Miért is különleges az, ha egy kellemes, beülős hely feláldozza szabad falfelületeit a művészet oltárán? Nos, egyáltalán nem különleges. Sőt, megszokott dolog, a fővárosban legalábbis. A legtöbb ilyen, főleg a huszas-harmincas éveiben járó fiatalokra koncentráló színhely részleges galériafunkciót is magára öltött, hiszen ez ennek a korosztálynak a kívánalma is, ergo inkább az a bártulajdonos lóg ki a sorból, amelyik nem hagyja, hogy efféle "úri bolondságok" eluralják függőleges felületeit. A szemgyönyörködtetés effajta típusa amolyan kecske jóllakik, káposzta megmarad módivá nőtte ki magát. Mindenkinek jó.
Kiállításdömping ide s tova
Szóval nem, ez nem különleges kuriózum vagy vad vívmány. Ez Kétezertizenegy. Az viszont már inkább figyelemreméltó, amikor mindezt felnyalábolja egy kezdeményezés, és koncepcióba rendezi úgy, hogy véletlenül se lehessen Budapest belvárosát feltérképezni kortárs művészetbe botlás nélkül.
A Portfolio Points kezdeményezése mára már kivívta magának azt, hogy emberek célirányosan közelítsenek meg adott helyszíneket (mi is így tettünk, a teljesség igénye nélküli - mindössze tíz helyet bemutató - eredmény képgalériánkban megtekinthető), és a legjobb esetben nyitott szemmel járó külföldiek vigyék a hírét annak, hogy lám, nem csak húgyszagú utcákról és neonáci idiotizmusról ismerszik meg a magyar.
Önerőből, állami támogatásra fittyet hányva
Jankovics Barnabás főszervező kérdésinkre elmondta:
a helyszínek 80 százalékában amúgy is szoktak lenni évközbeni kiállítások, de ha már egy kalap alá vannak véve és közös rendezvénnyel megáldva, akkor az már ütős tud lenni.
Ráadásul egy nagyméretű, magazinértékű kiadvánnyal is előrukkoltak, ami komoly reklámértéket hordoz a helyeknek és a kiállítóknak egyaránt - ez egyébként ide kattintva bárki által lapozható virtuális formában is. És egyébként szimpátiakeltő még az is, hogy mindezt alulról építették ki - nem vettek igénybe állami támogatást, és nem is pályáztak, azt meghagyják inkább a belterjes köröknek. Inkább a szponzorokban hisznek, és ez a modell működőképesnek is bizonyult eddig.
És hogy ki állíthat ki? Most jön a fordított feketeleves: gyakorlatilag bárki. Az alapötlet ugyanis az volt, hogy ne egy, magáról a kelleténél kicsit többet gondoló bizottságféle döntsön az alkotók felől, hanem a helyekkel egyeztetve akárki kiállíthasson, aki érez magában ennyi sanszot.
Természetes kiválasztódás útján folyik a dolog, és azért beszédes az is, hogy idén már hatvanra dagadt a kiállító művészeket befogadó helyek száma. Barnabás szerint egy kerek százasnak még ennél is jobban örülnének, de arra nagyon szeretnének vigyázni, hogy ez ne járjon hígulással - főleg, hogy még így is akadtak gikszerek itt-ott, az egyik hely például falat ad, de rögzítőeszközt a képekhez nem, a másik helyen meg nem tudja megmondani a pultos, hogy hol keressük a Portfolio Points részleget. De mint kiderült, folyamatosan tanulnak a hibákból, és a tapasztalatok alapján az őszi, soron következő felvonásra néhány helynek búcsút is intenek, és csak azokra koncentrálnak, akik tényleg foglalkoznak a művészekkel is, nem csak a profitmaximalizálással.
Idén már Pécs is beszállt
A Portfolio Points rendezvénysorozat csápjai időközben túlnyúltak a fővároson, Pécsen már második alkalommal tíznél is több befogadóhely adott teret fotósoknak, grafikusoknak, képzőművészeknek. Barnabás azt mondja, szóba került már Szeged, Győr, és Szombathely is - a következő állomás a vidéki városok sorozatba rakása lehet.
