December van, itt az adventi koszorúk és a forralt bor szezonja, ami már bőven elég indok ahhoz, hogy kimenjünk a Fő térre kicsit jól érezni magunkat. Nagyjából ezek a dolgok vezéreltek minket, amikor egy ártatlan hétköznap este borértő barátunk kalauzolásával végig jártuk az adventi vásár boros standjait. Gál Krisztián borbaráttal tesztelgettünk, kóstolgattunk, de csak úgy módjával.
Milyen egyáltalán a jó forralt bor?
Semmiképp sem forraljuk, mert akkor oda az alkoholja, de azért persze hívjuk továbbra is forralt bornak. Az egyik út, hogy minden hozzávalót egybeöntünk és összemelegítjük őket. A másik, hogy szakaszra osztjuk a műveletet, az elsőben összemelegítjük a hozzávalókat, a másodikban hozzáadjuk a bort.
Kell-e víz a forralt borba?
Szerintem igen és nem azért hogy higítsuk.
Mi mindent?
Cukor, fahéj, szegfűszeg az alapok. Mehet még bele vaníliás cukor, citromlé, narancs, csillagánizs, gyömbér, bors, koriander és még rengeteg minden ízesítő, de persze nem mind egyszerre. Így még mindig „natúr" forralt borról beszélhetünk. Az extrább forralt borok lehetnek például: mandarinos fehér, szilvás–akác mézes vörös, chilis, meggyes, málnás, stb. Van minden, némelyik még finom is.
A jó forralt bor alapja a jó bor. Itt persze nem egy 2006-os Chateau Haut-Brion Peassac-Léognanra gondolok, hanem ha otthon készítjük el akkor egy átlag áras – azaz (alsó hangon) 1000 Ft/palack – bor megteszi. Ha vásárban vagy vendéglátó helyen isszuk, akkor is alap – és el is várható –, hogy nem a legsilányabb (sokszor már borhibás), "valahonnan származó" borból készült italt tegyék elénk, főleg 180–200 Ft/dl áron. Ne röstelljük megkérdezni soha sem, hogy milyen bort iszunk és az honnan származik (borvidék, pincészet neve). Ha mind a három fontos adatot (bor fajtája, termelő megnevezése, borvidék) el tudják mondani a borról, akkor az már elég jó jel arra, hogy jó borból készült forralt bort (vagy éppen fröccsöt) fogyasztunk. Amibe még pár helyen bele lehet futni és talán sosem derül ki számunkra (szerencsére Szombathelyen ilyennel nem találkoztunk), hogy azt ittunk, az a „konzerv” forralt bor. Ilyen termék például az 5 literes kiszerelésben kapható „Jeges forralt bor vörös” névre hallgató valami, amiben még tartósítószer és stabilizátor is van...
A Fő téri árusok nagy mennyiségben állítják elő a forró finomságot, óhatatlanul összeütközhet az ízlésvilágunkkal, ez nem mentség, hanem tény. Ha gyenge borból rosszul készítik el (ilyennel is találkoztunk), akkor hiába minden. A Fő tériek egységesen 200 forintba kerülnek (decinként), van, ahol bögrében, van, ahol műanyag pohárban, van, ahol spéci hőtartós pohárban kapjuk a forró finomságot. Na de most akkor tényleg finom?
Tesztünk nem reprezentatív, és nem is teljesen igazságos, mivel nem minden stand volt nyitva. Tizenöt különböző italba kóstoltunk bele, természetesen nem bögrényi mennyiséggel.
Illat, íz, hőfok és a kiszolgálás értékelése alapján hirdettük ki a kedvenc három helyünk:
1. A „boroshordós” faház vöröse: Deé Családi Pincészet, Merlot 2014
Illat: 9/10; Íz: 9/10.
Tökéletes bor és fűszerezettsége harmónia.
2. Az „agyagedényes” faház rozéja: Deé Családi Pincészet, Kékfrankos 2014
Illat: 8/10; Íz: 10/10.
Jó, hogy találtunk rozét is. Külön érdekesség, hogy az egyik legrosszabb és legjobb is rozé volt.
3. A „Fekete Pince” faház vöröse: Fekete Borpince, Cabernet cuvée
Illat: 9/10; Íz: 8/10.
Ha jól tudjuk, akkor ők mindig öregebb vörös borokból főznek. Egy jó példa arra, hogyan kell érett, testes vörös borból jót főzni.
