Sok influencert, celebet, hírességet követek a különböző szociális média platformokon. Nem azért, mert irigylem a mindig tökéletes sminkjüket reggel korán, miközben a tökéletesen összepakolt smoothiejaikat fogyasztják tokától-bokáig szponzorcuccokba öltözve, egyszerűen csak szeretem a szép fotókat, az igényes tartalmakat.
Sokszor közvetítenek kifelé olyan világképet, aminek úgy érzem, köze nincs a valósághoz. Hiszen ha belegondolok a hétköznapjaimba, és vele együtt a körülöttem élő emberek hétköznapjaiba is, elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehetne megvalósítani azt, ami néha visszaköszön az Instagramon.
Most az jutott eszembe, hogy "de a törpök élete sem csak játék és mese", mert igen: igazából, van az a pont, amikor teljesen mindegy, hogy melyik luxusmárka spiráljával húztam végig a szempillám a tükör előtt tátott szájjal. Sajnos a valóság mindenkit ugyanúgy utolér. A tökéletes Instagram-oldalak mögött élő hús-vér embereket is.
Úgy egy hónapja árasztotta el az internetet egy fiatal modell és műsorvezető, a 2014-es Miss Earth Hungary története: Sydney van den Bosch levetette a melleit. Az elvitathatatlanul traumatikus döntés mögött egyébként komoly tények állnak. Sydney édesanyjától örökölt egy olyan génmutációt, amely miatt fokozott veszélynek van kitéve, és egy már kezdődő mellrákot diagnosztizáltak nála. Így ő ahelyett, hogy végigjárta volna a műtétek és kezelések hosszú sorát, inkább azonnal elhatározta a döntést: leveteti a melleit.
A történetét többek közt azért is mesélte el, hogy felhívja a figyelmet a szűrővizsgálatok fontosságára, hiszen számtalan nőt érint hasonló betegség, sokaknál pedig időben megakadályozható lenne a kór elterjedése is. Másrészt azért, hogy megmutassa az embereknek, hogy az ő élete sem tökéletes, hiába vesz mindent könnyedén. Így a fiatal influencer részéről mindez egy nagyon pozitív döntésnek minősíthető. Kiállt a nyilvánosság elé és elmondott valami olyat magáról, amire igazából soha nem jött volna rá senki.
No, igen. Ugyanis Sydneyt egy pillanatra sem láttuk laposan, mindannak ellenére, hogy levetette a melleit. A történet, amikor napvilágot látott, néhány csodás új képpel jelent meg számtalan platformon, a tökéletesen formás Sydney-ről, majd pedig egy nyárindító bikini-kampány képei kerültek elő szintén kerek idomokkal. Ugyanis a műtétet azonnal egy helyreállító műtét követte. Mindamellett, hogy Sydney azt mondta, nem a mellei határozzák meg a nőiességét.
Még így is - ismétlem - elvitatatlanul kemény döntés volt mindez, de van itt azért egy apró bökkenő. Hiszen egy olyan társadalomban, ahol igazából az eddig normál életszínvonalon élő családoknál is, most már az utca sarki fagyizóban a családi fagyizás sem fér bele igazán, most ennek a társadalomnak a torkán lett lenyomva mindaz, hogy igen, ha ebbe a helyzetbe kerülsz, dönts bátran úgy mint, én. Ez mind szép és jó. De hány nő fogja inkább levetetni a mellét, mint inkább belevágni a kezelésekbe, ha van rá módja?! Hány nő engedheti meg magának, hogy egy ilyen helyzetben azonnal a sajátjával tökéletesen megegyező formás kebleket szabasson magának?!
És most ez a két nagyon erős oldal veszekszik bennem, valamint Sydney közösségi média felületein egy ideje, hogy mennyire jó, hogy egy sok követővel rendelkező ember felhívja a figyelmet egy nagyon fontos szűrővizsgálatra - és persze mindeközben mennyire szívszorító az egész történet. Csak aztán ott van ez a fura szájíz mégis, hogy bárki, csúnya kimondani így, de bármelyik hétköznapi ember hasonló helyzetben ezt nem engedhetné meg magának. És nem, nem a Sydney-től irigylem el, hogy ő megtehette, hogy folytathatja onnan, ahol éppen tartott, hanem a sokaság felé nézek, hogy hány embernek nem adatik meg ez és nem mert kevesebbek, vagy kevesebbet dolgoztak életük során. Egyszerűen megint csak ott ért körbe a fonal, hogy mennyire más valóságokat tudunk megélni. Itt, egymás mellett.