Kinyó Zsolt június 9-én igen nagy fába vágta a fejszéjét; elhatározta, hogy negyven nap alatt végigsétálja a több, mint 2000 kilométeres Szent Márton Utat. A Földön talán egy tucatnyian lehetnek, akik nagyobb pihenők nélkül sétálták végig Szent Márton útját, viszont nekik 3-4 hónapba telt Tours-ból Szombathelyre érni. Zsolt mindenkinél gyorsabb volt, úgyhogy egy világrekorddal zárta a maratoni túra.
A rekorder 11 óra előtt pár perccel tűnt fel a Fő téren, az egyetem D-épülete felől érkezett egy hatalmas mosollyal az arcán. A városháza előtt egy kisebb tömeg várta; ókori római ruhába öltözött trombitások harsonáztak, és felesége, valamint Puskás Tivadar üdvözölte az út végén. A polgármesternek azt mondta, hogy habár a cél is fontos, nem szabad lebecsülni az utat.
Egy rövid szusszanás után elmondta, hogy nem volt egyszerű útja. Főleg az időjárás hátráltatta, hol a felhőszakadással, hol a tikkasztó hőséggel kellett szembenéznie. A szálláskereséssel is meggyűlt a baja, hiszen minden nap egy idegen helyen járt, és az ottani embereken múlott, hogy a szabad ég alatt, vagy egy ágyban alhatott. A nehézségekhez hozzátett még a túrazsákja is, ami vízzel és élelemmel megpakolva 14 kilót nyomott.
Zsolt úgy tartotta az ütemtervet, hogy próbált minden nap legalább 50 kilométert sétálni. Voltak napok, amikor túlteljesített anélkül, hogy észrevette volna, viszont olyan nap is volt, amikor nem sikerült elérnie a kitűzött távot. Átlagosan 48-60 kilométert sétált egy nap.
Az útra csak egy pár cipőt vitt magával, a lábbeli talpa szinte teljesen elkopott, mire Szombathelyre ért. Pontosan ő sem tudja hogy mennyit sétált, de az biztos, hogy a 2000 kilométert simán meghaladta a túra hossza. Zsoltot teljesen meglepte a fogadtatás, mint ahogy mondta
Nem gondoltam volna arra, hogy ennyien kíváncsiak lesznek arra a férfira, aki majdnem 100-al sétál.
Zsolt rögtön az államvizsgája után útnak indult, úgyhogy a saját diplomaosztóján valahol félúton járt Franciaország és Magyarország között. Végül szinte perce pontosan érkezett a célba, hiszen mielőtt elindult, azt mondta, hogy július 18-án 11 órakor a Fő téren fog állni.
Miután Zsolttal szusszant egyet, mi is váltottunk vele pár szót.
Hogy érzi magát, fárasztó volt az út?
Ebben a pillanatban boldog vagyok, hiszen hazaértem. Persze kimerültnek is érzem magam, de szerintem csak az tudja megérteni, hogy milyen érzés ez, aki maga is lesétált 2000 kilométert szünetek nélkül.
Mi volt a túra legnehezebb része?
Szállást találni. Naponta más helyeken kellett feltalálnom magam, volt hogy vetett ágyban aludtam, de a szabad ég alatt is éjszakáztam.
Boldog emlékeket is szerzett az út során?
Persze, rengeteget! Naponta történtek velem jó dolgok, szóval sok boldog emlékkel tértem haza. Szerintem ez volt a túra lényege, hiszen ezek nélkül nem érte volna meg elindulnom.
Hogyan fogja megünnepelni a rekordot?
Szerintem az, ami itt a Fő téren várt, már maga egy ünnepség. Nem gondoltam volna, hogy ennyien fognak majd itt várni. Ezen kívül nem tervezek mást, nem akarok egy nagy habzsi-dőzsit. Habár egy jó kis húsleves most igazán jól esne, már 40 napja nem ettem főtt ételt...
A kalocsai tanárnak már nem ez az első sikere, 2011-ben például megdöntötte a 6 óra alatt legtöbb kilőtt nyílvesszők rekordját. Zsolt rengeteget túrázik, a kalandjairól készült feljegyzéseket a weblapján olvashatják.
