Februárban egy hosszabb írásban számoltunk be „A tanár a 21. század influencere lesz” – Megvalósult sci-fi az ELTE SEK falai között 2020. February 06. 08:02 a szombathelyi egyetem digitális oktatással kapcsolatos úttörő elképzeléseiről és a már meglévő, a scifik világát idéző eszközeiről.
Akkor Németh István ELTE-SEK rektorhelyettes úgy gondolta, szeptembertől megkezdődhet a leendő tanárok oktatása az új technikával, és a “SEK-módszer” néhány év múlva már megjelenik a közép- és általános iskolákban.
Álmunkban sem gondoltunk arra, hogy héhány hét múlva az egyik pénteken bejelentik, hogy a következő hétfőtől kötelezően mindenhol ez lesz a módi.
Illetve ez így nem igaz.
Az ELTE-SEK által kidolgozott módszernek nem sok köze van ahhoz, ami most történik az országban, mert a digitális oktatás némileg mást takar, minthogy a tanulók nem járnak iskolába, és az iskolákra és a tanárokra bízzák, hogy csináljanak valamit az interneten.
Aki csak egy kicsit ismeri a magyar közoktatást, az tudja, hogy a digitális oktatástól olyan messze vagyunk, mint Makó Jeruzsálemtől; elég csak az új alaptantervre gondolni, ahol a legnagyobb társadalmi vitát az váltotta ki, hogy hány órában kellene Kertész Imrét vagy Herczeg Ferencet tanítani; és a 21. század kihívásairól alig beszélt valaki.
De a szükség nagy úr, ha mély vízbe dobják az úszni nem tudó embert, igyekszik nem belefulladni, és valahogy a medence széléig elvergődni.
Valami ilyesmi történik most az iskolákban.
A közelmúltban már beszélgettünk egy tanárral arról, hogyan látja a digitális kezdeteket, és most a másik oldalt, a szülőket és az idősebb diákokat kérdeztük az első hetek tapasztalatáról.
Ahol két gyerek van egy családban
“Összességében több a pozitív, mint a negatív tapasztalatom, a tanárok előtt le a kalappal, tényleg összekapták magukat” - mondja V., aki családjával egy tömbházban él: a kisebbik fiúgyerek másodikos, a lány ötödikes egy nagyobb szombathelyi általános iskolában.
Azok a tanárok, akik korábban is élvezettel tanítottak, most is igyekeznek a legtöbbet kihozni a helyzetből, és nagyon változatos, kreatív ötletekkel állnak elő, és vannak azok, akik egyszerűen word-dokumentumban elküldik az anyagot, amit el kell olvasni, ki kell tölteni és visszaküldeni - mondja.
A másodikosok a Google Classroom platformot használják, és gyakorlatilag a hagyományos órarend szerint megy a tanulás. A fiú reggel nyolckor megnyitja az alkalmazást, megnézi mi a feladat és neki is tud állni. Ebben segítségére van, hogy az iskolában már korábban is volt digitális tábla, így nem teljesen új a tanulási környezet. A fotózásnál, feltöltésnél segíteni kell neki, mint ahogy segíteni kell neki magában a tanulásban is. Ez utóbbi azt jelenti, hogy gyakorlatilag mellette kell ülni, mert ő még nagyon igényli, hogy a tanulás valamiféle közösségben történjen, és igényli a folyamatos ösztökélést is.
Szerencsére V. és férje meg tudják oldani, hogy valaki mindig el tudja látni ezt a szerepet.
Az idősebbik gyermek az első héten idegenkedett ettől a tanulási formától, még kisebb konfliktusok is voltak, de mostanra egészen belerázódott, mint ahogy belerázódott az új napirendbe is. Mivel a leány diszgráfiás, még előny is, hogy nincsenek szigorúan véve a 45 perces órakeretek, így van ideje alaposabban és precízebben befejeznie egy-egy feladatot, amely a hagyományos órán nem mindig sikerült. Ő már önállóbban dolgozik, de azért rá is oda kell figyelni, hogy valóban azt csinálja, amit kell.
“A rendszer kétségkívül működik, és jó megoldásnak tűnik, ha a gyerek egy-két hétig hiányzik és így pótolja, de ha hónapokról lesz szó, más a helyzet”- véli S., aki szerint a legnagyobb gond az, hogy - bár akad jó példa is - kevés a valódi visszajelzés, és egyre több olyan anyagrész is van, például matematikából vagy angolból, ahol a szülők nem tudnak segíteni, mert nem ez a foglalkozásuk.
Az édesanya egyik legnagyobb aggálya, hogy az így kapott érdemjegyek mennyire lesznek reálisak. Hiszen a pedagógus nem tudja, hogy az elvégzett munkából és dolgozatokból mennyi a gyerek, mennyi a szülő és mennyi a Google-kereső érdeme.
Szerinte problémát jelenthet az informatika is: nem biztos, hogy minden családban hirtelen lesz ennyi laptop, és nem minden szülő tudja magabiztosan kezelni az eszközöket.
Nekik külön gondot jelent, hogy a kialakult helyzetben elmarad a lány logopédiai fejlesztése, ami pedig fontos lenne.
S. a tízes skálán 6-7 pontot ad a digitális oktatás hatékonyságának.
Arra a kérdésünkre, hogy hogy lehet bent tartani a tömbházban a gyerekeket, azt a választ kaptuk, hogy “nehezen.”
A korábbi rossz idő segített ebben, de amikor kisüt a nap, nagyon nehéz meggyőzni őket, hogy maximum a ház előtt lehet este egy kicsit rollerezni.
Amúgy a gyerekek a szobafogság óta a soha nem látott lelkesedéssel segítenek az erkélyen lévő növények gondozásában és jutalom lett levinni a szemetet.
“Tudomásul kellene venni, hogy otthon nem tanárok vannak”
B.-nek 12 éves fia egy Szombathelyhez közeli település kisebb iskolájába jár. Ő tíz pontból maximum ötöt adna ennek az oktatási formának.
“Az addig működik, hogy a tanárok öntik ránk a tanulnivalót, csakhogy a szülő nem tanár, nem tudja úgy elmagyarázni a tananyagot, ami leginkább e-mailben vagy a Kréta rendszeren át érkezik” - mondja.
Megadják, hogy azon a napon mit kell elolvasni a tankönyvben, mire kell válaszolni a munkafüzetben és olykor érkeznek linkek YouTube-videókhoz is. A megoldott feladatok egy részét le kell fotózni és elküldeni, illetve megérkezek a javítókulcsok is.
“Az a szerencse, hogy itthon vagyok, tudok ezzel foglalkozni. Igyekszem segíteni a magyarázatokban, már amelyik tantárgyból tudok, de a matek például még így sem megy” - magyarázza a nehézségeket B., aki szerint ha tanulásról van szó, a szülőket nem veszik annyira komolyan a gyerekek, mint a tanárokat, így nehezebb otthon munkára bírni őket.
“Nálunk fejetlenség van. Én megértem a tanárokat, hogy van egy anyag, amit le kell adniuk, de azt is tudomásul kellene venni, hogy otthon nem tanárok vannak” - fogalmazza meg több ismerős szülő véleményét az anyuka.
Már volt dolgozat is, természetismeretből küldték a kérdéseket: a válaszokat leírták, befotózták, amiket aztán a tanár kijavított és osztályozott. Gyakorlatilag mindent lehetett használni, a tankönyvtől kezdve a szülői segítségig.
“Nagyon nagy kétségeim vannak ennek a ránk ömlesztett tananyag hatásfokáról. És attól félek, a tanároknak utólag nem lesz idejük korrigálniuk a kieső anyagot. Talán az lenne a megoldás, ha a nyári szünet egy részét beáldoznák valamilyen korrepetálásra, mert ezt nem szabadna így hagyni” - véli az anyuka.
Ami a bezártságot illeti, a családnak szerencsére van egy kis hátsó udvara, ahol lehet kertészkedni, barkácsolni, mozogni. Azt viszont gyakran mondja a hatodikos fiú, hogy
“milyen jó lenne most suliban lenni.”
Egy érettségire készülő lány
“Az átállás nem volt egyszerű. Egy tanárunk szinte azonnal megpróbálta felvenni velünk a kapcsolatot, ami sikerült is. Azóta három tanár is van, akivel videón keresztül rendszeres kapcsolatban vagyunk. Az egyik kiemelkedően jól kezeli ezt a helyzetet, minden nap beszélünk vele. Céltudatosan azt beszéljük meg, ami az érettségire kellhet” - árulja el K., aki egy szombathelyi szakgimnázium végzős tanulója.
“Mivel itthon vagyunk, talán jobban tudunk csak a tanulásra figyelni, nem megy idő például az iskolába járással, magunk osztjuk be az időt, hogy mikor mit kell ismételni, tanulni. Másrészről ugyanaz adja a nehézséget is, hiszen attól, hogy feladatot kapunk, még nem jutunk el a megoldáshoz” - mondja a lány, aki szerint ez különösen nagy kihívás egy matematikai feladat megoldásánál vagy egy novella elemzésénél.
Ráadásul úgy, hogy a végzősök közül sokan jártak eddig magántanárhoz, akik segítettek a felkészülésben, de most ez a lehetőség is korlátozott.
“Az érettségivel kapcsolatban a bizonytalanság a legrosszabb”
- mondja a lány, aki úgy gondolja, ezzel kapcsolatban más országokban tisztább helyzet alakult ki.Az édesanyja egyetért, és örül lánya szorgalmának
S. osztja lánya véleményét. Ő is úgy gondolja, hogy az említett szombathelyi szakgimnázium összességében megugrotta a lécet. A fiatal tanárok “sec perc alatt” átálltak az új módira. Bár a lánya nem szereti, ha “tanóra közben” zavarja, azt látja, hallja, hogy a videochaten még felelés is van.
Az is igaz, teszi hozzá, hogy vannak tanárok, különösebben az idősebbek, aki lassabban reagálták le a helyzetet, és bizony vannak olyan tantárgyak is, amelyeket egyszerűen képtelenség ebben a formában megtanulni. Például a matematika. Szerencsére a szaktantárgyakat kedves és lelkes pedagógusok tanítják, így talán ezekkel remélhetően nem lesz baj a vizsgákon.
Igaz, teszi hozzá S., az ő helyzete az átlagnál könnyebb, mert gyermeke alapból szorgalmasan és nagyon lelkiismeretesen készül az érettségire.
“Nem tudom mi lenne, ha napi 4-5 órát kellene a gyerekem mellett ülni”
- vallja be a beszélgetés végén az édesanya.“Nyilván nehéz ez a helyzet, de nem vagyunk kétségbeesve”
“Nálunk meglepően zökkenőmentesen ment ez. A pénteki bejelentés után az igazgató elkezdett üzengetni a Krétán, hétfőn pedig a tanárok már létrehozták az első Google Classroom-osztályokat, és néhány napon belül minden tanárral megvolt a kapcsolatunk”
- emlékszik vissza az indulásra T., egy jó nevű szombathelyi gimnázium végzős tanulója. A tanulás is hamar elkezdődött.A gyakorlat az, hogy a tanárok reggel elküldik az aznapra szóló anyagokat és a leendő házi feladatot.
“Ez utóbbiból még elbírnék többet”
- mondja a fiatalember, nem tudjuk mennyire tolmácsolva a többiek vágyait.Értelemszerűen prioritást élveznek az érettségire készítő feladatok.
Matekból neki is elkelne kicsivel több élő magyarázat, de az interneten sok forrás fellelhető, ráadásul sok tudásbázist most ingyenessé tettek, és ezekből össze lehet kovácsolni valamit.
Videós órájuk osztályszinten egyedül történelemből van. Ott sem látják a tanárt, csak a prezentációját, de hang van, az óra interaktív, és van kérdés-felelet is.
“Ő oldotta meg szerintem a legjobban a feladatot, ez az óra közelíti meg a legjobban azt, mintha ott lennénk” - mondja T., hozzátéve, hogy kisebb létszámot jelentő fakultációs órák is gyakran videósak, és a tanárok folyamatosan jelzik, hogy keressék őket bátran, bármilyen problémájuk van.
Az értékelés nemrég kezdődött, még nagyon kevés érdemjegyük van, és egyelőre nem világos, hogy hogyan lehet ezt megoldani ebben a formában.
“Nyilván nehéz ez a helyzet, de nem vagyunk kétségbeesve”
- fogalmazza meg maga és végzős iskolatársai véleményét T.Mi pedig várjuk, hogy fogalmazza meg ön is véleményét és tapasztalatát a digitális oktatással kapcsolatban!