A kosárlabda magyarországi fellegvára

50 éves a körmendi kosárlabdázás. Végigkövettük az ünnepi napot.

- Mi nem is változtunk, csak a hajunk színe – viccelődtek a körmendi kosárlabda alapkövét letevő, most már éltes korában lévő sportbarátok. Vasárnap délelőtt ugyanis az 50 éves körmendi kosárlabdát ünnepelni jött össze a népes tömeg, akik között volt játékos, edző és szimpatizáns is megjelent.

A fontosabb állomások

Az első pályánál, pontosabban annak a helyén gyűltek össze a kosárbarátok, hogy Dr. Kristóf László vezetésével végigsétáljanak az elmúlt 50 év fontosabb állomásain. Azokon a helyeken, ahol anno azok a pályák álltak, ahol a csapat a megyei majd az NB II-es meccseit játszotta. Kezdetben szabadtéri grundon.

50 éves a körmendi kosárlabda
A körmendi kis Spar - a múltidézés első állomása
Vágvölgyi Bálint

-Az 1962-ben megalakult körmendi kosárlabda csapat pályája ezen a helyen állt. A pálya azért szűnt meg, mert egy iskola épült fel a helyére - mesélt a túravezető, Dr. Kristóf László.

A rendhagyó történelem óra aztán a szomszédos Batthyány-kastélyban folytatódott. A kastély ugyanis később két pályának is helyt adott. A szintén szabadtéri, falombokkal fedett grundnak és a Palazzo del Gango-nak is.

– Ez volt a következő állomás, ahol egy olyan döngölt pályánk volt, aminek egyik fele kézilabda, a másik fele pedig kosárlabda pálya volt. Egyébként csak a véletlen műve, hogy most nem kézilabda csapat van Körmenden, ugyanis választás elé állítottak, hogy vagy kosárlabda, vagy pedig kézilabda csapatot működtethetek. Egy csöppet jobban szerettem a kosárlabdát, mint a kézilabdát, ezért aztán maradt a kosár – folyatta a múltidézést Laci bácsi. – Ekkor már NB II-es volt a csapat, 1968-ban hoztak egy olyan szabályt, hogy csak bitumenes pályán lehet játszani. Együtt fociztam az akkori útépítő vállalat főnökével, az ő jóvoltából kaptunk bitument, mondanom sem kell, ingyen. Csodálatos pályánk volt. A több 100 éves fák lombjai úgy borították be, mintha fedett pályán játszottunk volna.

A mesélés aztán a színházteremben folytatódott.

- 1973-ban jött ki egy újabb szabály, miszerint NB II-es meccset csak teremben lehet játszani. A kastély volt lovardája, az addig kultúrházként üzemelő épületet kérték el az akkori tanácstól. Az elsőként fura ötletnek végül engedett a városvezetés és 1974-ben egy komoly összefogás eredményeképpen megnyílt a „Palazzo del Gango”. Ami érdekesség volt, hogy a bőr kosárlabda annyira „fázott” az ódon falak között, hogy bokamagasságnál feljebb nem akart visszapattanni. Az olajkályhák fölött melegítették, hogy játszani tudjanak vele – emlékezett vissza Kristóf tanár úr.

- Aztán amikor a csapat 1975-ben az NB I-be jutott, akkor költözött be a mostani csarnokba. Az sem ment annyira simán. A csapat ugyanis már az utolsó forduló előtt biztos aranyérmese volt az NB I-nek. A csarnok azonban késve készült el, így az első NB I-es idény első 7 meccsét idegenben kellett, hogy lejátsszuk. Ez a kis malőr azonban nem okozott komoly bajt, hiszen 16 csapatból nyolcadikként zártunk – érkezett el a történetmesélésben Laci bácsi a mához.

50 éves a körmendi kosárlabda
A mai színház a Palazzo del Gango helyén
Vágvölgyi Bálint

Piros és fekete

Az is kiderült, hogy a körmendi csapat színei miért piros és fekete.

- A gépészek színe a piros volt. És mivel a csapat anyaintézménye Mezőgazdasági Gépésztechnikum volt, így a csapat színe a piros adott volt. Ehhez jött a fekete. Csak halkan súgom meg, kevesebbet kellet mosni – lebbentette fel a fátylat a tanár úr.

- A gépészek színe a piros volt. És mivel a csapat anyaintézménye Mezőgazdasági Gépésztechnikum volt, így a csapat színe a piros adott volt. Ehhez jött a fekete. Csak halkan súgom meg, kevesebbet kellet mosni – lebbentette fel a fátylat a tanár úr.

A jól ismert színeket aztán több relikvián is visszaköszönt, hiszen a kastély egy másik épületében a jubileumra szervezett kiállítást nézhettek meg a szimpatizánsok.

Közben könyvbemutatóra is sor kertült. Németh Zsolt a Csakazértis lett című könyv szerkesztője mutatta be a kiadványt. Az elmúlt 50 év legfontosabb alakjait bemutató könyv nagy tetszést keltett a szurkolókban. Volt, aki 2-3, sőt 4 kötettel a hóna alatt indult autogramvadászatra.

Közben pedig a kiállítást is megnyitották. Méghozzá, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke, Szalay Ferenc szavai kíséretében. A funkcionárius egy plakettet is adományozott a klubnak, amely azt hirdette:

„Körmend városa 50 éve a magyar kosárlabda fellegvára”

50 éves a körmendi kosárlabda
Charles Edmondson szivesen adott autogramot
Vágvölgyi Bálint

Márványtábla az utókornak

A meghívottak ezután átsétáltak a városi sportcsarnokhoz, ahol Bebes István a város polgármester leleplezte az a márványtáblát, amit az 50 éve jubileumra készítettek.

- A márvány az egyik legidőtállóbb anyag, időálló akár csak a kosárlabda Körmenden – mondta Bebes.

Ezt követően délután a gálameccsekre került sor. Ahol a szurkolók piros és fekete csapatokat alkotva mérkőztek meg. A csarnokban ott voltak az egykori aranycsapat tagjai és a volt körmendi légiósok is.

Körmend 50 gálameccs
Az esti gálameccsen sok régi játékos pályán volt
Bonyhádi Zoltán
Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Sport