A címben foglalt kérdésre meglepő módon a címben foglalt válasz a válasz. Jól tudjuk, mit észlelünk az emberi szem magasságából: a mindennapi feszült zaklatottságot, a folyamatosan fennálló stresszt, ami még a vidéki autóutakon sem hagy minket magunkra - ugyanezt azonban nem mondhatják el magukról azok, akik oltári nagy szerencséből kifolyólag szárnyakat kaptak, és a felhők alól szemlélhetik az alattuk elterülő tájat. És az őrületből semmi nem jut nekik.
Íme a nyugalom szigetei, amik valójában persze nem feltétlenül azok, de annak tűnnek a légifotóinkról. A távolság mindent megszépít? Kommentben várjuk a töprengéseket!
Klikkeljen, szépen kérjük!
