Nehéz volt eldönteni, hogy kinek volt jutalom inkább a Szombathelyi Sportiskola évzárója hétfőn este az Arena Savariában. Látszólag mindenki izgult, a hely a kezdés előtt sokkal inkább hasonlított egy felbolydult méhkasra, éppen ezért mi inkább a karzaton foglaltunk helyet.
Bár a kezdésre mindenki elfoglalta a helyét és lecsendesedett a zűrzavar is, mégsem bántuk meg, hogy kicsit mindenki fölé helyezkedtünk. A speaker épphogy tudatosította a jelenlevőkkel, hogy milyen eseményen vagyunk, máris következett az egyik legnagyobb attrakció.
In medias res, és máris a dolgok közepében találtuk magunkat. Mondjuk a plafonról lelógó két fehér tissue (ez egy nagyjából 20 méteres selyem anyag, ami 10 méternél összefogva van rögzítve) elég szembetűnő volt, amit nehéz lett volna nem észrevenni. És igen, nagyon jó ötlet volt, hogy ezzel kezdtek.
Bár a zene csak harmadszorra indult el rendesen, de ez sem szegte kedvét a két kislánynak, Mihalicz Biankának és Szanyi Bellának. Felkapaszkodtak a selyemre és egy olyan produkciót mutattak be, hogy még most is keressük az állunkat.
Míg próbáltunk magunkhoz térni az ámulatból, a helyi műsorközlő köszöntötte a díszvendégeket; dr. Nemény Andrást, Szombathely Megyei Jogú Város polgármesterét, Tóth Kálmánt, Szombathely Megyei Jogú Város Városstratégiai, Idegenforgalmi és Sport Bizottságának elnökét, Kovács Cecíliát, a Szombathelyi Sportközpont és Sportiskola Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatóját, Boros Andrást, a Szombathelyi Sportiskola vezetőjét, Kovács Balázst, Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Egészségügyi és Közszolgálati Osztály Sport és Ifjúsági Iroda vezetőjét, dr. Polgár Tibort, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Sporttudományi Intézetének nyugalmazott munkatársát, Gráczer Györgyöt, a Falco KC ügyvezető igazgatóját, és Horváth Vilmost, a Szombathelyi Dobó SE elnökét.
Ezt követte a sportiskolások bevonulása, ami egy igazi diadalmenetté formálódott, hiszen a szakosztályokat a Sportiskola korábbi növendékei, az azóta már jelentős sikereket elért egykori tanulók vezették fél. Az élen Halász Bence, olimpiai ezüstérmes kalapácsvető, Rába Dániel és Gyurátz Réka, szintén kalapácsvető olimpikonok, Dévai Boglárka, Európa-bajnok tornász, végül pedig Perl Zoltán, Váradi Benedek, Bognár Kristóf és Verasztó Péter, a Falco bajnoki ezüstérmes és a bajnokcsapat oszlopos tagjai érkeztek sorban.
A kivetítőn pedig elkezdett peregni az elmúlt 25 év filmje. Mintha csak tegnap lett volna az a fránya 1999, amikor hódító útjára indult a Szombathelyi Sportiskola. A videó után pedig a polgármester köszöntője következett.
Nemény András kiemelte, hogy ez a mai nap nem egy cég ünnepe, hanem a városé, hiszen jelen esetben nem a cég a fontos, hanem az, amiben a szív és a lélek lakozik, vagyis elsősorban a gyerekek, a szombathelyiek és a magyarok. Mert hiába a városi kötődés, megvannak azok a teljesítményszintek, olimpiai ezüst, Európa-bajnoki cím, amelyekre már nem csak a város lakói lehetnek büszkék, hanem az egész ország is.
Időközben a két tissue eltűnt, s ekkor egy újabb, tájidegen tárgyat vettünk észre, mégpedig egy zongorát. És ez is van olyan, mint egy színházi kellékpisztoly: ha megjelenik a színen, akkor hamar használatba kerül. Itt sem kellett sokat várni, S. Hollósy Kornélt ült a billentyűk mögé, és előadott egy saját szerzeményt. Azért azt is meg kell jegyeznünk, hogy kosárlabdával sem épp ügyetlen.
Kovács Cecília pedig a kezdeteket idézte fel, többek között az 1996-os bevezető jellegű indulást, és az első sikereket Pars Krisztiánnal. Ezt követte az 1999-es megalakulás, amikor is 8 szakosztállyal kezdték meg közös munkát. Az idők folyamán a kézilabda és tenisz szakosztályok kiváltak, míg az úszók csatlakoztak, így a tartalom változott, a lényeg nem: a sport közösségformáló ereje mindvégig megmaradt.
Ezek után minden szakosztály tartott egy rövid bemutatót, elsőként az úszó, majd a futó-ugró, a dobó, a görkorcsolya, a kosárlabda, röplabda, torna és végül a sakk szakosztály is megmutathatta magát. Majd egy videó a Sportiskola büszkeségeiről, hogy végül elérkezzen a jutalmazások ideje. Idén is két kategóriában osztották ki: a talent, vagyis a jövő reménységei, illetve a kiemelt kategória azoknak, akik már országos bajnokságban is sikereket értek el a korosztályukban.
A díjakat Nemény András, Tóth Kálmán, dr. Polgár Tibor és Kovács Cecília adták át felváltva, de nem csak a diákok részesültek elismerésben, hanem azok az edzők is, akik a Sportiskola indulása óta a munkájukkal segítették a projekt sikerességét.
Az est zárásaként a FACE Team zsonglőrködött a kosárlabdákkal. A show-elemekkel tarkított akrobatikus sportszínház egyik tulajdonosa Döbörhegyi Balázs szintén a sportiskolában kezdte, ma pedig NBA és FIBA rendezvényeken lépnek fel, illetve a Cirque du Soleil is velük hozta létre a Mad Apple nevű show-t, amelyet Las Vegasban mutattak be.
A rendezvény végén még volt lehetőségünk néhány kérdést feltenni Kovács Cecíliának. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen érzés részesének lenni ennek a 25 éves sikertörténetnek:
Nagyon felemelő érzés, és nagyon frenetikus, hogy ebben az időszakban itt lehetek és vezethetem a Sportiskolát. 25 éve létezik ez a sportiskolai képzés Szombathelyen, és mindenek előtt a közösség az, ami rettenetesen nagy siker és élmény, akár a szülőknek, akár a gyerekeknek. A sport mellett a legfontosabb az, hogy olyan barátságokat alakítanak ki, amelyek örökre megmaradnak számukra.
Mik a távlati tervek? Esetleg lehet számítani egy új szakág érkezésére?
Új szakág érkezése most nem várható, minden más attól függ, hogy a TAO milyen formában kerül átalakításra az országban, ha átalakításra kerül. Remélem, megtartják azt a lehetőséget, hogy ingatlan-felújításokat is finanszírozni lehet ebből a forrásból, mert így minőségi sportkörülményeket tudunk fenntartani a gyerekeknek. A cél az, hogy a gyerekek létszámában fejlődjünk, ehhez pedig edzői létszámban és férőhelyszámban is fejlődni kell, tehát intézményi férőhelyet kell tudnunk biztosítani.
A jelenlegi rendszer hány gyereket tud még befogadni?
Még van kapacitás a városban, tehát az iskoláknak a tornatermeit vesszük igénybe, akár mondhatom a Brennert, a Hermant, a Horváth-iskolát, a Paragvárit, ezeknek a tornatermeiben mind edzéseket, kosárlabda-edzéseket folytatunk. Még van szabad kapacitása ezeknek az intézményeknek, így tudunk bővülni gyereklétszámban és az 560-600-as létszámot még tudjuk feljebb tornászni. A jelenlegi kapacitással még párszáz gyereket biztosan tudnánk fogadni.
