Végre elmúltak a szélviharos-zivataros idők, ismét nyakamba vettem a környéket, ezúttal hétvégén, elméletileg kisebb forgalomban tesztelve a Szombathely-Pornóapáti-Narda-Sé-Szombathely útvonalat. Bár teherautóval nem találkoztam, a forgalom nem volt sokkal kisebb szombat délután sem.
Az autósok 85%-a továbbra sem használ nappali fényt, szabályosan senki nem előzött meg. Balra körülbelül az autósok 5%-a tette ki az indexet, de a visszasoroláskor is úgy hagyta. Nagy részük legalább a bal kerékkel, de inkább a kormánnyal a felezővonalon halad, a kanyart simán levágják, akár belátják, akár nem. Aztán majd olvashatjuk a baleseti hírekben, hogy hát nem tudni, miért csúszott egymásba két kocsi a kanyarban. Na, ezért.
A szembe jövő kerékpáros egyiket sem zavarja, ahogy a záróvonal sem. Simán benyomulnak előzés közben a szemközt érkező és mellém. Szerencsés esetben a szembe jövő autós lehúzódik, kevésbé szerencsésben marad a felezővonalon, és baleset.
Faluban simán kitolatnak a helyiek a bringás elé (ezúttal Pornóapátiban fogtam ki), mert ugye kistelepülés, nincs forgalom, szükségtelen körülnézni. Jávorszarvas-teszt is kipipálva.
Az utak továbbrohadtak
Nárai és Pornóapáti felé egyre több helyen használhatatlan a sáv fele-kétharmada – szemben már rég az. A mezőgazdasági gépek után ugyanúgy ott marad a felhordott sár, szintúgy az erdészeti járművek nyomában, pedig kötelező lenne letakarítani. Persze magyar embernek a szabály csak ajánlás.
A Pornóapáti előtti lejtő kerékpárgyilkos, jó esetben a felezővonalon tudunk biztonságosan legurulni, ha az autósok együttműködőek vagy nem jön senki. Más esetben érdemesebb fékezni. A faluba érve a jó magyar módra elvégzett bekötések garantáltan kiütik az ember alól a drótszamarat, csak a szemközti sávba áttérve tudjuk biztonságosan kikerülni ezeket. Vagy satufék és lassú gurulás, bár nekem legutóbb így is egy küllőm bánta.
Dicsértem már e hasábokon az 1990-es évek óta remek minőségű Pornóapáti-Narda szakaszt. Nos, ez hiba volt, mea culpa. Valamelyik illetékes elvtárs olvashatta a cikket, mert egy hosszú szakaszon felszórták aszfaltzúzalékkal az említett részt. Hogy stílszerű legyek, a murva anyját az ötletgazdának, és Gravelman-nek is, aki a 30-as sebességkorlátozó tábla ellenére (tudom, SI mértékrendszer, hivatalosan m/s, ha a km/h nincs feltüntetve) kb. 60-70-nel húzott el mellettem, nyakig beterítve porral, és derekamig a bringára és lábaimra verve a kavicsot (a felvételen ez kevésbé látszik sajnos). Remélem, visszakapja még egy kamiontól valahol. Mellesleg öröm tartani a bringát a szerteszét csúszó kavicsokon, jó kis csukló-erősítés. Talán eltekerhetnének erre az illetékes felmenői.
Az út minősége a nardai dombon is továbbromlott. A már említett, 10-20 cm mély padkasüllyedést azóta megoldották egy terelőtábla kirakásával. A padkára húzott, séi kerékpárút meg, hát, a várható módon máris szakadozik, kátyúsodik. Említettem már a magyar munka minőségét? Szóval csak sikerült ezt a túraútvonalat is dicséretesen a többihez amortizálni. Ebben világviszonylatban is jók vagyunk. Vajon hogyan érjük utol Ausztriát, és egyáltalán: miben?
Bár az idő nagyrészt borús volt, az aszfalt fölött bő 1 méterrel a kerékpáros komputer szépen beállt 40°C-ra, szóval délután már csak intenzív zsírégetés céljából tekerjünk, és gondoskodjunk folyadék-utánpótlásról! Azért pihenőben, buszmegállóban, árnyékban, az út mellett csak 33°-ot mértem. Az UV-sugárzás naptejestül, kerékpáros póló alatt is éget, szóval higgyünk a szakembereknek, ha ruhából is UV-szűrőset javasolnak. Lassan jöhet a kék paszta, mint a Robotzsaruban.
Mi van veletek, emberek?
Amit viszont nem értek, hogy még csak pár éve is minden bringás üdvözölte, biztatta a másik túrázót, manapság jobbára vagy értetlenül bámulnak rám, vagy egyértelmű „miccólsz be?” rosszallással. Ha visszaköszön valaki, akkor inkább Danke, grüss Gott és hasonló szavak hangzanak el, de hogy ők mit keresnek errefelé? Talán kihívást. Alighanem menthetetlenül megöregedtem, vagy ma nem volt szerencsém kollégákhoz.
Biztosan ilyen napom volt ma, de a városba visszatérve a Kodály Zoltán és a Bem József utcai sikánban is az én sávomban hajtottak szemben velem teli gázzal, előző helyen egy, utóbbin egymás után két autós, mintha ott sem lettem volna, színes bringás ruhában. Az biztos, hogy a koronavírus erősen hatott az autósok közlekedési moráljára.
Viszont a színesen virágzó reklámfelületeket látva legalább megértettem, mit ért a Fidesz az ellenzéki médiatúlsúly alatt. Narancssárga sehol nem volt, leginkább a Momentum nyomult némi szoci kiegészítéssel.
