- Mi nem is változtunk, csak a hajunk színe – viccelődtek a körmendi kosárlabda alapkövét letevő, most már éltes korában lévő sportbarátok. Vasárnap délelőtt ugyanis az 50 éves körmendi kosárlabdát ünnepelni jött össze a népes tömeg, akik között volt játékos, edző és szimpatizáns is megjelent.
A fontosabb állomások
Az első pályánál, pontosabban annak a helyén gyűltek össze a kosárbarátok, hogy Dr. Kristóf László vezetésével végigsétáljanak az elmúlt 50 év fontosabb állomásain. Azokon a helyeken, ahol anno azok a pályák álltak, ahol a csapat a megyei majd az NB II-es meccseit játszotta. Kezdetben szabadtéri grundon.
-Az 1962-ben megalakult körmendi kosárlabda csapat pályája ezen a helyen állt. A pálya azért szűnt meg, mert egy iskola épült fel a helyére - mesélt a túravezető, Dr. Kristóf László.
A rendhagyó történelem óra aztán a szomszédos Batthyány-kastélyban folytatódott. A kastély ugyanis később két pályának is helyt adott. A szintén szabadtéri, falombokkal fedett grundnak és a Palazzo del Gango-nak is.
– Ez volt a következő állomás, ahol egy olyan döngölt pályánk volt, aminek egyik fele kézilabda, a másik fele pedig kosárlabda pálya volt. Egyébként csak a véletlen műve, hogy most nem kézilabda csapat van Körmenden, ugyanis választás elé állítottak, hogy vagy kosárlabda, vagy pedig kézilabda csapatot működtethetek. Egy csöppet jobban szerettem a kosárlabdát, mint a kézilabdát, ezért aztán maradt a kosár – folyatta a múltidézést Laci bácsi. – Ekkor már NB II-es volt a csapat, 1968-ban hoztak egy olyan szabályt, hogy csak bitumenes pályán lehet játszani. Együtt fociztam az akkori útépítő vállalat főnökével, az ő jóvoltából kaptunk bitument, mondanom sem kell, ingyen. Csodálatos pályánk volt. A több 100 éves fák lombjai úgy borították be, mintha fedett pályán játszottunk volna.
A mesélés aztán a színházteremben folytatódott.
- 1973-ban jött ki egy újabb szabály, miszerint NB II-es meccset csak teremben lehet játszani. A kastély volt lovardája, az addig kultúrházként üzemelő épületet kérték el az akkori tanácstól. Az elsőként fura ötletnek végül engedett a városvezetés és 1974-ben egy komoly összefogás eredményeképpen megnyílt a „Palazzo del Gango”. Ami érdekesség volt, hogy a bőr kosárlabda annyira „fázott” az ódon falak között, hogy bokamagasságnál feljebb nem akart visszapattanni. Az olajkályhák fölött melegítették, hogy játszani tudjanak vele – emlékezett vissza Kristóf tanár úr.
- Aztán amikor a csapat 1975-ben az NB I-be jutott, akkor költözött be a mostani csarnokba. Az sem ment annyira simán. A csapat ugyanis már az utolsó forduló előtt biztos aranyérmese volt az NB I-nek. A csarnok azonban késve készült el, így az első NB I-es idény első 7 meccsét idegenben kellett, hogy lejátsszuk. Ez a kis malőr azonban nem okozott komoly bajt, hiszen 16 csapatból nyolcadikként zártunk – érkezett el a történetmesélésben Laci bácsi a mához.
Piros és fekete
Az is kiderült, hogy a körmendi csapat színei miért piros és fekete.
- A gépészek színe a piros volt. És mivel a csapat anyaintézménye Mezőgazdasági Gépésztechnikum volt, így a csapat színe a piros adott volt. Ehhez jött a fekete. Csak halkan súgom meg, kevesebbet kellet mosni – lebbentette fel a fátylat a tanár úr.
- A gépészek színe a piros volt. És mivel a csapat anyaintézménye Mezőgazdasági Gépésztechnikum volt, így a csapat színe a piros adott volt. Ehhez jött a fekete. Csak halkan súgom meg, kevesebbet kellet mosni – lebbentette fel a fátylat a tanár úr.
A jól ismert színeket aztán több relikvián is visszaköszönt, hiszen a kastély egy másik épületében a jubileumra szervezett kiállítást nézhettek meg a szimpatizánsok.
Közben könyvbemutatóra is sor kertült. Németh Zsolt a Csakazértis lett című könyv szerkesztője mutatta be a kiadványt. Az elmúlt 50 év legfontosabb alakjait bemutató könyv nagy tetszést keltett a szurkolókban. Volt, aki 2-3, sőt 4 kötettel a hóna alatt indult autogramvadászatra.
Közben pedig a kiállítást is megnyitották. Méghozzá, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke, Szalay Ferenc szavai kíséretében. A funkcionárius egy plakettet is adományozott a klubnak, amely azt hirdette:
„Körmend városa 50 éve a magyar kosárlabda fellegvára”
Márványtábla az utókornak
A meghívottak ezután átsétáltak a városi sportcsarnokhoz, ahol Bebes István a város polgármester leleplezte az a márványtáblát, amit az 50 éve jubileumra készítettek.
- A márvány az egyik legidőtállóbb anyag, időálló akár csak a kosárlabda Körmenden – mondta Bebes.
Ezt követően délután a gálameccsekre került sor. Ahol a szurkolók piros és fekete csapatokat alkotva mérkőztek meg. A csarnokban ott voltak az egykori aranycsapat tagjai és a volt körmendi légiósok is.