Jóval előre tudni lehetett, hogy európai neonáci szervezetek találkozót szerveznek Sopronba, ahol pár éve halt meg egy tisztelt ideológusuk. Végül a pezsgővel koccintgató főszerepelők a sötétben maradtak, egy maroknyi antifasiszta jobb híján az árnyékukat tüntette körül az országos média és egy kisebb seregnyi rendőr kíséretében. A náci poén, vagy olcsó figyelemelterelés csattanója aztán napokkal később megérkezett.
Sopronról első blikkre egy csendes kis város juthat az eszünkbe, a háttérben az osztrák Alpokkal még belátható távolságban. Az idealizált képbe belerondít, hogy úgy tűnt a városkában külföldi neonáci szervezetek találkoztak titokban előző hétvégén, zavartalanul emléket állítva az európai szélsőjobboldal egy tisztelt mozgalmárának. A múlt hétvégén tartott “I. Gerd Honsik Európai Konferencia” névadója ugyanis élete végén a hűség városába költözött, és itt lakott 2018-ban bekövetkezett haláláig.
Elsőként a DerStandard osztrák napilap írt arról még májusban, hogy egy szélsőjobboldali kör nemzetközi hálózatépítő rendezvényre készül Sopronban. A szervezőket az Alpen-Donau Info, egy több mint tíz éve betiltott internetes oldal köré csoportosult régimódi nemzetiszocialista hálózat tagjaival kötötték össze. A csoportból többen Gerd Honsik közeli harcostársai voltak, és manapság az Infokanal Deutschösterreich Telegram-csatorna az egyik szócsövük. Az ezen megjelent beharangozók szerint a német III. Weg (Harmadik Út), a pánskandináv Északi Ellenállási Mozgalom, és a CasaPound Italia képviselői is a meghívottak között szerepeltek.
Neonácik a spájzban
Az országba vendégül hívott szervezeteket tekintve a III. Weg az egyik német neonáci mikropárt a sok közül, amit a(z) - egészen szimbolikus nevezetű - Német Nemzeti Demokrata Párt (NDP) és a militáns Déli Szabad Hálózat (FNS) aktivistahálózat tagjai alapítottak. A párttá alakulást elsősorban az ezzel járó védettségek miatt lépték meg, miután az FNS-t egy kiterjedt rendőrségi razzia, és a tagoknál talált fegyverek elkobzása után a 2010-es évek elején betiltották. A brandenburgi állami ügynökség tájékoztató oldala szerint a III. Weg egyfajta tudatos neonáci elitként tekint magára, ezért nem igazán törekszenek a taglétszám növelésére.
Az Északi Ellenállási Mozgalom (NRM) első szervét a ‘90-es évek végén alapították Svédországban, ahol 2015 óta bejegyzett pártként működik. Vannak sejtjei Norvégiában, Dániában, Izlandon, illetve jelen volt Finnországban is, ahol pár évvel ezelőtt betiltották. Az elmúlt évtizedekben NRM-hez köthető személyek többször támadtak vagy terveztek támadásokat, esetenként lőfegyverekkel és bombákkal melegek, muszlim menekültek, zsidók, újságírók és ideológiai ellenfelekkel szemben. 2022-ben az Egyesült Államokban felvetődött, hogy más európai szélsőjobboldali csoportokkal együtt felkerüljön a külföldi terrorszervezetek listájára, de ez végül nem történt meg.
Az Ezra Poundról, a Mussolini fasisztáit csodáló amerikai költőről elkeresztelt olasz újfasiszta párt pedig eredetileg egy lakásfoglalási mozgalomból nőtte ki magát. A CasaPound Italia (Cpi) a 2010-es évek elején csatlakozott be az európai szélsőjobboldali csoportok vérkeringésébe, az évtized közepén a libanoni Izrael-ellenes Hezbollah terrorszervezettel is kapcsolatba hozták, pár évvel később vezetőjük, Simone Di Stefano viszont már Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök politikáját dícsérte. Magukra “szélsőséges centristaként” tekintenek, a következetes bevándorlás- és EU ellenesség mellett Che Guevarát és egyéb szélsőbaloldaliakat is tisztelnek, és többek közt támogatják az abortuszhoz való jogot is. Miután a legutóbbi európai parlamenti választásokon nem sikerült mandátumot szerezniük, felhagytak a hivatalos politizálással, és visszatértek a mozgalmi működéshez.
A részvételükkel tartott I. Gerd Honsik Európai Kongresszus a tervek alapján tehát pénteken kezdődött, majd vasárnap végetért. A kiposztolt menetrendjük szerint október 6-án érkeztek, 7-én „európai egység, Európa szabadságharca a múltban, illetve nemzeti mozgalom és annak megszületése” témában adtak elő egymásnak, majd 8-án elutaztak.
Akiről a neonácik megemlékeznek
A találkozójuk nevét adó Gerd Honsik fiatalon, a ‘60-as években idegenellenes mozgalmak tagjaként részt vett ideológiai indíttatású támadásokban, később csatlakozott az osztrák Nemzeti Demokrata Párthoz (NDP), amit az alkotmánybíróság a ‘80-as évek végén a náci Német Nemzetiszocialista Párt elveiben való osztozás miatt betiltott.
A ‘80-as évektől kezdve mozgalmi kiadványokon és ezek terjesztésén dolgozott, és könyveket is írt, amelyek közül a legnagyobb port a Freispruch für Hitler? - 37 Ungehörte Zeugen wider die Gaskammer (szabad fordításban: Hitler ártatlan? - 37 elhallgatott tanú a gázkamra ellen) című kavarta.
Gyakran a Gerhon Endsik álnév alatt írt, ami a német “Endsieg”, azaz “végső győzelem” kifejezésre rímel, amit azelőtt pár évtizeddel korábban gyakran használtak a Harmadik Birodalom céljainak megnevezésére is. A ‘90-es évek elején az említett könyv miatt már sokadik alkalommal került börtönbe, ekkor holokauszttagadás miatt másfél évet szabtak ki rá. A felelősségre vonás elől Spanyolországba menekült, ahol élt is a következő 15 évben, míg a spanyol hatóságok a harmadik kiadatási kérelemnek eleget téve 2007-ben elfogták. Ausztriában aztán ismét bíróság elé állt, utolsó tárgyalása során egyebek mellett azzal érvelt ártatlansága mellett, hogy soha nem tagadta nyíltan a gázkamrák létezését, csak azokban az esetekben vetette el, amelyekben ő maga “nem ellenőrizte ". Mikor a bíró sokadik alkalommal ismételten elutasította bizonyítékai elfogadását, Honsik tehetetlenségében üvöltözni kezdett és ököllel verte az asztalt a vádlottak padján.
2011-ben, 70 éves korában feltételesen szabadlábra helyezték, egy ideig még Ausztriában élt, majd 2016-ban vásárolt házat a soproni Lehár Ferenc utcában, ahová állandó jelleggel a következő évben költözött be. Nem sokkal később, 76 éves korában halt meg 2018 áprilisában.
Várostúrázó antifák és a rendőrgyűrűből üvöltöző betyráseregesek egy álmos szombaton
A meghirdetett dátumához közeledve az Európai Baloldal - a Budapesten februárban támadásokkal és letartóztatásokkal övezett Becsület Napján is tüntető - apró magyar antifasiszta csoport vonulást hirdetett Sopronba. Majd nem sokkal később velük szemben, egymásnak üzengetés kíséretében a militáns nacionalista Betyársereg is bejelentkezett a hétvégére.
A Magyar Nemzet előzetesen már “forró napokat” vizionált a soproniak és a megerősített rendőrség számára, a Mandiner a szélsőjobb és a szélsőbal összecsapását sem tartotta kizártnak. Ezzel szemben a kormánypárt lapjai nehezen állhattak volna messzebb attól, amit a radikálisok végül kezdtek magukkal. A Fidesz által több mint 15 éve egyoldalúan vezetett városban a délutáni kikapcsolódás szombaton is a közéleti problémák felé emelkedett.
Farkas Ciprián, Sopron fideszes polgármestere úgy mérlegelt, hogy végül a neonáci találkozó és az a körüli fennforgás kapcsán egyetlen, két hosszabb mondatból álló közleményt adott ki, amúgy pedig a háttérben maradt. A látszólagos nyugalom ellenére a biztonság kedvéért rengeteg rendőrt átrendeltek a helyben szolgálatot teljesítőkön felül, akikből minden demonstrálóra vagy három jutott a hétvégén. A Párbeszéd még pénteken, a Momentum szombaton tiltakozott megemlékezéssel egybekötött demonstrációval a neonácik feltételes jelenléte ellen, ugyanannál a holokauszt emlékműnél, ugyanúgy a szélsőjobboldali eszmék terjedése, a gyűlölet és az ennek táptalajt szolgáltató kormányzati politikával szemben.
Szombat délben a fővárosból érkező magyar antifák kellemes őszi napsütésben várták az Osztrák Kommunista Párt tagjait (KPÖ), a gyülekező nagyjából egy órája alatt 20-25 fős csapat gyűlt össze a vasútállomás lépcsőin. Volt bőven idő pózolni is a “United against fascism” molinóval és a “No pasarán!” táblával, nem csak a sajtó csapatnyi képviselőjének, ugyanis az osztrák elvtársak két fotóst is hoztak magukkal. Mivel nekik sem volt fogalmuk arról, hogy hol lehet a neonáci találkozó, ezért több állomás beiktatásával Gerd Honsik soproni háza volt a cél, mielőtt visszaszálltak volna a vonatra.
A hosszú és kisebb seregnyi rendőr által kísért vonulás - amit időnként megafonhoz tartott telefonról játszott Ciao Bellával, Les chants des Partisansal és egyéb mozgalmi dalokkal igyekeztek feldobni - izgalmas pillanata a Városháza előtt jött el, ahol felbukkant egy maroknyi nemzeti radikális ellen-ellentüntető. Mire az antifasisztákat a közelbe engedték, a rendőrök már szoros gyűrűbe fogták a Légió Hungáriásokat és Betyárseregeseket, akik bejelentés nélkül érkeztek - ők nem is túrázhatták körbe szabadon a várost -, és egy rövidebb közjáték után fel is oszlatták őket.
Aztán jött még egy kör: a pár méterre az éttermek teraszán magukat nem zavartatva ebédelők mellett a szélsőbalosok vezetői épp beszédekbe kezdtek volna tolmácsuk kíséretében, amikor egy tíz fő körüli, nagyrészt kopasz csapat tűnt fel hirtelen, ezúttal a hátuk mögül. Az egyenruhások őket is gyorsan elszigetelték, maradt a kicsit németes akcentusú “mocskos nácik”, másik irányból a “mocskos buzik” ordibálása, és a lendületes bemutogatás.
A Momentum holokauszt emlékműnél tartott demonstrációja után velük kiegészülve folytatódott a menet Honsik házához, ami így körülbelül 60-70 fősre duzzadt - közben a politikusok azért ügyeltek arra, hogy ne vegyüljenek a szedett-vedett kommunistákkal, és idővel le is szakadtak. A házhoz érve ismét nem lehetett a találkozóra utaló jelet találni, az utcafrontról legalábbis biztosan nem. Még napokat kellett várni az olaszos őszinteséggel érkező csattanóra.
A csattanó a morbid náci poén végén
A csavar a történetben az, hogy miközben jóval előre nyilvánosságra hozták a program vázlatos helyszínét és menetrendjét, pár sejtelmes utaláson kívül titokban tartották, hogy hol is voltak pontosan.
Az Infokanalon egy szombat hajnalban megjelent sejtelmes poszt a leghatározottabb nyom arra vonatkozóan, hogy hol rendezhették meg az eseményt valójában. A csatolt képeken egy öltönyös alak keze, egy igen drága francia pezsgő, pár tucatnyi pezsgőspohár és a program menetrendje látható. A háttérben öreg lambériával szegélyezett falak, azokon kivehetetlen tartalmú fekete-fehér fotók és egy kitömött fácán tűnik fel. Ennyiből nem lehet megállapítani, hogy ezek Honsik soproni házában készülhettek, vagy akár teljesen máshol.
Sikeresen indult az első Gerd Honsik kongresszus!
- írta mindenesetre a posztjuk.
A konferencia résztvevői végül egy fél hetet még vártak, mielőtt lelőtték volna, hogy mégis hol húzták meg magukat a hétvégén. A CasaPound oldalára szerdán került fel az ízlés szerint morbid neonáci poén, vagy olcsó diverzió csattanóját felfedő bejegyzés:
A Cpi küldöttsége a Gerd Honsik európai kongresszuson járt Bécsben. Számos gondolat inspirálta ezt a napot, ami a testvériesség, az identitások és a sorsközösség alapján megújuló Európa eszméjében telt.
Ezt megelőzően sem az osztrák szervezők, sem a többi résztvevő szervezet, és a bajtársias magyar csoportok Telegram-csatornáin sem lehetett olyan posztot találni, ami beszámolt volna arról, hogy milyen helyszíneken tartották valójában a találkozót. Illetve, a Nacionalista Zóna 3.0 elnevezésű csatorna még pénteken vállalkozott egy erre vonatkozó utalásra, de a kívülállóknak használható fogódzkodót ezzel sem engedtek meg igazán. "A kongresszus résztvevői már a spájzban vannak" - írták, a spájz szót eképpen boldozva és aláhúzva. Mindezzel együtt a CasaPound bejegyzése nem zárja ki azt, hogy egyesek Honsik soproni házát is meglátogathatták, pezsgőbontással leróva tiszteletüket előtte.
Kis városi közéleti tragikomédia, szélsőjobboldalnak biztonságos tér
Habár a szélsőjobboldaliak ez alkalommal nem jöttek át a határon, hogy itt tartsák meg a konferenciájukat, nem csak a szombati tüntetéseken felszólalók szerint mutatott túl önmagán az I. Gerd Honsik konferencia - pontosabban az emögött feltűnő jelenség.
Hunyadi Bulcsú, a Political Capital radikalizmus programvezetője a neonáci találkozó megtartásáról, és az ELTE nyári egyetemét meglátogató amerikai szélsőjobbos aktivistákról szóló hírből kiindulva írt elemzést arról, hogy Magyarország biztonságos térré (safe space) vált a nemzetközi szélsőjobboldaliaknak.
Magyarország ideológiailag és politikailag barátságos, elismert ország a nemzetközi szélsőjobboldal számára, előkelő helyet foglal el a térképükön, és ebből következik, hogy szívesen jönnek ide
– írja Hunyadi. Az elemzés szerint az utóbbi évtizedben gyakorlattá vált, hogy külföldi radikális jobboldali szervezetek, pártvezérek, mozgalmárok, ideológusok találkozókat szerveznek, vagy akár be is költöznek az országba.
A szakértő szerint az általuk képviselt nézetek a kormány politikája miatt a közbeszéd fősodrának része, elsősorban is a migránsellenesség, melegellenesség, liberalizmus-ellenesség, a hanyatló Nyugat kritikája és a Kreml-barátság ilyenek. Többségüket ideológiai ellenfeleik mellett a hatóságok sem fogják zavarni nálunk, amíg betartják a játékszabályokat, állítja az elemzés. Ez azt jelenti, hogy nem keltenek hazai vagy nemzetközi feltűnést, nem végeznek aktív, Magyarországra fókuszáló tevékenységet, és nincs komolyabb kapcsolatuk az itthoni radikális csoportokkal.
Több szempontból is jó példa James Dowson és Nick Griffin esete. A két brit putyinista szélsőjobbos vezető a 2010-es évek közepe táján jó üzletet szimatolva - a még Jobbikos - Toroczkai László segítségével azon ügyködött, hogy ingatlanokat adjanak el bajtársaknak, akik Magyarországra költöznének. A két férfi tevékenységükhöz egy “templomos lovagrendet” alapított itthon, időközben pedig muszlimellenes propagandával 400 ezresre duzzadt követőbázist gyűjtöttek össze Facebookon. Ittlétük alatt aktívan barátkoztak, keresték az együttműködési lehetőségeket a Magyar Önvédelmi Gárdával és a Betyársereggel. Végül 2017-ben kitiltották őket Magyarországról, valószínűsíthetően azért, mert átlépték a fenti vörös vonalakat.
Hunyadi szerint Magyarország vonzerejét tovább növeli a szélsőjobboldaliak számára, hogy több hazai esemény is fontos helyet tölt be a nemzetközi szcéna naptárában. Ilyen a magyar militáns neonácik legfontosabbika, a Becsület Napja, és a European Fight Night is, amire idén májusban elvileg 12 ország résztvevői érkeztek versenyezni. Nem mellékes az sem, hogy egyes magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak, mint a Fight Nightot külföldi társszervezetekkel szervező Légió Hungária aktív nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek.
A szakértő szerint alapvető probléma, hogy
mivel a magyar hatóságok szinte semmit nem hoznak nyilvánosságra a munkájukról, ezért azt sem lehet tudni, hogy mi alapján lépnek fel a szélsőségesekkel szemben.
A nemzetbiztonsági szervezetek számos európai állam mellett a régió több országában is közzétesznek jelentéseket arról, hogy milyen ideológiák, csoportok jelentenek veszélyt a társadalomra. Az efféle transzparencia által pedig következtetni lehet rá, hogy milyen elvek alapján működnek a szolgálatok. "A magyar társadalom jogosan várja el, hogy értse és tudja, hogy a hatóságok mivel foglalkoznak. A hatóságok viszont a jelek szerint nem kezelik partnernek a társadalmat, és így nem is érzik feladatuknak, hogy tájékoztassanak" - teszi hozzá Hunyadi Bulcsú kérdésünkre.
