Betonnehéz kikecmergés az ágyból, furcsa fáradékonyság, nyomott elme, antikedv: nem, egy gyűszűnyi égetett szeszt sem vittem be érzékeny porhüvelyembe tegnap este, legjobb tudásom szerint koronavírusos sem voltam, mégis ez van. De mi az az ez? Nyilván a téli depresszió kopogtatott be az ajtómon, ami, terhelve a járványügyi bezártsággal és a közösségi mókák nem létezésével, szerény tippem szerint különösen bénítóan bír most jelentkezni sokaknál. Ha azonban valakihez fordulni érdemes ebben a helyzetben egy kis életstratégiáért, akkor azoknak nyilván a skandinávoknak kell lenniük, akik a leghosszabb és legsötétebb teleket élik meg Európában.
A norvégiai Tromsø városa 344 kilométerre az északi sarkkör felett foglal helyet, ebben a minőségében pedig a Nap korongja télen két hónapon át még csak fel sem bukkan a horizont mögül. Mégis, ahogy Kari Leibowitz pszichológus megírta tavaly a New York Timesba, a helyiek elenyésző számban küzdenek az évszakhoz kapcsolódó lehangoltsággal, és ennek kiindulópontja a saját kutatása alapján a gondolkodásmód, amit előtérbe tolnak az ottaniak a külső tényezők rovására.
Ki a négy fal közül
Ahogy a régi svéd mondás idecseng a témához: nincs rossz idő, csak rossz ruházat. Az ottani gyerekek ezt gyakran hallják, és ebben a szellemben is nevelkednek, ami annyit tesz, hogy kisklambó koruktól fogva hordják őket a szüleik a szabad ég alá, ha havazik, ha fúj, ha tetszik, ha nem, de jobbára mindenkinek inkább tetszik.
Még egy szó is van erre az attitűdre: friluftsliv, azaz “szabadban levés”, ami egyébként másfél évszázada létező kifejezés, szóval nem most akasztották le egy stockholmi újhullámos kávézó eszpresszógépének karjáról. Egy borzasztóan erős kulturális tradíció, és a pozitív hozzáállás egyik kulcsa arrafelé: tessék rendesen felöltözni, felkapni a gyapjúzoknit, az aláöltözőt, a polárpulcsit, és irány a házon kívülre. A szabadban töltött időt nagyon komolyan felértékelik, itthon például mesebeli álomnak tűnik
a svéd szokás, miszerint a főnök egyenesen ösztönzi az alkalmazottat, hogy néha ugorjon el sétálni a munkanap közepén.
Ida Solhaug pszichológus-kutató a már emlegetett Tromsø városából ennek az előnyeit úgy magyarázza, hogy persze, a fagyok repkedését eleinte mindenki érzi a bőrén, de aztán varázslat történik: elkezded jól érezni magad. Felfrissülsz, és még az is jó érzésekkel tölt el, hogy közvetlen kontaktba kerülsz az anyatermészet elemeivel.
Nem nehéz belátni, mennyire fontos néha letekercselnünk magunkat a mindennapi mókuskerékről a szabad ég alatt, csak míg mi ezt gyakran puszta vágyként éljük meg, télen meg egyenesen rettegünk tőle, a skandinávok úgy vetik be az elkenődés ellen, mint a világ legtermészetesebb dolgát: a friluftsliv koncepciójába éppúgy beletartozik a munkahelyre ingázás autó helyett biciklivel (igen, télen is, mert ugye nincs rossz ruházat), mint az erdei futás ebédidőben, tóparton szaunázás vagy
a csecsemők babakocsiban hagyása a ház előtt.
Mert ugye nem a hidegtől betegedik meg az ember, hanem a vírusoktól - azok meg inkább a beltérben tanyáznak. Sokatmondó tény az is, hogy a téli ég alá jól bebugyolálva kitolt kisdedek a mínuszokban alukálást sokkal mélyebben és hosszabban végzik el, utána pedig aktívabbak és az étvágyuk is megnő. Pedig nekik aztán nem nagyon olvasnak fel tanulmányokat a hideg jótékony hatásairól.
A legjobb hírünk pedig a következő: nem kell egy norvég fjord mellett élnünk, hogy egy kicsit közelítsünk ehhez az attitűdhöz. Ami kell, az annak a felismerése, hogy - amiképpen arról Angeliqa Mejstedt természetjáró blogger fogalmazott: “Ha van időd megnézni a Trónok Harcát a Netflixen, akkor a szabadban lenni is van időd. És ez csak választás kérdése.”
Nem kell hazudnunk magunknak a télről, hanem
Definitív gyerekkori traumám: a beázó csizma. Erre az élményre datálom télgyűlöletemet kezdetét, ugyanakkor a skandináv hozzáállásról olvasgatás egyre inkább megvilágította számomra az elmúlt időkben, hogy simán csak rosszul csináltam. Ők azt mondják: igyekezzünk megpróbálni értékelni az évszakot úgy a gondolatainkban, mint a beszédünkben. Találjuk meg, mi az, amit szeretünk a télben. Lehet az a több könyvolvasás vagy főzőcskézés, lehet a család gyertyák köré gyűlése és társasjátékozása, vagy simán csak az a békebeli csend, ami egy kiadós havazást követ.
Nem kell megtagadni a tél rossz oldalait, csak átbillenteni ezt a kapcsolót, és a jóra fókuszálni belőle. Hanehezen motiválod magad arra, hogy kitedd a lábad a lakásból, akkor első körben arra koncentrálj, hogy a négy fal között különlegessé avatod ezt az időszakot. Ünneppé tenni a mindennapot: olyan csodafegyver ez, amit aztán később is számtalan helyzetben elő lehet kapni - és nem is csak télen.
