, Télapózást vagy Angyalozást, hasonlóképpen a szeretetünnepezést?
Ennyi erővel, fény- és fogyasztás-orgiánk közepette akár Szaturnusz istenhez vagy Prométheuszhoz is imádkozhatnánk… Ne legyünk álságosak, szívünkben is merjük azt ünnepelni, amit cselekedeteinkkel sugallunk. A rádióban hallottam, valahol megjelent egy reklámfelirat: „A Karácsony a vásárlás ünnepe”. Nem tudnék belekötni…
Amúgy várom az erkélykorlátra mászó fenyőfacipelő Jézuskát, akinek ha meghúzod a szakállát, három színben csillog, és hallelújázik. Vagy a 3 D-s Máriát, aki a hintázó télapó mintájára hol Jézuskával teli pocakkal, hol meg már soványan, andzselinadzsolinak sminkelve, kezében ajándékcsomaggal világít. És mellette szaloncukrokat hajigáló angyalkák…
Végezetül ajánlom figyelmükbe a műfaj legjobbját, amit nehéz lesz überelni.
