Kiküldtük festészethez szerinte nem értő, és aziránt különösebben nem is érdeklődő kollégánkat a KÉP-TÁR-HÁZ című, magyar kortárs festészeti kiállításra. Az lett belőle, amire számítottunk: a felét nem értette, mert nem tudott a művész látásmódjával azonosulni, a többi kép viszont tetszett neki. Vagyis bátram mindenki indulhat a szombathelyi Képtárba! De azért átadjuk lejjebb az ő gondolatait is (a Szerk).
Hihetetlenül sok kép van, a legmenőbb a farkas
A köszöntők idézésétől megkímélném az olvasókat, több mint harminc percen keresztül beszéltek és nyitották meg a tárlatot, addig kényelmesen körbe is jártam az egészet, néhol futva, helyenként perceket időzve. Azok a képek tetszettek, amikre ránézve tudtam, hogy mit látok, illetve azok is, amelyek valamilyen geometriai vagy színes hatással érték el a kellemes befogadást.
Volt persze sok olyan festmény is, amit nem értettem, aminél ráncoltam a szemöldököm, majd a kép címét elolvasva sem tudtam értelmezni a látottakat. Ez persze annak tudható be, hogy vélhetően egy műveletlen fráter vagyok, aki biztos művészettöriből is csak kettessel csúszott át és Pesten a Szépművészeti helyett inkább a Közlekedésibe megy. Én már csak ilyen realista vagyok, ha valaki egy fotón a távolba néz, annak még nem adom azt a címet, hogy Merengő.
Egyébként rengeteg festmény van kiállítva, 159 alkotó 219 művét csodálhatjuk meg, lehengerlő tárlatot sikerült itt összeállítani, amelyben még projektoros vetítések is helyet kaptak.
Van szőnyegre festett kép és persze sok térben érvényesülő alkotás is. A kedvencem egy farkasos festmény lett, rögtön az elején. Ijesztő, és egyben menő, alfa és falka, kell is az ágyam fölé, akarom. A többit nézzék meg saját szemükkel, kikiáltott laikusként is bátran ajánlom!
