Mi késztet arra egy fiatal, tehetséges női állatorvost, hogy egyedül egy ismeretlen faluba költözzön? Miért választotta Kriszti a pár száz lelket számláló Dabroncot otthonának? Milyen örömöt lel a tehenek, disznók és egyéb kis- és haszonállatok gyógyításában? Megfogadják-e szakmai tanácsait azok az idős emberek, akik egész életükben állattartással foglalkoztak?
Támogasd a Nyugat.hu-t!
Fotóskollégámmal egy egész napot eltöltöttünk a haszon- és kisállatokkal foglalkozó vidéki állatorvossal, hogy bemutathassuk nektek, miként lehet valóra váltani egy nem szokványos kisgyerekkori álmot.
„A munkámat maximálisan elismerik, amit mondok, azt elfogadják”
Egy szerdai hajnalon Kriszti dabronci szolgálati lakásában fogadott minket. A reggeli kávé mellett megtudtuk tőle, hogy már általános iskolásként eldöntötte, hogy állatorvos akar lenni. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium kitűnő tanulójaként felvételt nyert az Állatorvostudományi Egyetemre, ahol szintén színjeles hallgatóként summa cum laude minősítéssel doktorált.
Amíg Budapesten élt, élvezte a nagyvárosi életet. De mindig is vidékre vágyott, ezért négy évvel ezelőtt egy pár száz lelket számláló piciny falucskába, a Veszprém megyei Dabroncra költözött, ahol azonnal elfogadták a helyiek. Úgy gondolja, hogy nagy különbség van a városi és a vidéki ember között: „Engem itt megbecsülnek, a munkámat maximálisan elismerik, amit mondok, azt elfogadják” – magyarázta a fiatal állatorvos. Hozzátette, hogy jó dolga van, sokszor behívják sütizni, kávézni, beszélgetni.
A majdnem megvalósult álom
Már másodéves egyetemista korában megfogalmazódott benne, hogy nem szeretne egész nap egy rendelőben ülni, vagy csak egy állattartó telepen dolgozni, hanem úgynevezett vegyes praxis keretében mindenféle állatot akar gyógyítani. Mindezt pedig a Balaton-felvidéken tervezte megvalósítani.
„Révfülöpön van a nagyszüleim háza, az volt az álmom, hogy ott éljek” – tette hozzá Kriszti. Az egyetemi gyakorlata alatt azonban kiderült, hogy azon a területen nincs igény ilyen praxisra. Így került Kriszti egy kicsit északabbra, Dabronc környékére. Innen még pont látja a Somlót és a Balaton tanúhegyeit, és itt igazán azzal foglalkozhat, amivel mindig is szeretett volna.
A huszonkilenc éves állatorvos önálló és független, többek között pulykákkal, sertésekkel, szarvasmarhákkal, kutyákkal és macskákkal foglalkozik. Valamint tizennégy falu minden kis élőlényéről igyekszik gondoskodni. Mindezek mellett pedig hatósági állatorvosként éttermek, boltok élelmiszereit is ellenőrzi. Nem hajtja túl magát, de nem is unatkozik.
„Kenyérrel etetik a kecskét, és szomorú amikor egy dög fölött kell elmagyaráznom, hogy ilyet tilos”
Kriszti a sertéseket kedveli a legjobban, de semmilyen állattól vagy teleptől nem idegenkedik. Viszont nem csak gyógyít, hanem számtalan másik munkakört is ellát. Segít például a pulykák telepítésében is. És ha elpusztul egy állat, akkor ő boncolja őket. A tanácsadás is nagyon fontos része a mindennapjainak. Örül annak, hogy a telepek a takarmányozási javaslatait megfogadják: „Ha bármilyen javaslatot elfogadnak, az nekem már öröm” – jegyzi meg az állatorvos.
Az pedig szörnyen bántja, hogy hobbi állattartók jelentős részének fogalma sincs arról, hogy mire van a kedvencüknek szüksége: „Például édességet és csontot etetnek a kutyával, nem biztosítanak megfelelő ólat a malacoknak, nem tudják, mikortól lehet egy borjút a tejről leválasztani, vagy kenyérrel etetik a kecskét, és szomorú amikor egy dög fölött kell elmagyaráznom, hogy ilyet tilos” – magyarázza Kriszti.
„Minden haláleset egy kudarc, amitől rosszul alszom”
Kriszti hitvallása szerint minden élet számít. Azt mondja, minden megmaradt élet siker, de hozzáteszi, hogy minden haláleset, egy kudarc, amitől rosszul alszik. Nem tud semmit sem félvállról venni. A kihívás számára az, hogy itt mindent egyedül kell megoldania, és többnyire azonnal.
Annak ellenére, hogy családjától, párjától és barátaitól is távol él, mégsem magányos. Napjai nagy részében mentett kutyájával, Ilkával és kis piros terepjárójával a falvakat járja. Estéit pedig papírmunkával, olvasással és kisebb-nagyobb sétákkal tölti. Szabad hétvégéin Kriszti szeretteivel kirándul, süt-főz. Szereti, hogy van élettere és élvez minden munkanapot. Örül neki, hogy sikerült megvalósítania az álmát.
