Geszti, aki maga is magyar szakot végzett anno, Az Első Emelet szövegírójaként ismerhettük meg, vállát verdeső göndör fürtjeivel. Aztán létrehozták az azóta is legsikeresebb zenei projektjét, a Rapülőket. Geszti maga kezdete el énekelni a nagyon jól megírt szövegeit, és igazán forradalminak számított, amikor egy abszolút modern műfajba, a rapbe behozta magyar költök klasszikusnak számító verssorait.
A költészet napján illik is leírni, József Attila Ódájával kezd, aztán jön a többi: Petőfi Sándor: Szeptember végén; Nagy László: Én fekszem itt; Kosztolányi Dezső: Énekek éneke; Juhász Gyula: Szerelem; József Attila: Óda; Gyurkovics Tibor: Hajnal; Kiss Dénes: Részem lettél; Nagy László: Jártam én koromban, hóban.
Ez lett a Szívzuhogás című daluk. Mi most azt a videót mutatjuk meg, ahol felíratozták is a szöveget, hogy tudjuk, a fiatal és cuki Geszti épp miből idéz.
A Rapülök koncertjeiken egyébként Geszti egy londoni telefonfülkébe beállva mondta a kagylóba a verssorokat. Pasik, ne feledjétek el: nőket igen is lehet versekkel hódítani. Egyszer nekem egy egész Budapest- Szombathely vonat utat végigszavalta egy kékszemű srác. Csak József Attila verseket mondott. (Ugye pont az ő születésnapja lett a magyar költészet napja.) Szerintetek belezúgtam?
Rapülők : Szívzuhogás
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot,
Már hó takará el a bérci tetőt...
Én fekszem itt a kihűlt földön,
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.
Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy ki küld és hívogat,
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat
Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés. legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!
Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek.
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha élnél
helyettem egy életen át.
Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ
fájdalmaink a létezésben
Vagy ép üvegben a szilánk!
Köröttem kusza az élet,
kusza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a halálos ágyig belédfogódzom.