A legnagyobb problémája a modern embernek, hogy elveszik az információk óceánjában. Gyakran elfelejtünk szűrni. Szűrni azt, ami valójában lényegtelen, így elfelejtjük megélni azt is, ami fontos. Elfelejtünk boldognak lenni, és a boldogság, mint tényező, el is veszik a süllyesztőben. Nem gondolunk arra, boldogok vagyunk-e itt és most. Képtelenek vagyunk a mának élni és a pillanatnak örülni.
Mikor szakadtál ki utoljára a telefonod képernyőjének fogságából? Mikor figyeltél fel utoljára valami igazán szépre, kedvesre a világban?
Barbi barátnőm régóta segít az embereknek testileg-lelkileg. Hivatalosan masszőrként dolgozik, de mint tudjuk, ép testben ép lélek, így sok energiát fordít arra is, hogy lelki segítséget nyújtson az azt igénylőknek, kapaszkodókat adjon saját magunk megismerésében.
Nem úgy kell ezt felfogni, mint valami terápiát, sokkal inkább, mint egy önismereti utazást. Odaállsz a tükör elé, és olyan kérdéseket teszel fel magadnak, melyekre egyedül nem kérdeznél rá, mert talán eszedbe sem jut. Olyan kérdéseket, mint: mi az én sorsom? Azt az életet élem, amit magamnak szántam? Mi tart vissza?
Nem biztos, hogy minden kérdésre megtalálod egyből a választ, de legalább gondolkodtál rajta, időt szántál rá. És talán rájöttél, mi lehet a probléma, ami miatt nem jutottál el a válaszig. Lett min dolgoznod.
Pontosan ilyen helyzeteket teremt Barbi a Tündér Odúban, Velemben. Körbe ültük a tüzet, hangszereken játszottunk, énekeltünk, meditáltunk, légzésgyakorlatokat végeztünk a szabad levegőn, az erdő szélén.
Felmerült például, hogy mit kérdeznénk Istentől, ha megjelenne előttünk. Beszélgettünk arról, miért lenne fontos mindenki számára, hogy ne mérgezze a szervezetét –átvitt értelemben sem. Egy stabil immunrendszert is nehezebben dönt le a covid, nem igaz?
