Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Vendégmunkásként az NDK-ban - Negyven éve indult az első csoport Szombathelyről

Az NDK és Magyarország 1967. május 18-án írt alá azt a megállapodást a vendégmunkások fogadásáról. Bő két évvel később, október 2-án indult a kelet-németekhez az első vasi csoport. Köztük Csaba Béla, aki három évet töltött kint, megnősült és fia született.
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Mi volt a feltétele annak, hogy valaki vendégmunkás lehessen az egykori NDK-ban?

Különösebb feltétele nem volt. Be kellett töltenie a 18. életévét, feltétel volt az általános iskola elvégzése és a hároméves kint tartózkodás vállalása. Persze az csak jó volt, ha valaki szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezett. Az NDK-s munkavállalás lényegében szakmai továbbképzésként és nyelvtanfolyamként volt meghirdetve. A jelentkezők döntő többsége betanított munkásként dolgozott és igen fiatal volt.

Csaba Béla napjainkban
Csaba Béla napjainkban

Hány fős csoport indult az NDK-ba, és hová kerültek a vasiak?

Magyarország több településéről is indultak vendégmunkások az NDK-ba. Emlékezetem szerint 1969. október 2-án tízfős Vas megyei csoport ment ki a keletnémetekhez, amelynek a tagjai a megyei tanács munkaerő-gazdálkodási osztályánál jelentkeztek. A legtöbben Karl-Marx-Stadtban laktunk egy tízemeletes bérház háromszobás lakásában és a várostól mintegy tizenöt kilométerre lévő irodatechnikai cégnél dolgoztunk. Itt a közismert Erika írógépeket és Ascota számológépeket szereltük össze. A többség betanított munkás volt, én mechanikai műszerészként egy tisztán német brigádba kerültem. Ennél a cégnél egyébként 36 magyar dolgozott. Természetesen más városokban is sok vendégmunkást foglalkoztattak.

A nyelvtudás egyáltalán nem volt feltétel?

Nem kellett tudni a német nyelvet, s nem is beszélte senki sem. Az indulás előtt Szombathelyen kéthetes nyelvtanfolyamot szerveztek a számunkra, ahol az alapszókészletet elsajátíthattuk. Majd a kinti gyárban önként lehetett részt venni egy német nyelvtanfolyamon, amelyet egy már odakint élő kőszegi sváb férfi tartott.

Kétszer annyi volt a fizetés, mint itthon

Milyen volt a fogadtatás, mennyire „örültek” a németek a magyar munkások érkezésének?

Bizonyos tartózkodás mellett konfliktusmentes volt a fogadtatás, nem volt ellenségeskedés. Amikor már a nyelvet is beszéltük egy kissé, még sorosabb kapcsolatba kerültünk a német kollégákkal. Örömmel mondhatom, hogy engem hamar megkedveltek a brigádom tagjai, Egy hónap alatt betanítottak, és megtanultam a szaknyelvet is.

Mennyivel lehetett többet keresni az NDK-ban, mint idehaza?

A fizetés kétszer annyi volt, mint Magyarországon egy hasonló munkakörben, de a pénz vásárlóereje is sokkal jobb volt. Napi 30 márkát kerestem, egy márka 4-5 forint volt. Már akkor minden szombat szabad volt a keletnémeteknél, de ha valaki hétvégi munkát is vállalt, azt duplán fizették. Semmiféle kiszolgáltatottságot sem éreztünk, ugyanannyi pénzt kaptunk ugyanazért a munkáért, mint a németek. Tudomásom szerint a mai, nyugati országokban dolgozó vendégmunkásoknál ez nem így van.

Hogyan töltöttétek a szabadidőt, voltak-e közös bulik a németekkel?

Munka után busszal vittek haza bennünket Karl-Marx-Stadtba, aztán bevásároltunk magunknak, s különböző programokat szerveztünk. Főként hétvégén mentünk el szórakozni, sörözők, táncos helyek álltak rendelkezésünkre. Pénzszűkében nem voltunk. Előfordult, hogy németekkel együtt is elmentünk szórakozni. Azt is annak az időszaknak köszönhetem, hogy tizennyolc éves koromban megtanultam önállónak lenni, egy idegen környezetben gondoskodni magamról. Odakint csak egymásra számíthattunk a magyar társaimmal.

Az 1970-es években többször is jártam az NDK-ban, s ott azt hallottam, hogy a német családok féltették leányaikat a magyar fiúktól, ezért kiírták a házak bejáratára, hogy magyaroknak belépni tilos.

A mi időnkben ilyenről nem hallottam, hiszen még csak akkor kezdték megismerni a németek a magyarokat. Lehet, hogy később előfordult ilyen. Persze nálunk is volt konfliktus német és magyar srácok között a német lányok miatt, több magyar vendégmunkást is haza kellett rendelni botrányokozás, fegyelmezetlenség miatt, de nem ez volt a jellemző. Minden csoporthoz rendeltek egy magyar állami megbízottat, aki továbbította, kezelte a gondokat, problémákat, közvetített a magyarok és a németek között.

Ebben a háztömbben laktak a Vas megyeiek is
Ebben a háztömbben laktak a Vas megyeiek is

Műtét és esküvő

Milyen gyakran lehetett hazautazni, mennyit tudtak a keletnémetek Magyarországról?

Két hazautazást a cég fizetett, kettőt mi álltunk a szabadságunk terhére. Főként ünnepnapokra jöttünk haza. Az idősebb németek meglehetősen keveset tudtak Magyarországról, egyesek azt hitték, hogy még mindig lóháton közlekedünk. A fiatalok már felvilágosultabbak voltak, sokan jártak közülük Budapesten, a Balatonon. Azt nem hallottam annak idején, hogy a nyugatnémet rokonaikkal nálunk találkoztak volna.

Bizonyára voltak soha el nem felejthető emlékezetes élmények, események…

Néhány esetre igen jól emlékszem negyven év után is. Egyik nap perforált vakbélgyulladással szállítottak a gyárból egy közeli kisváros kórházába, ahol azonnal meg is műtöttek. Ahol az orvosok, ápolók példamutatóan bántak velem, igen odafigyeltek rám. A hálapénz, a paraszolvencia rendszere nem létezett, a németek szerint sértés lett volna pénzt felajánlani az orvosnak vagy az ápolóknak. Az operáció után a műtétet végző orvossal nem is találkoztam, nem járt az ágyamhoz, hogy kiudvarolja a hálapénzt. Az egészségügy színvonala, az erkölcsi hozzáállás már akkor jobb volt, mint most minálunk. Nem igaz tehát, hogy az egész egykori szocialista blokkra jellemző volt a hálapénz rendszer. Másfél hónapot töltöttem kórházban.

Kollektív sörözés a szálláshelyen
Kollektív sörözés a szálláshelyen

A német és magyar munkatársaim tudták, hogy nagy a baj, s pénzt gyűjtöttek a számomra. Még nem tudhatták, hogy koporsóra vagy a keresetkiesés pótlására kell a pénz. Amikor kiderült, hogy meggyógyultam, az állami megbízott hozta be a kórházba az összegyűlt összeget. A németek egyébként a hivatali életben sem ismerték a kivételezést, a korrupciót.

Egy másik emlék a házasságomhoz kötődik. Jómagam egy-másfél évig éltem a magyar társaimmal együtt, majd megnősültem. Német lányt vettem feleségül, s az ő családjához költöztem. Nem mindennapi sztori volt, amikor kötőhártya-gyulladást kaptam, és lekötött szemmel úgy néztem ki, mint egy kalóz. Ennek ellenére mezítláb, jogosítvány és bukósisak nélkül felültem egy Jawa motorkerékpárra. Balszerencsémre már az első utcasarkon „lemeszelt” a rendőr. Különösebb ügyet nem csinált a szabálysértésből, kiállított egy csekket 50 márkáról, ami még kétnapi keresetemnek sem felelt meg, s mehettem az utamra.

Nem vol előny német vendégmunkásnak lenni

Milyen volt az élet akkoriban az NDK-ban, mit lehetett venni a kinti kereseten?

Hiánygazdaság volt, sok mindent előre kellett megrendelni, de ehhez fegyelmezetten alkalmazkodott is a lakosság. Tudták, hogy ha téliszalámi érkezik, akkor csak tíz deka vásárolható belőle, s a utcákon is kapható bratwursthoz csak egy zsemle jár. A vendéglátóhelyeken nem lehetett üres szék az asztaloknál, bárkit odaültethettek, s előfordult, hogy a helyekért sorba kellett állni a bejáratnál. A kinti keresetéből a legtöbb fiatal MZ motorkerékpárt vásárolt. Ez egy igen gyors motor volt, s bizony a száguldozás sok kint dolgozó magyarnak az életébe került. A legtöbben a három év alatt az NDK-ban szereztek jogosítványt, s a bankok a magyaroknak is adtak vásárlási kölcsönt.

Marx Károly szobra Karl-Marx-Stadt jelképe volt
Marx Károly szobra Karl-Marx-Stadt jelképe volt

Mint említetted, az első feleséged német volt. Hogyan ismerkedtetek meg?

Egyik este egy zenés-táncos szórakozóhelyen jöttünk össze, ő a testvéreivel volt én a társaimmal. Még a kint tartózkodásom alatt elvettem feleségül, sőt, született egy fiúnk is, akit három hónapos korában hoztunk Magyarországra. 1972 szeptemberében tértem haza, de már a német feleségemmel és a fiammal. Sokkal jobb, gondtalanabb életem lett volna az NDK-ban, de a magyar szívem hazahúzott, a feleségem pedig azt mondta, hogy ott él, ahol én szeretnék.

Volt valami előnye a hazatérés után annak, ha valaki vendégmunkásként külföldön dolgozott?

Előnye? Szinte büntetésnek számított. A feleségem nem kapott gyest, nem tudott munkahelyet szerezni. Egy fillért sem kaptunk az első időszakban, családi támogatásból tengődtünk. Kintről hoztuk a háztartásunk berendezéseit, és még volt egy kis spórolt pénzünk, amit hamar fel kellett élnünk. A nagymamámnál laktunk. A korábbi munkahelyemre nem mentem vissza, mivel fiatal házasként sokat kellett volna távol lennem a családomtól. Inkább elhelyezkedtem egy varrodában műszerészként 1400 forintért. A lakbérünk 400 forint volt, így 1000 forint maradt megélhetésre havonta. Hogy mennyire nem törődtek velünk, arra jó példa, 1973. január 2-án bevonultattak katonának. Áprilisban ugyan egészségügyi okokból leszereltek, addig azonban egy fillérnyi támogatást sem kapott a feleségem.

Úgy tudom, az egykori vendégmunkások létrehoztak egy weboldalt .

Ezt igen jó ötletnek tartom. Ennek segítségével jómagam is fel tudtam venni a kapcsolatot negyven év után egy magyar társammal. Sikerült már több országos nosztalgiatalálkozót is összehozniuk az egykori vendégmunkásoknak a honlapon keresztül. Azt az időszakot ugyanis nem lehet elfelejteni, a múltat pedig ápolni kell.

1967-ben a magyar Munkaügyi Minisztérium és az NDK Munka- és Bérügyi Államtitkársága munkaerő-együttműködési egyezményt kötött, amelynek keretében magyar fiatalok NDK-beli vállalatoknál dolgoztak, nyelvet és szakmát tanultak. A foglalkoztatással az úgynevezett Ratkó-korszak népes korosztályát, valamint az új gazdasági mechanizmus életbe lépésével prognosztizált munkaerő-fölösleget kívánták elhelyezni, míg az NDK a munkaerő-szükségletét pótolta ezen az úton.

1980-ban utazott ki hároméves szerződéssel az utolsó csoport. Az egyezmény 12 éve alatt több mint 30 ezer fiatal dolgozott az NDK-ban, közülük mintegy 15 ezren töltötték ki munkaszerződésüket. Egyes források szerint körülbelül 10 ezren élnek közülük ma Németországban.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Hozzásszólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Közélet

Hirdetés