„Tudtátok, hogy Vas megyében öt szentélyerdő is található, egyik közülük a Pinka-síkon. Ezt én sem ismertem eddig, és egyáltalán nem védett. Nem tartozik nemzeti parkhoz, nem része a Natura 2000-hálózatnak, és még a gazdálkodási módja is vágásos, azaz akár tarvágás is lehet a sorsa.”
Ezzel az olvasói üzenettel indult el még januárban ez a kéthónapos történet, aminek kacskaringóitól megkíméljük az olvasót. Ugyanakkor fontos és számtalan sebből vérző ügyről van szó; és ezzel gyakorlatilag egyetért az összes érintett fél.
A levél Bozzay Balázstól, a „10 millió fa Alapítvány” erdészeti szakértőjétől, az Európai Klíma Paktum Vas megyei nagykövetétől érkezett, akinek azonnal sikerült felkeltenie a figyelmünket.
Szentélyerdők Vas megyében
„Létezik-e Magyarországon őserdő, ahol egyetlen fára sem emeltek fejszét az elmúlt évszázadokban? Láthatunk-e még erdőben 150-200 éves fákat? Ha igen, hol lehetnek? Hogyan működnek és miért értékesek” – teszi fel a kérdést honlapján a WWF magyar szervezete, majd tisztázza a „szentélyerdő” kifejezést. Ezt a szót használják az„idős fákból is álló, természetes működés elemeit mutató erdőmaradványokra”,
amelyekkel egészen eltérő helyeken találkozhatunk. Vannak közöttük „városszéli parkerdők, másokra meredek hegyoldalakon, szurdokvölgyekben vagy az Alföld távoli tanyavilágában bukkanhatunk rá”.
A térkép szerint Vas megyében a további négy szentélyerdő: a Sárvár és Kám között található Farkas-erdő (ezt sokan ismerik), a Répcelak melletti Csáfordi-erdő, a Kőszeg melletti Szabó-hegy tölgyese és Mikosszéplak határában, a Mikosd-Zierer-kastélyt szegélyező erdő. Ez utóbbi szintén nem védett, de örökerdőnek van nyilvánítva, ami azt jelenti, hogy ki lehet ugyan termelni a fát, de nem lehet letarolni.
Megkérdeztük az erdészetet
Bár az összes helyszín érdekesnek tűnt, a Pornóapáti melletti Pinka-sík fái körül merült fel a legtöbb kérdőjel, így kérdéseket küldtünk az erdőt fenntartó Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nek.
Azt kérdeztük, hogy:
Meglehetősen sokat, több hetet kellett várnunk, mire megérkezett a válasz:
„A Szombathelyi Erdészeti Zrt. a Pornóapáti 6 A, 6 B és 6 D erdőrészleteket az erdészeti hatóság által a körzeti erdőtervezés során készített erdőterv szerint kezeli.”
Mit láttunk és mit tanultunk a helyszínen?
Ez a válasz egyrészt meglehetősen szűkszavúra sikeredett, másrészt nem is hangzott túlzottan megnyugtatóan, így Bozzay Balázzsal elmentünk megnézni a helyszínt, ahol alaposan meglepődtünk, merthogy a mintegy 25 hektáros erdőben már javában zajlottak a munkálatok, amelyek láthatóan nem most kezdődtek.
Az erdei út mellett már számos farönk feküdt, az érintett terület is sok mindenre hasonlított, csak „szentélyerdőre” nem. Jöttek-mentek a munkagépek, rólunk pedig azt hitték, favásárlók vagyunk. De mi csak próbáltuk megérteni, hogy mi történik.
„Ezt úgy hívják, hogy fokozatos felújító vágás. Innentől kezdve megszűnik az erdő természetes jellege, mert fokozatosan egyidős, túlnyomórészt azonos fafajokból álló, homogén fiatalos alakul ki a vegyes korú és többszintű erdő helyett, de még mindig jobb, mint a tarvágás” – jegyezte meg Bozzay Balázs, aki egyrészt sajnálkozott, hogy így végezte az erdőnek ezen darabja, másrészt azt is felfedezte, hogy az út túlsó fele még „érintetlen”.
„Az ilyen öregerdők megmutatják, hogy hogyan működik valójában az erdő, hogyan halnak és születnek a fák, mi az, amit elveszítettünk az elmúlt évszázadok alatt. Nézzétek ezt a diverzitást, nézzétek az ökológiai szolgáltatásokat, az élőhelyét olyan állatoknak, amelyek az öreg fákat szeretik. Van itt szarvasbogár, nagy hőscincér, odúlakó denevérek és madár és emlősfajok” – magyarázta a szakember abban a néhány hektáros erdőrészben, ami megmaradt, és ami valóban másként néz ki, még így télvíz idején is, mint egy átlagos erdő.
A séta során sok minden mást is megtudtunk. Vezetőnk véleménye szerint az erdészetek számára nem igazán szempont az ilyen öregerdők fenntartása és életben tartása, hiszen gazdálkodó szervezetek, amelyek tevékenységét a kormányhivatalnak benyújtott és általa jóváhagyott erdőterv határozza meg. Ebben nagyon hangsúlyosak a gazdasági megfontolások, a kitermelt fa, holott már az sem biztos, hogy összességében gazdasági szempontból megéri a vágásos gazdálkodást, különösen a „tarvágást” alkalmazni. A klímaváltozás miatt ugyanis ma már nagyon bizonytalan a kivágott erdők újratelepítésének, a felújításának a sikere, emiatt magasak az újratelepítési költségek. Az olyan, évtizedekre elvesztett többlet ökológiai szolgáltatásokról, mint az erdők szerepe a helyi csapadékképződés fenntartásában, vagy a biodiverzitás megőrzése már nem is beszélve.
„Az egészet alapjaiban kellene átgondolni, de a rendszer nagyon merev és ellenáll a változtatási kísérleteknek. A szentélyerdők megtartása valójában csak szándék kérdése, hiszen a helyi erdészeti zrt-k erdőterületéhez képest elhanyagolható nagyságú erdészeti területeket tesznek ki Vas megyében és az egész országban, összesen akkorák, mint a győri Audi ipari parkja” – tette hozzá.
Nem kaptunk hivatalos választ
Ezek után hazaindultunk, és már az autóban arról beszélgettünk, hogy új irányt vett a történet, és az elsődleges kérdés most, hogy mi is történik most Pornóapáti mellett.
Így ismételten elküldtük ezzel kapcsolatos kérdéseinket a Szombathelyi Erdészeti Zrt.-nek, ahonnan azóta sem érkezett hivatalos válasz.
Az biztos, hogy a Pornóapáti melletti tölgyes körülbelül kétszáz éves, a híres Farkas-erdőnek a kistestvére, ugyanakkor és ugyanazzal a technológiával ültették, és ugyanúgy a bajor király tulajdonát képezte. Csak éppen kevésbé jól alakult a története.
Ha szerencsénk van, talán ez az írás hozzájárul ahhoz, hogy a néhány hektáros rész egy darabig még érintetlen marad.
Csak kormányszíntű szabályozás segíthet
„Több hetes utánajárás és egyeztetés után nekem úgy tűnik, hogy az öregerdők vagy szentélyerdők ügyét csak valamiféle országos jogszabályváltozás rendezheti megnyugtatóan, mert ez az ügy jelenleg ki van téve az erdészetek és egyéb szereplők gazdasági érdekeinek, belátásának és egyéb emberi tényezőknek. Jó látom ezt?” – kérdeztem telefonon Gálhidy Lászlót, a WWF Magyarország Erdő Programjának vezetőjét, amire az a válasz érkezett, hogy „ez így van”.
Gálhidy hozzátette: „Magyarországon nem minden természetvédelmi szempontból kiemelkedő értékű erdő védett, ráadásul amelyik védett vagy fokozottan védett, annak a kezelése sem feltétlen ennek megfelelően történik.”
A programvezető szerint a természetvédelmi törvény és az erdőtörvény módosítása most nem realitás, de a WWF igyekszik lobbitevékenységet folytatni az ügy érdekében, abban bízva, hogy alacsonyabb szintű jogszabályok révén talán sikerül ezeknek az erdőknek a jövőjét biztosítani. Most éppen az Agrárminisztériummal vannak tárgyalásban, de a téma még nagyon friss, hiszen ők is csak nemrég tették nyilvánossá az adatbázist.
