Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Kemény a tél? Akkor tanuljuk meg a skandinávoktól, hogyan lehet mégis a keblünkre ölelni

A hideg nem vidám dolog. Az északiakat, akik ezt csőstül kapják egész évben, mégis rendre a legboldogabb népek közé sorolják a felmérések. Hogy csinálják?

Betonnehéz kikecmergés az ágyból, furcsa fáradékonyság, nyomott elme, antikedv: nem, egy gyűszűnyi égetett szeszt sem vittem be érzékeny porhüvelyembe tegnap este, legjobb tudásom szerint koronavírusos sem voltam, mégis ez van. De mi az az ez? Nyilván a téli depresszió kopogtatott be az ajtómon, ami, terhelve a járványügyi bezártsággal és a közösségi mókák nem létezésével, szerény tippem szerint különösen bénítóan bír most jelentkezni sokaknál. Ha azonban valakihez fordulni érdemes ebben a helyzetben egy kis életstratégiáért, akkor azoknak nyilván a skandinávoknak kell lenniük, akik a leghosszabb és legsötétebb teleket élik meg Európában.

203challenges.com

A norvégiai Tromsø városa 344 kilométerre az északi sarkkör felett foglal helyet, ebben a minőségében pedig a Nap korongja télen két hónapon át még csak fel sem bukkan a horizont mögül. Mégis, ahogy Kari Leibowitz pszichológus megírta tavaly a New York Timesba, a helyiek elenyésző számban küzdenek az évszakhoz kapcsolódó lehangoltsággal, és ennek kiindulópontja a saját kutatása alapján a gondolkodásmód, amit előtérbe tolnak az ottaniak a külső tényezők rovására.

Ki a négy fal közül

Ahogy a régi svéd mondás idecseng a témához: nincs rossz idő, csak rossz ruházat. Az ottani gyerekek ezt gyakran hallják, és ebben a szellemben is nevelkednek, ami annyit tesz, hogy kisklambó koruktól fogva hordják őket a szüleik a szabad ég alá, ha havazik, ha fúj, ha tetszik, ha nem, de jobbára mindenkinek inkább tetszik.

Még egy szó is van erre az attitűdre: friluftsliv, azaz “szabadban levés”, ami egyébként másfél évszázada létező kifejezés, szóval nem most akasztották le egy stockholmi újhullámos kávézó eszpresszógépének karjáról. Egy borzasztóan erős kulturális tradíció, és a pozitív hozzáállás egyik kulcsa arrafelé: tessék rendesen felöltözni, felkapni a gyapjúzoknit, az aláöltözőt, a polárpulcsit, és irány a házon kívülre. A szabadban töltött időt nagyon komolyan felértékelik, itthon például mesebeli álomnak tűnik

a svéd szokás, miszerint a főnök egyenesen ösztönzi az alkalmazottat, hogy néha ugorjon el sétálni a munkanap közepén.

Grant Wieler

Ida Solhaug pszichológus-kutató a már emlegetett Tromsø városából ennek az előnyeit úgy magyarázza, hogy persze, a fagyok repkedését eleinte mindenki érzi a bőrén, de aztán varázslat történik: elkezded jól érezni magad. Felfrissülsz, és még az is jó érzésekkel tölt el, hogy közvetlen kontaktba kerülsz az anyatermészet elemeivel.

Nem nehéz belátni, mennyire fontos néha letekercselnünk magunkat a mindennapi mókuskerékről a szabad ég alatt, csak míg mi ezt gyakran puszta vágyként éljük meg, télen meg egyenesen rettegünk tőle, a skandinávok úgy vetik be az elkenődés ellen, mint a világ legtermészetesebb dolgát: a friluftsliv koncepciójába éppúgy beletartozik a munkahelyre ingázás autó helyett biciklivel (igen, télen is, mert ugye nincs rossz ruházat), mint az erdei futás ebédidőben, tóparton szaunázás vagy

a csecsemők babakocsiban hagyása a ház előtt.

Nyugat.hu

Mert ugye nem a hidegtől betegedik meg az ember, hanem a vírusoktól - azok meg inkább a beltérben tanyáznak. Sokatmondó tény az is, hogy a téli ég alá jól bebugyolálva kitolt kisdedek a mínuszokban alukálást sokkal mélyebben és hosszabban végzik el, utána pedig aktívabbak és az étvágyuk is megnő. Pedig nekik aztán nem nagyon olvasnak fel tanulmányokat a hideg jótékony hatásairól.

A legjobb hírünk pedig a következő: nem kell egy norvég fjord mellett élnünk, hogy egy kicsit közelítsünk ehhez az attitűdhöz. Ami kell, az annak a felismerése, hogy - amiképpen arról Angeliqa Mejstedt természetjáró blogger fogalmazott: “Ha van időd megnézni a Trónok Harcát a Netflixen, akkor a szabadban lenni is van időd. És ez csak választás kérdése.”

Nem kell hazudnunk magunknak a télről, hanem

Definitív gyerekkori traumám: a beázó csizma. Erre az élményre datálom télgyűlöletemet kezdetét, ugyanakkor a skandináv hozzáállásról olvasgatás egyre inkább megvilágította számomra az elmúlt időkben, hogy simán csak rosszul csináltam. Ők azt mondják: igyekezzünk megpróbálni értékelni az évszakot úgy a gondolatainkban, mint a beszédünkben. Találjuk meg, mi az, amit szeretünk a télben. Lehet az a több könyvolvasás vagy főzőcskézés, lehet a család gyertyák köré gyűlése és társasjátékozása, vagy simán csak az a békebeli csend, ami egy kiadós havazást követ.

Nem kell megtagadni a tél rossz oldalait, csak átbillenteni ezt a kapcsolót, és a jóra fókuszálni belőle. Hanehezen motiválod magad arra, hogy kitedd a lábad a lakásból, akkor első körben arra koncentrálj, hogy a négy fal között különlegessé avatod ezt az időszakot. Ünneppé tenni a mindennapot: olyan csodafegyver ez, amit aztán később is számtalan helyzetben elő lehet kapni - és nem is csak télen.

Kedves Olvasó!
Kérjük, támogasd havonta rendszeresen a Nyugat.hu szerkesztőségének a munkáját! Mert veletek együtt tudjuk kideríteni, megírni, megmutatni, hogy mi történik körülöttünk.
Köszönjük!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Életmód

Tovább az oldalra