Csobog a víz, habzik, mint állat, benne barnamedve lubickol. Én meg azon kapom magam, hogy ezt - a fél gördítéssel lejjebb bárki által elindítható streamet - nézem már vagy húsz perce. Mindeközben az egyik kedvenc Boiler Room mixemet hallgatom, de hiába tartozik ahhoz is videó a YouTube-on, a mozgóképe éppen kevésbé érdekel, mint ez itt. Amiben más nagyon nem történik, mint a barnamedve lubickolása az alaszkai Katmai Nemzeti Park webkameráján át, a Brooks-vízesésnél.
Azaz dehogynem történik, mert a barnamedve nem cél nélkül lubickol, ő nem csúszik bele egy kiadós bayerzsoltingba, hanem nagyon is hasznos a tevékenysége: lazacra vadászik. És ezt most valószínűleg nem csak én nézem, annyira nem, hogy
tavaly több mint 22 millióan keresték fel a közvetítést.
Ami, ahogy mondtam, itt indítható is, gyerekkel az ölben, vacsoravillával a kézben, laptoppal az ágyban, mobilról munkába menet, asztali gépről a főnök háta mögött:
Ahogy az Atlantic újságírója éleslátóan megjegyzi, a stream nem csak azért szédületesen népszerű, mert hát az internettel jóllakatott nagyvárosi ember ritkán lát ilyen egzotikus vadállatokat, pláne a világ túlfelén, ahova egyébként még autóút sem vezet (és annak ellenére, vagy épp azzal együtt, hogy a közvetítésnek csak elenyésző részét teszi ki a klasszikus medveakció). Hanem azért is, mert
a közösségi médián keresztüli rákapcsolódás Földanya kebelére olyan, mintha egy virtuális tábortűz köré gyűlnénk,
ahogy azt Roy Wood, a medvekamera ötletéért felelős helyi vadőr kommentálta.
A közösségépülés bizonyítéka nem csak az, hogy a nézők már neveket is adtak a maciknak, jóval inkább az a több mint 130 ezer hozzászólás a medvekamera hivatalos oldalán, amikben az emberek a látottakat tárgyalják meg, és osztanak meg egymással olyan kiemelkedő jelenteket, mint például a drámai pillanat, amikor az egyik főszereplő kölyökbocsai lezúgnak a vízesésen, ő pedig rohan megmenteni őket:
Mindezzel együtt nem lehet elvitatni az élőzésnek azt az érdemét sem, hogy a kecske-káposzta jóljárás klasszikus duplanyertes esete forog fenn: az embernek nem kell Alaszkába utaznia a különleges látványért, a medvéknek pedig nem kell azzal szembesülniük, hogy hülye kíváncsi emberek százai bolygatnak bele az életükbe (ami egyébként már eddig is komoly gondokat okozott a nemzeti parkban, holott annak pont az lenne a dolga, hogy ne engedje közel a humanoidokat).
És nem csak ez az egyetlen közvetítés, amibe be lehet kapcsolódni az explore.org oldalán: rétisas-fészektől tigristanyán át a gyilkosbálna-élettérig lehet válogatni, és mindegyik stream szinte maga a zen, nyugtatóbb jelleggel bír bármilyen receptre írt agyzsibbasztónál, a kíváncsi várakozástól a felfedezés öröméig eljutni pedig valami leigázó élmény bír lenni.
Úgyhogy én akkor mennék is, mert meg kell néznem, lesz-e ebből kiadós vacsora vagy sem:
