Nagyjából százan voltak kíváncsiak a Mint a mókus... - az ötvenes évek propaganda képeslapjai és a korszak egyéb érdekességeiről szóló - előadásra a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. Szerdán este kommunista daloktól rengett meg a tetőtéri terem, sok egykori úttörő, kisdobos is eljött, sokaknak felidézte emlékeit a két szombathelyi gyűjtő műsora. Molnár József képeslapgyűjtő és Spiegler Tibor helytörténész rengeteg dologgal készült, a különféle levelezőlapoktól a zászlókon, könyveken és egykori édességeken kívül még egy eredeti ÁVH-s igazolvánnyal is.
A vezér nevét kis betűvel írni bűn
A nyolcvanas évek szülöttje vagyok, a rendszerváltást kisgyerekként éltem meg, s nem tapasztaltam sokat a szocializmusból, mondhatni semmit sem. Viszont a szüleim és nagyszüleim annál inkább, s tőlük tudom, hogy nem olyan volt az élet, mint amit a propagandafilmek és kiadványok sugallnak. Ezeken a képeslapokon nem szerepel a jegyrendszer, az ÁVH, az államosítás. És az sem, hogy ha a "Drága tanítónk, vezérünk és felszabadítónk", Sztálin elvtárs nevét véletlenül kis betűvel írta az első osztályos tanuló, akkor felpofozta a tanár, akit emiatt a helyesírási gikszer miatt szénbányába való "áthelyezéssel" fenyegettek meg. Így járt Molnár József gyűjtő, ő volt a tanuló, aki hibázott.
Már megmosolyogtató tud lenni a sok-sok képeslap és tárgyi emlék, amiket láttunk, a vörös csillagos Mikulással, a karácsonyfa alatt úttörőegyenruhában olvasott rendszerbarát könyvekkel, és az öt éves tervet teljesítő, egyre több tojást hozó húsvéti nyúllal. Azt is megtudtam ezen anyagokból, hogy szinte rátapadt az arcokra a széles és felhőtlen mosoly, a munkaversenyben résztvevő dolgozók, a gyerekek, a földművesek és a katonák is széles vigyorral sürögtek-forogtak. És az is kiderült, hogy minden gyerek minden családi ünnepen, délutánon, iskolában és egyéb helyzetben is úttörőegyenruhát viselt.
Bandi és újító szelet, Brigád kocka
Akik emlékeznek ezekre az időkre, tudják, hogy nem így volt. Húsból kevés jutott, kenyérből is, és a plakátokon szereplő idilli kép nagyon nagy túlzás volt a valósághoz képest. Ilyen a propaganda. A két bolondos gyűjtő előadása azonban inkább kacagtató, mintsem elszomorító volt, a közönség nagy része ma már csak mosolygott a felvonultatott emlékeken. Kedvencünk a csokoládégyűjtemény volt, amelyeken szintén megjelent néhol a rendszerreklám.
Az előadás után májkrémes, zsíros és lekváros kenyér várta a közönséget, amit málnaszörppel és teával öblíthettünk le, idézve a régi idők hangulatát. Egy idősebb férfi azt mondta, mielőtt beleharapott a vörös csillagos zsíros kenyerébe: Jó volt felidézni a régi időket, bár akkoriban úgy volt vele, hogy sok olyan dolog történik, amire később majd nem akar emlékezni.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
