Kevesen tudják, hogy már 1867-től működött a városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon. Persze, először a lóerővel meghajtott kocsiké volt a főszerep, de rövidesen átvette a lovas kocsik helyét a villamos. Persze, közben az egyéni közlekedésben is hatalmas forradalom zajlott le, megjelentek a kerékpárok, majd az autók és a motorkerékpárok.
Ahogyan egykor látták…
A sokszor sáros, többnyire poros utak aztán akadályát jelentették a fejlődésnek, így először kővel, majd aszfalttal kezdték burkolni azokat. Szombathelyen az elsők között kövezték le a Zanati utat, amely akkor státuszszimbólumnak számított, az a város, amelynek volt kőborította útja, a gazdag városok közé tartozott.
Erről szól Kalocsai Péter Városi tömegközlekedés a Nyugat-Dunántúlon 1867-1914. c. könyve, amelyet szerdán mutattak be a Savaria Múzeumban. A kötetet Majdán János történészprofesszor, az Eötvös József Főiskola rektora ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.
A könyvbemutatót színesítendő, a Derkovits általános iskola diákjai adtak elő egy rövid, 1912-ben játszódó jelenetet A szombathelyi villamoson címmel. A kísérő fotók a régi Szombathelyt mutatták, úgy, ahogyan azt a villamoson utazók láthatták egykor.
A könyv Sopron, Pápa, Szentgotthárd, Keszthely, Kőszeg, Mosonmagyaróvár és Szombathely közlekedését foglalja össze, az I. világháborút megelőző fél évszázadban.
