A Nemzeti Sport készített interjút a Kisvárda 21 éves kapusával, Artem Odincovval. A fiatal sportoló elmesélte, már 13 évesen kénytelen volt elmenekülni, családját is hátrahagyva a kelet-ukrajnai háború elől, Doneckből. Kárpátaljára, Munkácsra érkezett, ahonnan tizenhat évesen szerződtette a Kisvárda.
„Abból merítettem erőt, hogy labdarúgó akartam lenni. Fiatalon felmértem, ha nem teszem oda magam, nem valósul meg az álmom. A családom mindent alárendelt annak, hogy labdarúgó legyek, nagyra értékeltem az erőfeszítéseiket, hálás vagyok nekik.” – mesélte a sportnapilapnak a kapus.
Elmondta, óriási lehetőség volt számára, hogy egy uniós országba érkezett. Már az NB I-ben és a Magyar Kupában is bemutatkozott. Itt talált magának párt is, és nem tervezi, hogy elhagyja az országot. Reményei szerint rövidesen megkapja a magyar állampolgárságot is.
Bár a donecki embereket irtózatosan megviseli a háború borzalma, a szülei egy percig sem gondolkoztak azon, hogy elhagyják a szülőföldjüket. Nincsenek könnyű helyzetben, de legalább mindketten jól vannak.
„Egyébként én már megkaptam a behívómat – mondta a lapnak -, de egyelőre Magyarországon maradok. Borzasztó a helyzet Ukrajnában. Korábbi lakhelyemen, Mariupolban például nincs élelem, ivóvíz, mindennap lőnek, lőnek és lőnek. Megszűnt az a futballklub, amelyben játszottam, a stadion sem áll már, és a kollégiumnak is annyi. Tudok olyan korábbi csapattársamról, akinek a házát rakéta találta el, a családja hajléktalan lett, az egyik kis faluban húzzák meg magukat. Az pedig a nemzetközi hírekbe is bekerült, hogy a helyi gyerekkórházat lebombázták. Nagyon felbőszít ez a helyzet, utálom az egészet!”
