Nem kell a jazz Szombathelynek?

Még a szerkesztőségben is kisebb vitát hozott, amikor júniusban azt írtuk Ismét a dzsezz felől fúj a szél - Lamantin Jazz Fesztivál 2008 2008. June 18. 18:51 a Lamatin Jazz Fesztiválról, hogy általunk a legjobban várt nyári programja a városnak. E sorok írója azonban most is fenntartja véleményét, elkönyvelve azt, hogy a jazzért és bluesért rajongás csak kevesek tulajdonságai között lelhető fel.

A pécsi egyetemen kezdődött…

Pedig nem csak a zenei élvezet reménye íratta akkor ezeket a sorokat, a nyáreleji néhány nap híre már nem csupán Magyarországon, hanem külföldön, még a tengerentúlon is terjed, jótékony hatást gyakorolva városimázsunkra. Nem is beszélve arról a nyüzsgésről, ami az improvizatív zenei tábor résztvevőinek köszönhető június végén.

Néhány héttel ezelőtt aztán sötét fellegek gyülekeztek a Lamantin Jazz Klub felett, először arról kaptunk hírt, hogy a Padlásról átköltözik a Country Clubba, aztán jött a levél, hogy a klub bizonytalan ideig szünetelteti működését. Annyit gyorsan sikerült megtudnunk, hogy a fesztivált egyelőre nem fenyegeti veszély, de utánanéztünk, mi is van a háttérben. A történetet Tímár Péter, az Improvizatív Zenei Műhely egyesület elnökének segítségével idézzük fel.

Az egész dolog 15 évvel ezelőtt, a pécsi egyetemen kezdődött el, ahol Péter és orvostanhallgató társai elindították az egyetem jazzklubját. A klub öt évig működött, közben csatlakozott hozzá egy jazzfesztivál is, évente egyszer, az egyetem aulájában. Alkalmanként ezer nézővel, igazi városi rendezvényként, a klubkoncertek törzsközönségét pedig az egyetem diákjai tették ki.

Tímár Péter és társai aztán lediplomáztak, és közülük többen is visszatértek Szombathelyre, és itt kezdték el orvosi pályájukat. Némi idő múltán hiányérzetük támadt, és nekiálltak megszervezni a szombathelyi jazzklubot. Jogi formát kellett találni a dolognak, így alakult meg az Improvizatív Zenei Műhely egyesület. Elnöke Péter lett (pardon, Tímár doktor úr), de ő azt mondja, ez csak névleges cím, hiszen nagyon sokan dolgoznak az egyesületben.

Kivonult a jazzből a főtámogató

Mindez 1999-ben történt, azóta évente 12-14 programot szerveztek, ezek fele jazz-, másik fele blues koncert volt, de a lényeg, hogy csak hangszeres és improvizatív zene szólt a klubban. Arra is figyeltek a szervezésnél, hogy évente egy-két szombathelyi zenekar is legyen a fellépők között, a többiek az ország élvonalából, illetve külföldről érkeztek. Az alakulás után rögtön elindították a fesztivált is, igaz, az első két évben még a Tavaszi Fesztivál keretein belül. Úgy nézett ki a dolog, hogy a Bartók Teremben voltak a nagyobb koncertek, később pedig a zenészek örömzenélésre gyűltek a város kávézóiban, vagy közterein.

Két év múlva aztán leváltak a Tavaszi Fesztiválról, azóta önálló életet él a dolog. A fejlődésre jellemző, hogy az első fesztivál egynapos, a harmadik háromnapos volt, az idén pedig – az improvizációs táborral együtt – több mint egyhetes.

Péter azt mondja, az elején nem volt különösebb probléma a költségek előteremtésével. Még Pécsről hozták magukkal a Matávot, mint főtámogatót, a társaság hatalmas összegeket rakott bele, volt olyan év, amikor a költségek kétharmadát finanszírozták. 2005-ben azonban váltás volt a cég menedzsmentjében, az új vezetőség pedig kivonult a jazz támogatásából.

Húzóprogram a jazztábor

A főtéri fesztiválsátrat először 2003-ban állították fel, azóta folyamatosan működik, négy napon keresztül. Igaz, 2006-ban, a Főtér felújítása miatt a Gayer-parkba helyezték át a fesztivált, de a következő évben visszatértek a városközpontba.

A fesztiválnak nagy lökést adott a 2003-ban elindított improvizációs tábor. Ennek lényege, hogy – minimális költségtérítés ellenében – a hallgatók egy hétig a műfaj legjobbjaitól tanulhatnak. Rendesen, iskolaszerűen megy a dolog, a hallgatók órákra járnak, és rendszeresen fellépnek egymás előtt, majd a fesztivál utolsó napján megmutatják magukat a nagyközönségnek is.

Azért hozzátartozik a dologhoz, hogy – Szombathely számára – szerencsés időpontban született meg a tábor ötlete. Ekkor szűnt meg ugyanis, a korábban 30 éven át működött tatai jazztábor, gyakorlatilag az ottani rendezvényt sikerült áthozni Szombathelyre. A tanárok a zeneakadémiáról érkeznek, és adnak órákat a fesztivál fellépő zenészei is. Az induláskor 70-80, most pedig 120-130 diák vesz részt az oktatáson.

Fontos a jó referencia

Ami azért is fontos, mert belőlük lesznek a közeli vagy távolabbi jövő jazz-zenészei, akik viszik a hírét mindenfelé a városnak és a Lamantin fesztiválnak. Van még egy hozadéka a tábornak: a fesztivál fellépői igazi, értő közönség, nem sznobok előtt muzsikálnak. A külföldi sztárokat pedig könnyebb idecsalogatni azzal, hogy oktathatnak is, amivel még egy kis plusz pénzt is kereshetnek. Az utóbbi években már érzékelhető volt, hogy rendesen megy a híre a fesztiválnak és a tábornak, a jazzélet kezdi megismerni Szombathely nevét.

Kicsi a jazzvilág

– mondja Tímár Péter, ha megkeresnek egy nagynevű zenészt, ő csak felhívja a referenciaként megadott kollégáját, milyen volt az ellátás, a közönség, kifizették-e a gázsit, milyen volt a hangulat, és egy pozitív mondat után máris rendben van a dolog. Persze, azért nem ilyen egyszerű, olykor négy-öt hónapig is eltart az alkudozás, de a jó referencia általában meghozza az eredményt.

De az egyesületnek nem csak a fesztivál fontos, a jazzklub egész évben kínál, illetve kínált programokat. A Premier Padlás éveken át kitűnő helyszínnek bizonyult, akusztikája, hangulata miatt is, de nemrégiben discóvá alakították át, így alkalmatlan lett a jazzklub számára. Rövid tanakodás után a Óperint utcai Country Clubba költözött a jazzklub, ami igaz, hogy kisebb, rosszabb akusztikájú, de a célnak megfelelt.

Elfogytak a támogatók

Legalábbis megfelelt volna, hiszen az ott tartott első és egyetlen koncert után a jazzklub bejelentette, hogy határozatlan időre felfüggeszti működését. Kiderült, hogy nem tudják tovább finanszírozni a koncerteket. Péter azt mondja, az induláskor a jól prosperáló helyi cégek szívesen áldoztak erre pénzt, később a város is támogatta a működést. Később stabil helyzetet hozott egy pályázati lehetőség, a Nemzeti Kulturális Alap írta ki jazzklubok számára, itt évente 600-800 ezer forintot sikerült elnyerni. Köszönhetően annak, hogy a Lamantin Klub jó hírnevet vívott ki magának.

Tavaly azonban leállt a pályázat, és a város sem ad már pénzt két éve a klubra. A fesztiválhoz igen, de erről később. Szűkültek a szponzori támogatások is, a mai helyzetben a cégek annak is örülnek, ha egyáltalán talpon tudnak maradni. Igaz, a kulturális minisztérium három éve működteti az ún. PANKKK programot, itt azonban csak a minisztérium listáján szereplő zenekarok közül lehet választani, és ott, bizony, kevés a jazz- vagy blues együttes.

A klub nyert ugyan a PANKKK-on egymilliót, de ezen okok miatt nem tudták lehívni a pénzt És azért sem, mert hozzá kellett volna tenni olyan 600-800 ezer saját tőkét.

Évente kétmillió forint…

Nézzük a számokat. A fesztivál az idén 16 millióba került, erre egyébként könnyebb összeszedni a pénzt. A város is ad évente három és fél milliót, de ezt az összeget négy éve nem emelték, reálértéke pedig azóta sokat csökkent. Támogatja a fesztivált a megyei önkormányzat is, fő támogatójuk pedig két éve a Park Hotel. Most azt várják, hogy kiderüljön, a városi költségvetésbe mekkora összeg kerül bele erre a célra, és a Park Hotel is kiszámolja rövidesen, mennyit tud adni.

A szervezésnek akkor érdemes nekiállni, ha azt látják, hogy a költségek kétharmada fedezve van. A jegyekből származó bevételekre nem lehet alapozni, mivel csupán a költségek 5-6 százaléka jön be. Az árakat nem akarják magasra emelni, hiszen a lényeg, hogy aki akar, be tudjon menni a koncertre. És, azzal sem akarnak szembesülni, hogy ha – adott esetben – bukás van, valamiből ki kell gazdálkodni a veszteséget. Tartalékuk ugyanis nincs, de most úgy tűnik, jövőre is lesz Lamantin Jazz Fesztivál.

A klub pedig évente kétmillióba kerül, ezért is volt nagy érvágás, hogy megszűnt a pályázati lehetőség, ami a költségek kétharmadát fedezte. Egy-egy koncert költsége 180-200 ezer forint, és az egyesület működtetése is belekerül valamennyibe. Igaz, rezsi, munkabér nincs, egyedülálló lehet az is, hogy a kidobóemberek is többdiplomás értelmiségiek…

Megoldás: Agora?

A helyzet azonban nem számít különlegesnek, alig van az országban két-három hasonló klub. Az összes többi bezárt, éppen a finanszírozási nehézségek miatt. De Szombathelyen felcsillant egy reménysugár: az Agora Kulturális és Turisztikai Központ érdeklődik a klub iránt. Már tárgyaltak is, az elképzelés lényege, hogy a klub betagozódna az Agorába, viszont az egyesület önálló maradna. Ugyanúgy szervezné tovább a koncerteket, mint korábban, az Agora az anyagi hátteret adná hozzá.

Péter azt mondja, az effektív munkát továbbra is ők végeznék, így az Agorának nem kellene energiákat fordítani erre, a dolguk az lenne, hogy gazdálkodásukba építsék be a klub költségeit. Minderről az Agora már egyeztetett az önkormányzat kulturális bizottságával és a közismerten jazzrajongó Feiszt György kulturális tanácsnokkal is, nem zárkóztak el az ötlettől.

Ebben az esetben a jazzklub a Savaria mozi aulájában működne. Igaz, ott van mit tenni, hiszen rossz az akusztika, rosszul is néz ki, de néhány okos trükkel javítani lehetne a helyzeten. Drapériákkal, függönyökkel, azzal, hogy a színpadot áthelyezik a másik oldalra., ne vigye el a hangot a lépcső és a fenti folyosó. Tímár Péter azt mondja, jó az ötlet, megmaradna a klub neve is, kérdés, mennyire áll rá erre a város agya.

Az Agoráé biztosan, hiszen az ötletet Prieger Szabolcs igazgatóhelyettes vetette fel, aki elmondta, a részletek kidolgozása, megbeszélése van hátra. De úgy tűnik, csak 2009 szeptemberében indulhatna el a Lamantin Jazz Klub a moziban és az Agora berkein belül. Addig is várjuk a jövő nyári Lamantin Jazz Fesztivált, hiszen arról azért bíztató híreket hallottunk, ráadásul e sorok írójának a jazzfesztivál a legkedvesebb nyári programja.

---