A kérdésre röviden válaszolva, átfutva a programokat: hazudnánk, ha azt mondanánk, hogy nincs hova fejlődni. Viszont füllentenénk akkor is, ha azt mondanánk, hogy nem látjuk az akarást. Viszont ha már K-Európa legmonumentálisabb zenecirkuszáról beszélünk, akkor ebből az akarásból lehetne sokkal, de sokkal több. Jó lenne nem azt érezni, hogy a szervezők (akarattal? tájékozatlanságból?) belőtték magukat a langymeleg középmezőny sávjába, ahol a kevésbé izgalmas új, és az egykor talán izgalmas, de a fénykorukon már jócskán túlesett öreg zenekarok tanyáznak. Úgyhogy mi most elmondjuk, hogy aki unja már a szinte haknizni visszajáró Madnesst és Bonobót és Placebót, az mire menjen inkább őhelyettük.
Angel Haze, a könyörtelen angyalka
A nádszálvékony detroiti rapperlány 2012-ben száguldott bele aszteroidaként a mértékadó zeneblogok és magazinok érdeklődési körébe, azóta viszont kikaparhatatlan onnan, mindig írnak róla, bármi is történjék vele. Ami nem véletlen: nem csak csípős a hangja és erőteljesen a rímei, de ő volt az, aki például nem félt kireppelni magából saját tinédzserkori megerőszakolásának traumáját. Szóval a lelke is erős? Igen. Nézzük meg színpadon is!
Jagwar Ma, a kábó nélkül is elszállós
Elég-e annyi, hogy egy 2013-as horvátországi fesztiválon az ő koncertjük után mondtam azt, hogy kész, ezután bármilyen szar jöhet, nekem máris megérte az a százvalahány euró? Lávafolyamként áramló pszichedelikus indie-popot gyárt a Jagwar Ma, egyesek szerint olyat, mintha J Dilla játszana Primal Screamet, ami Beatles-dalt ad elő. Így vagy úgy, a Howlin az elmúlt évek egyik legkiemelkedőbb albuma volt, élőben hallani pedig igazi antigravitációs faszaság lesz.Mount Kimbie, az előremutató villanyzenészek
Aki hisz abban, hogy a haladó szellemű elektronikus tánczene nem a Balaton Sound bulihangárjának paraszt csűrdöngölését jelenti, az jó helyen keresgél. Dominic Maker és Kai Campos a legjobb hajnali hazatámolygós lemezt alkotta meg a 2010-es Crooks & Lovers sercegő-sertepertélő, okos elektronikájával, tavalyi második albumukon pedig ha kicsit másképpen is, de folytatták a finomhangolást. Reméljük, azért ezt is lejátsszák:
La Roux, a lángoló hajkorona
A La Roux eredetileg a vörös üstökű énekesnő, Elly Jackson és Ben Langmaid producer elektropopos duója volt, ám utóbbi kivált tavaly, és maradt a vörös üstök és az az alól előbuggyanó énekek. Ezzel együtt a hangzás is változott: alig pár napja jött ki a Trouble in Paradise című új album, ami látványosan elkanyarodott a szögletes szintetizátorok felől a hangszeresebb diszkó-hangzás felé. Úgyhogy ez egy remek kis este-előkészítő koncert lehet majd. Itt egy tök friss videó, de a régi slágert se feledjük el azért!
Wild Beasts, amikor álmodik a postpunk
Aki nem ódzkodik attól, hogy két ittas szétborulás között adózzon kicsit a kimunkáltabb, szofisztikáltabb indie rocknak, annak ajánljuk ezt az angol zenekart. Ami néha kicsit olyan, mintha ébren álmodnánk valami nagyon színeset egy meseerdőben. Idei, sorban a negyedik albumukat nagyon megtapsolta a zenei sajtó - volt, aki egyenesen azt írta róluk, hogy a Radiohead OK Computere óta ők hozták össze a legintelligensebb lemezt -, ezért aki nem ódzkodik a falzettó énekhangtól, és nem csak a punk kaszabolásra esküszik, az adjon nekik egy esélyt, mert kábé most vannak a karrierjük csúcsán.
Outkast, a nagy visszatérő
Halhatatlan hip-hop slágereket írtak, több mint huszonötmillió lemezt adtak el és számos szakmai díjat nyertek, köztük hat Grammy-t: ez az Outkast, Big Boi és (a hamarosan egy életrajzi filmben Jimmy Hendrixet alakító!) Andre 3000 kettőse. Akik lassan egy évtizede külön útjaikat járták, mígnem idén eldöntötték, hogy visszatérnek. Érdemes meglesni őket, és semmiképpen sem csak a Hey Ya és a Ms. Jackson miatt!Miss Kittin, az elektró nagyasszonya
Túl a negyvenen is meghatározó jelentőségű producer, aki többek között a kétezres évekbeli electroclash műfajának felvirágoztatásából vette ki a részét, és bár a táncoltatásra áldozta életét, úgy általában is szereti a karcosabb, izgalmasabb, másabb elhajlásokat. Egy punk rejtőzik benne, amit nem fél használni, miközben öblös szintibasszusokkal fénykardozza le a fejünket. Nem új ember a zeneiparban, de odafigyelni mindig érdemes rá!
