Több kisebb rendezvény is gyarapította a főváros március tizenötödikéjét, de a két legtöbb résztvevőt vonzó ezek közül az volt, amely szorosan kapcsolódott az Orbán-kormányhoz - az egyik barátilag veregette vállon, a másik pedig ismét lajstromba szedte a bűneit. Elsőként a lengyel-magyar Békemenet kezdődött, a Clark Ádám térre érkezésünkkor ezzel a látvánnyal fogadva:
Közelebbről így néztek ki 700 kilométerről jött, jelvényekkel, zászlókkal fokozottan feltankolt barátaink, akikkel ugye együtt isszuk egymás lőréit:
És volt, aki megmutatta, milyen szépen idomul az árpádsáv a lengyel lobogóhoz.
Itt jött el az a pillanat, amikor a közigazgatási minisztérium szervezésében szervezett másik, hivatalos ünnepi menet leklappolt a budai várból, huszárokkal az élen, és valamilyen rejtélyes okból kifolyólag összetalálkoztak a lengyel jobboldaliakkal. És ha már így alakult, együtt vonultak tovább, a Kossuth tér irányába...
Ez a személygépjármű belelógott a képbe. Sajnáljuk.
Kétségtelenül voltak egyébként izgalmas karakterek a menetben...
...mint ahogy minden lengyel város hozta a maga transzparensét is. Krakkó mindenkit maga mögé utasított.
Korhatár-besorolás: negatív.
Itt egy pillanatra meginogtunk.
Mondanunk sem kell, a magyarságbiznisz, mint minden év márciusának egyik legjövedelemzőbb iparága, itt is mindenhol jelen volt. Kettőt fizet, olcsóbban kapja-akcióval.
Pecabotok legjobb napja.
A magyar Fidesz-támogatók jó része a Széchenyi-téren várta a menetet, tenyereik összeérintésével.
Osztogatott matricát lengyel magyarnak, magyar lengyelnek, a kézfogásból szívet formáló országzászló-színekkel (a logó az alábbi kép jobb felső sarkában is tetten érhető). Itt is egy ilyen jelenetet látunk.
Természetesen a világ egyéb pontjaiból érkezett turisták is lelkesen örökítettek meg mindent, még ha fogalmuk sem volt, mi zajlik.
És újra a mindent vivő taps.
És a nemzetiszínű esernyőklikk egyik tagja.
Aki nem tudná, annak mondjuk, hogy a lengyelek többnyire nagyon vallásos emberek. Ide még egy aranyozott meglepetésvendéget is hoztak.
Gyermek és Messiás.
A Deák tér előtt irányt változtattunk, mint ifjú liberális a keresztyén-konzervatív értékek felé (Orbán Viktor Kossuth téri beszédét alighanem elég jól meg tudnánk tippelni, kis elmúltnyolcévezés, kis erősamagyarozás, ugorjunk), és megindultunk a Szabad sajtó út felé, ahol az Egymilliárdan a magyar sajtószabadságért Facebook-csoport, mint a legnagyobb ellenzéki civil erő készülődött három órakor színpadot robbantani szónokokkal. A tömeg egészen az Astoriáig duzzadt, ami barátok közt is egy Szombathely lakosságának megfelelő létszám.
Juhász Péter, a Milla alapítója és arca a színpadon, aki nemrég azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a köztévében osztotta ki a köztévét.
Az alternatív köztársasági elnöknek megválasztott Dopeman meglepően mérsékelten szólt a mikrofon mögött, még ha be is csúszott az, hogy
én is utálom a vezetőket, de bassza meg, mi neveltük őket.
Sajnos a fotóriport átlal megkövetelt fekvő formátum miatt nem tudjuk megmutatni, milyen remekül festett háttérben a szabadságszoborral.
Egyébként legfeljebb egy gombostűt lehetett volna leejteni.
De tényleg.
Tiszta Kezek, első felvonás.
Tiszta Kezek, második epizód.
Ismét szembejött velünk a kedvenc transzparensünk.
Szimbolikus díjátadásra került sor, átadják a Rák Bende-díjakat, például Lázár Jánosnak a rókalelkű fokozatot vagy Szijjártó Péternek az élesen csikorgó érckakas fokozatát. A poénok ülnek, a közönség meg dőlt.
Mintha lett volna egy olyan film, aminek ez a címe.
Mondtuk már, hogy voltak egy páran?
Felhizlalt kokárda.
Public Enemy-rajongók a tömegben.
A hajléktalan úr Orbán Viktor gyógykezelésére gyűjtött...
...itt pedig a pók, ami mindent behálóz. Na, vajon mit szimbolizál?
Mécs Imre újsütetű hobbijának hódolt.
Háttérben Nagy Navarro Balázs (aki szakszervezetisként éhségsztrájkolt a köztévé előtt, majd megpróbálták ellehetetleníteni a sztrájkját, majd miután ez nem sikerült, kirúgták):
falakat húzhatnak körénk, de a gerincünket nem törhetik!
Közben a nácik nemzeti radikálisok is elkezdték ellentüntetésüket a Jégbüfé előtt, kordonok mögött. Eddig ez nem volt megszokott, de most még Hitlert is éltették, a rendőrség joggal lépett közbe. A vaskerítés túloldaláról is kaptak a nyakukba, egyesek tanulásra buzdították őket, cserébe le lettek zsidózva. Így megy ez.
A kordon mögöttiek általában kamerázni is nagyon szeretik a rendőröket. Így megy ez.
A hiszti azonban mindig nagyon hamar véget ér, mert rendszerint beléjük fojtják a szót. Ez is így megy.
Ezen kívül a fővárosi ünnepségek egyébként atrocitások nélkül zajlottak, a nap pedig annyira beragyogta őket, hogy lelki szemeink előtt még a két pályaszélső Gyulát, Zagyvát és Thürmert is láttuk rózsaszirmok fürdőkádjában összeölelkezni. Kellemes hosszúhétvégét mindenkinek!
