Pulzusemelkedéssel ajándékozza meg az egyszeri gamer szívét, amikor - kis időbeli eltéréssel - két olyan eseményre is csábítják, ami központi témájául a videojátékokat választotta. Még ha eltérő célzattal is: az egyik szolidan tanítani vágyik, míg a másik szórakoztatni, ahogy a csövön kifér. Elmentünk mindkettőre, nehogy véletlenül is ezen múljon az életünk.
Űrhódítók: alig fotózható, alig kipróbálható, de a miénk
Az első felkeresendő színhely a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum volt, ahol Űrhódító fantázianéven szerették volna összegereblyézni a számítógépes játékok történelmének büszkén ágaskodó mérföldköveit. Szomorú, hogy már a ruhatárnál sikerrel szegték kedvünket: le kéne adni a táskát, igen ám, de abban van a fotósszett - mondjuk -, ja, ha fényképezni szeretnének, akkor a kasszánál még egy ezrest legyenek szívesek kifizetni - mondják ők. Majd úton-útfélen megállítanak még az egyébként jámbor, csak munkájukat végző nyugdíjas felügyelők, hogy mutassuk csak azt a fotósengedélyt.
Persze nem ők a hibásak, a nekik kiadott ukáznak van olyan íze, mintha kiötlője minden látogatót felforgató szándékkal érkező ipari kémnek tartana - elkeserítő, de a rendszerváltás, úgy néz ki, nem tudott minden kulturális intézményt a keblére ölelni.
Igyekeztünk elvonatkoztatni a történtektől, és alámerülni a kiállítás témájában, de a kesernyés szájíz itt is utolért. Mert igaz, hogy üdítő dolog olvasni a nagy elődöknek számító kibernetikai játékokról, amiket itthon Kovács Mihály piarista szerzetes népszerűsített az ötvenes évek végétől. Igaz, hogy jó látni azt, amikor az egyik ismertető szöveg kísérletet tesz a játéktermi Arcade-gépeket és a kocsmai nyerőautomatákat összemosó köd oszlatására, ami máig fel-felreppen a szülők és a pedagógusok részéről. Sőt, büszkeséggel töltött el a magyar Rátai Dániel 2004-ben bemutatott, a feltalálók arizonai versenyén hat első díjat besöprő találmánya, az első asztali környezetben alkalmazható 3D virtuális valóság rendszer, amit itt hús-vér (bocsánat, hurkapálca-kerítésdrót-szigszalag) valójában csodálhattunk meg.
Az viszont nem csak nem igaz, de hihetetlen is, hogy egy interaktívnak beharangozott kiállításon egy olyan cetlivel kell szembesülnünk az őskori PC-k mellett, miszerint
a számítógépekkel hetente háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton 10-től 13 óráig tudsz játszani.
Aki más időpontban érkezik, az ne is reménykedjen.
Nehogy sírás legyen a vége
A történelmi hűség ugyan kétségkívül visszaköszönt a tárlatban - nem maradt ki az informatika T-Fordjának nevezett 1982-es Commodore 64, a rá három évre bemutatott Nintendo, a régi porosodó gamepadek, és a jó öreg tévétenisz sem -, az azért nem hagy nyugodni, hogy mi van, ha egy családapa a játszani akaró csemetéjével fut be egy pénteki napon, úgy, hogy még fotókat is szeretnének készíteni. Rajtuk még az újra és újra feltűnő space invaders pixelfigurák vidámsága sem segítene.
Mindenesetre egy kávéskanálnyival több odafigyeléssel emlékezetes családi program lehetne ez a kiállítás, a fentebb elmondottak miatt viszont tartunk tőle, hogy sírás lehet a vége.
Budapest Game Show: szintén a miénk, de már vállalható is
Nem kellett sok hozzá, hogy az itt szerzett benyomásoktól és a hevenyészetten megvilágított múltbéli őskövületektől elhúzzon a szívünk a Millenáris Parkba, ahol a Jövő Házában rendezték meg a Budapest Game Show-t.
Magyarország videojátékosainak legnagyobb happeningje idén is annyi kockát, geeket, gamert vonzott, hogy szinte tapintani lehetett a várakozást az óriási bemutatóterületen: mindenki arra várt, hogy kipróbálhassa az új játékokat, így például a Medal of Honor legfrissebbjét, vagy a Need For Speed széria ropogós új darabját, a Hot Pursuitet (mellettük stílusosan kiállítva egy Mustang és egy Ferrari), de lehetett FIFÁzni, SIMezni, Shieldezni, a játékgépek rogyásig álltak a falak mentén, a biteket kikerülni egy méter erejéig sem lehetett.
Kinect: amikor a puszta tenyérből kontroller lesz
A Budapest Game Show reflektorfényében idén bevallottan is az új XBox okosság, a Microsoft mozgásérzékelős kontrollere, a Kinect állt, aminek november 10-én volt a premierje, így itt lehetett letesztelni először.
Ez annyiban forradalmi, hogy nem kell hozzá semmit megfogni, nyomkodni vagy tapogatni: játéktól függően a testünk vagy a karunk tölti be az irányító szerepét, mozdulatainkat ugyanis egy webkamera követi éberen. Ökölvívás esetén szó szerint mi akasztjuk be a horgokat, másutt egész testtel kell elugranunk akadályok elől - de a legbohókásabb játék a Kinectimals, amiben macskaféléket kell pesztrálnunk, például a labda visszahozására megtanítani egy hójaguárt. Egyelőre még szórakoztató látványnak bizonyultak a kurtán-furcsán kapálózó tinédzserek, de ne kajánkodjunk előre, lehet, hogy két év múlva már mi is lóbáljuk a végtagjainkat a képernyő előtt.
A kontroller jellegéből kifolyólag még egy enyhén túlzónak ható figyelmeztetést is kiszúrtunk, miszerint ha túlzásba visszük az ugribugrit, és emiatt rosszullétbe lovalljuk magunkat - az átlagos gamer elkényelmesedését tekintve ez akár valós probléma is lehet -, akkor konzultáljunk a háziorvosunkkal. (
Doktor úr, mit gondol, játszhatok ma délután egy kicsikét?
)Microsoft-hátszél a házban
Ennél jobban már csak azon lepődtünk meg, hogy az előadások sorában nem csak játékokról esik szó, de a témák között ott sasol a Hotmail (van még olyan?) és az Internet Explorer (használja azt még valaki?). Utóbbiba belehallgatva nagyjából annyit tudtunk meg, hogy a Microsoft-böngésző kezdőoldala már a legnépszerűbb oldalakat sorakoztatja fel (láttunk már ilyet), a címsorba betűket írva keresési javaslatokat kapunk (láttunk már ilyet), és hogy végre-valahára felgyorsult ez az örök mumus (de a legtöbben már régen átváltottak Firefoxra). Az iPhone riválisaként jelentkező Windows Phone 7 bemutatása ennél egy fokkal érdekesebb volt, meg összességében az is, hogy végre valahol nem az Apple trónját fényezik.
És ami még nem maradt ki: a remegő kezű játékosfiúkák fényképezőgépe előtt türelmesen pózoló hosztesszek, az elvetemült számítógéptuningolók (élükön az egyik kedvencünkkel, aki étolajba dobta az egész alaplapot, mert az jól hűt és az áramot sem vezeti), illetve a videojátékok főhőseit formázó méregdrága fröccsöntött figurák, amikre már egy külön iparág is épül. Potom 35 ezer forintpénzért például már a Resident Evil 4 láncfűrészesét is hazavihettük volna. De ezt az élményt inkább meghagytuk másnak.
